Most kezedben kis batyu. Vissza-visszanézve lépésekkel méred a távolságot. – Innen el, csak el! – ismétlik neked.
Volt egy otthonod.
Most törmelék, füst, korom és közötte démoni zeneszó a sivító sziréna.
- Volt egy otthonod? – kérdi, ki krisztusi módon, tiszta szívvel befogad.
- Volt. Volt egy otthonom – zokogod annak válaszul, aki megkérdezi: vissza mégy e valaha?
- Csak volt egy otthonom – nyitott tenyeredben a kulcs, ami most nem nyit semmit sem.
Az ajtód szilánkokban hever, szél lengeti a szakadt függönyt, fényképek foszlányait sáros föld temeti, bútorok darabja közt halott macska teteme, távolban vonít egy gazdátlan kutya, az út járhatatlan... és nem vezet haza… mantrázod magadban…és nem vezet haza…nem vezet haza.
Számodra elérhetetlen távolságban egymással szemben acsarkodik a politika és nem érdekli, hogy van e otthonod és eljutsz e valaha haza.

2023. Ukrajna

(Írta: Anyóka)