Kobzos Kiss Tamás (Debrecen, 1950. május 30. – Budapest, 2015. november 8.) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas énekes, hangszeres zenész, zenetanár.

Debrecenben született. 1950. május 30-án. Édesapja Kiss Tamás költő, esszéíró, író.

Zongorázni, majd magánúton gitározni tanult, egyetemi évei alatt (debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, kutatóvegyész szak) a Főnix színjátszó együttes, majd a Délibáb népzenei együttes tagja lett, s az ének mellett több hangszeren megtanult játszani (citera, koboz, brácsa, tekerő, reneszánsz lant, török saz).
1974-ben a budapesti Néprajzi Múzeumba került restaurátorként, és rövid időre a Kaláka tagja lett, majd 1976–1986 között L. Kecskés András együttesében zenélt. Gyakran fellépett az Egyetemi Színpadon, hanglemezklubokban, templomokban. 1976 és 1979 között vegyész-restaurátorként dolgozott a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központban, közben néhány hónapig a debreceni Déri Múzeumban. Közreműködött Szentpál Mónika és Erdélyi György előadóestjein, évekig szerepelt a Radnóti Színpad Toldi előadásában Nagy Attilával. A Kobzos előnevet 1977-ben vette fel.
1981 januárjától a bécsi Clemencic Consort tagja, ezzel az együttessel több száz alkalommal lépett fel Bécsben és Európa számos országában. Volt a Thomas Wimmer által vezetett Accentus Austria régizene-együttes szólistája is, Jeruzsálemben, Bambergben, Città di Castellóban is léptek fel együtt. A Jánosi-együttessel, valamint Ferencz Évával is több CD-felvételen szerepel. Michel Montanaro provence-i zenésszel 1982–2000 között sok népzenei és régizenei koncertet adott, többek között a 2012-es Csíkszeredai Régizene Fesztiválon szerepeltek együtt (ezen a fesztiválon az újraindulás – 1992 – után minden évben részt vett Kobzos Kiss Tamás).

1992-től adtak közös koncerteket Erdal Şalikoğlu isztambuli énekessel, például a 2012-es Kaláka Fesztiválon, Egerben. Énekes szólista volt Szabados György zeneszerző három művében: Szertartászene (1983), Az események titkos története (1985), A kormányzó halála (1999). Szólistaként is sok száz koncertet adott Magyarországon, a környező országok magyarlakta városaiban, falvaiban, Európa majdnem minden országában, valamint Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban. 1993 óta, amikor a Protestáns énekmondók c. kazettát felvették, gyakran lépett fel a Musica Historica együttessel.

1986 óta tanított az Óbudai Népzenei Iskolában, amelynek 1991 szeptemberétől igazgatója is volt. 2013 szeptemberében Uniós támogatásból új épületet kapott a zeneiskola, amely addig egy társasház alsó emeletén működött. Az új zeneiskola már méltó hely az ország egyetlen csak népzenét tanító zeneiskolájának.

2007 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is tanított kobozjátékot. Több tanulmányt írt a népzenetanítás témakörében, előadásokat tartott, konferenciákat szervezett. 2007-ben a Magyar Művészeti Akadémia tiszteleti, 2012-ben levelező, 2013-ban rendes tagja lett.

2015. november 8-án, 65 évesen hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik. (Forrás: hu.wikipedia.org)