2023. február 8-án Csanády György könyvi hagyatéka Karcagon címmel Éliás János helytörténet kutató, egyetemi hallgató tart előadást. (Karcag, Ady Endre u. 12.)

Fotó: Csontos Gabriella

Fotó: Csontos Gabriella

Biró László mérnöktanár
és Biróné Szabó Brigitta intézményvezető
Püspökladány

A kétezres évek elején egy fiatal házaspár költözött Püspökladányba. Az én látószögembe akkor került a feleség, mikor fiunk osztályfőnöke lett a Karacs Ferenc Gimnáziumban. Még az első bemutatkozó szülői értekezleten sem gondoltam azt, hogy milyen meghatározó szerepe lesz az életünkben. Csak mikor Márton egyszer hazajött az iskolából és azt mondta, hogy családfát kell készítenie osztályfőnöki órára. Meglepődtünk. Ilyet még eddig senki nem kért tőlünk. Szinte az egész család benne volt ebben a házi feladatban: a nagyszülők, mi, a rokonság. Akkor megkérdeztem Brigit, hogy milyen alapon adta ezt a feladatot? Ő azt válaszolta, ha jól emlékszem, hogy az embernek tudnia kell, hogy honnan jön, kik voltak az ősei. No, lám, még én is tanulok ettől a fiatalasszonytól – gondoltam. Az osztályt nagyon össze tudta kovácsolni. A magyar és történelem tantárgyak tanítása mellett többször is rávette azokat a kamasz gyerekeket, hogy a Karacs Ferenc Kulturális Napokon lépjenek fel. A két évente megrendezett eseményt mindkétszer az osztálya nyerte meg. Anyák napján a Kire ütött ez a gyerek c. Janikovszky Éva könyvből állítottak össze műsort. Sírva-nevettünk mi anyukák. És akkor még a szalagavató táncról nem is ejtettem szót, mikor Brigi is ott ropta a szatmári táncot a lányokkal-fiúkkal. Majd megszületett második gyermekük és nem sokkal utána elment a középiskolából az Erőss Lajos Református Általános Iskolába tanítani. Igazgatóhelyettes lett, most pedig a már óvodával kiegészült intézmény vezetője. Férjét, Lacit nem ismerem igazán. De azt látom, hogy igazi apaminta. Egy idő óta ő is a Karacs Ferenc Szakközépiskola tanára. Nyugodt, higgadt, megfontolt ember. Bizonyára nem könnyű a sokszor lázadó, a szabályokra fittyet hányó kamaszokkal bírnia. Nagyon hiányzik a magyar oktatásból a férfi pedagógus, ezért minden tiszteletem az övé, hogy vállalja ezt a kihívást. A fiam osztályából többen is tartják mai napig „ofővel” a kapcsolatot. Mártonék is, ha itthon vannak elmennek hozzájuk. Most már nem csak Brigi, de Laci is, szívesen látja őket. Öröm ez számomra, mert így öröklődnek át a minták nemzedékről, nemzedékre.

Ezért én úgy gondoltam, hogy 2023-ban az általam alapított és készített Fuszekli-díjra Biró László mérnöktanár és felesége Biróné Szabó Brigitta intézményvezető nagyon is érdemesek.

Vincze Béla (nyugdíjas közösségfejlesztő, iskola alapító)
és Fuchs Mária (nyugdíjas bábkészítő)
Debrecen

Előre bocsájtom, hogy a házaspár egyik tagját ismerem csak személyesen. A férjet, Vincze Bélát még a Kölcsey Művelődési Központból ahol, mint népművelő dolgozott. Nem lehet elfelejteni örökké mosolygós szemét. Ez az ember egész lényében optimista. Amikor csak panaszkodtam és nyivákoltam, hogy miért nem mennek a dolgok Püspökladány kulturális életében mindig mondott egy-két biztató és utat mutató szót. Mindig a szakmáról beszélgettünk, mindig sorskérdésekről, nem is tudtam semmit magánemberként róla. Na és a Rock suli, ami ma már az egész Kárpát-medencében fogalom. Nem is hiszem el, hogy már nyugdíjas és idejének nagy részét Kékeden tölti, ahova zarándokolnak az emberek festeni, zenélni, vagy csak úgy beszélgetni. A Fuszekli-díj kapcsán találtam rá egy 2015-ös haon.hu interjúra, amiből aztán olyan dolgokat tudtam meg, hogy pl. nem diplomázott le a tanárképző főiskolán, de tanított Tiszatelken, hogy Vessző és Mélyvágás címmel újságot is szerkesztett és adott ki, hogy még az egyesülési törvény megszületése előtt 1987-ben megalakította a Mozaik Kulturális Egyesületet elsők között az országban, és a Rock suli Canossa járásáról is, melyre majd’ az egészsége is ráment. Itt jegyezném meg, hogy családunkból két fiatalember is járt a Rock suliba, és életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. A legfontosabb információ pedig ebben a cikkben az volt, számomra, amit a feleségéről mondott, idézem:
„A virágkarneválon ismertem meg és már megkezdtük a tanévet, amikor egy nap az első vonattal eljöttem, ő örömmel fogadott, ebből aztán házasság lett, és ugyan kiköltöztünk Tiszatelekre, de megegyeztünk, ahogy a gyerekek iskoláskorúak lesznek Debrecenben telepedünk le.” Így is lett, ilyen egyszerű ez. Most pedig egy közhelyet idéznék: „Minden sikeres férfi mögött egy nő áll”, és a Vincze házaspárra ez többszörösen is igaz. Ez valóban közhely és ránk nem is igaz mondja Béla: "Szóval a lényeg, hogy nem mögöttem, hanem mellettem állt mindig." A családi tűzhely őrzése mellett megtalálta a maga életcélját is, hiszen a Vojtina Bábszínház műhelyében kezdett dolgozni. Egyik volt bábművész mondta róla, hogy rendkívüli kézügyességgel megáldott, profi mesterember, tehetséges bábkészítő. A Vojtina bábkollekciójának darabjai nagy részben az ő keze alól kerültek ki, hiszen évtizedeken keresztül dolgozott ott. Türelmes, teherbíró, kreatív, hihetetlen fantáziával rendelkező nő és nem utolsó sorban nagyszerű nagymama, aki most is ott áll a családban rendíthetetlenül, fix pontként, mint eddig. Béla és Mari nyugdíjas, de még mindig aktív, álmokat szövögető házaspár.

Vincze Bélának több kitüntetése is van, de én úgy gondoltam, hogy 2023-ban az általam alapított és készített Fuszekli-díjra feleségével, Fuchs Máriával együtt, nagyon is érdemesek.

Gánóczy Ferenc pedagógus és Nagy Emese néprajzos
a karcagi Gazdaház tulajdonosai

A Gazdaház nem régen került a birtokukba, én előbbről ismerem őket. Majdnem egy időben történt a találkozás, csak Ferivel Karcagon, Emesével Nyírbátorban hozott össze a sors bennünket. A Szárnyas Sárkány Fesztiválon láttuk Emesét, és amikor szóba elegyedtünk akkor tudtuk meg, hogy a Nagykunság szülötte. Feri az uram kollégája volt a karcagi Szentannai Sámuel középiskolában. Ő Mezőkövesdről jött. Épp össze akartuk őket ismertetni - mert úgy gondoltuk, hogy ők ketten nagyon illenének egymáshoz-, mikor egy decemberi napon - a tudtunk nélkül - találkoztak. Ugye nincsenek véletlenek, mert azóta egy párt alkotnak. Feri a Szentannai Sámuel Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium magyar-filozófia-média szakos tanára már több generációt oktatott és indított el a felnőtté válás rögös útján. Emese néptánc oktató, de a kislányuk megszületése után beiratkozott a pécsi egyetem néprajz szakára és elvégezve azt. Nem tudom, hogy jutottak arra az elhatározásra, hogy megvegyék a Gazdaházat, ezt a romjaiban is nagyon szép épületet. Először sajnáltam őket, mert nagyon nagy fába vágták a fejszéjüket. Most, látva a lelkesedésüket, munkabírásukat és a ház élő, eleven programjait csak gratulálni tudok nekik. A mai ember számára történelmi kincseket találtak a padláson, a falakon. Sebő Ferenc népzenekutató, énekes mondása jut eszembe róluk: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” A Gazdaház ugyan romos, de falai állnak, a benne lévő tárgyak, újságok, bútorok eddig ugyan be voltak zárva, de most Feri és Emese jóvoltából megmutatják magukat. Ők valóban megélik a hagyományt és sok alkalommal vendégeket is hívnak, hogy velük együtt ők is kapjanak ebből az élményből. Emese szinte minden idejét a Gazdaházban tölti, Feri pedig lelkes és érdeklődő tanítványait is elhívja olykor-olykor, hogy nézzenek szét, segítsenek ők is a kutakodásban, rendbetételben. Megkeresték a ház volt tulajdonosainak utódait, beszélgettek, emlékeztek együtt, hogy minél hitelesebben és részletgazdagabban tudják majd a ház múltját rekonstruálni. Bár először a ház fizikai állapotát kellett megismerniük, szakemberek segítségével a problémákat fel kellett tárni és megoldást kellett azokra találni. Sziszifuszi munka ez, de Feri és Emese lelkesedése nem lankad. Kun akarattal véghez is viszik majd, amit elkezdtek. A Gazdaházban folyó munkáról itt olvashatnak: facebook.com/bengecsegalapitvany

Ezért én úgy gondoltam, hogy 2023-ban az általam alapított és készített Fuszekli-díjra Gánóczy Ferenc középiskolai tanár és Nagy Emese néprajzos nagyon is érdemesek.

Fotó: Szilágyi Tamás

Mint tudjuk legfontosabb testrészünk a lábunk. Azon hordozzuk nap, mint nap testünket. Azon állunk. Ezért gondoltam, hogy alapítok egy díjat a lábra, mely a legbiztosabb alap és a legnagyobb szüksége van arra, hogy megbecsüljük. Január még a tél közepe, így igen fontos, hogy melegen tartsuk. Én meg szeretek fuszekliket gyártani, ezért teljesen természetes volt számomra, hogy a díj egy általam kötött gyapjú zokni lesz.

Ez egy teljesen civil és szubjektív kitüntetés. Elismerésem jeléül adom minden év januárjában azoknak az  embereknek, akik számomra a kultúra, az önzetlenség és a szakmaiság szerelmesei, megvalósítói, megtestesítői a három földön: a Nagykunságban, a Nagy-Sárréten, és a Hajdúság-Hortobágyon.

2023-ban őket díjazom::

Nagykunság:
Gánóczy Ferenc és Nagy Emese Karcag

Nagy-Sárrét:
Biró László és Biróné Szabó Brigitta Püspökladány

Hajdúság-Hortobágy:
Vincze Béla és Fuchs Mária Debrecen

2023. január 16. és 22. között a hajdúszoboszlói Bocskai Múzeum Fejedelmi Kincstára a debreceni FÓRUM-ba költözik! A Bocskai István fejedelem 500 eredeti drágakővel díszített, aranyozott korona- és jogarmásolatát bemutató kiállítás önmagában is élmény, de ehhez tárlatvezetések, múzeumpedagógiai foglalkozások és hagyományőrző bemutatók is kapcsolódnak. Kalandos időutazás, interaktív múzeumi élmény vár rád INGYENESEN a FÓRUM -1. szintjén!
A kiállítás egy héten át a FÓRUM nyitvatartási idejében nézhető meg, hétfőtől-szombatig 9 és 20 óra között, vasárnap pedig 10 és 18 óra között.