2022. Július 4. Hétfő Ulrik napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy A hét képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki KicsodaEmlékek, történetek... Fotoalbum

Június
2022-06-29 11:46:32

Csend, nyugalom, hársfa, lonc illat, érett eper szőnyeg, jó idő, viharos Balaton...

A Farkas család naplója

2022-06-29 11:46:32

Az uram azt mondta, hogy a vendégszobából hiányzik egy akasztós szekrény. Ha jönnek a gyerekek nincs hova tenni a ruhájukat. Én azonnal beírtam a keresőbe, hogy „fenyő akasztós szekrény Hajdú-Bihar megye” és láss csudát, itt Püspökladányban, - hozzánk közel - volt egy eladó. Az uram azonnal felhívta a hirdetőt, akivel megegyeztek, majd Zoli barátunkat, hogy tudna e segíteni az elhozatalban. Tudott. Ügyesen belavíroztak a szekrénnyel a lakásba. Majd helyére is került az új bútordarab.

 

Június 4-én koncerten voltunk a barátainkkal. Szabó Balázs és Bandája játszott fantasztikusan a püspökladányi szabadtéri színpadon.

A kert kezdi ontani a zöldséget, a gyógynövényt, a gyümölcsöt. Roskadásig telve a cseresznyefa ágai.

   

A bátyám ősz óta tervezi és szervezi a látogatást Dr. Kapusi Imre erdőmérnök Kács-Tibolddaróc határán lévő arborétumába. Szívesen megyünk, hiszen az uramnak is és nekem is kedves ismerőseink. Kapusiné Rózsika a Petri telepi általános iskolában tanított, ahol én is dolgoztam egy ideig népművelőként, Imre pedig az ERTI püspökladányi kutató állomásának volt a vezetője, sok projektben működtek együtt az urammal (Ágota híd felújítása, háromföld szövetség megalakítása, erdészeti és szíkkísérleti tudományos konferencia szervezése). Örültek látogatásunknak, vittük a püspökladányi emberek üdvözletét.

   

A cseresznye vészesen kezdett érni, muszáj volt már, hogy leszedjük még mielőtt az időjárás és a madarak végeznek vele. Hétvégén jöttek Marci fiamék és neki estünk a fáknak és a befőzésnek.
Furcsa volt a szedés, mert az uram úgy döntött, hogy egyúttal a metszést is megejti. A magasra nőtt ágakat Marci fiam levágta, Lídia menyem pedig a fa alatt szemezgette le a gallyakról az érett gyümölcsöt.

   

Este szalonnát sütöttünk a nyári konyhánál, meg néztük az angol-magyar meccset. Mi lányok nem voltunk nagyon lázban, az uram is szkeptikus volt az elején, egyedül Márton bízott nagyon a fiúkban. Húú, nagyon ügyesen játszottak a magyar focisták, és négy góllal megvertük az angolokat. Nem tudtunk hova lenni, egy idő után már csak a laptopra meredtünk és többször is ittunk a magyarok egészségére.

     

Június 20 és 26 között Márton fiamékkal egy hetet töltöttünk Balatonlellén. Menyem a második trimeszterben, ragyogó közérzettel, fiam kicsit fülfájósan, majd gyógyultan és elégedetten, mi boldogan.

   

Csend, nyugalom, hársfa, lonc illat, érett eper szőnyeg, jó idő, viharos Balaton, éjszaka hatalmas eső, másnap ragyogó napsütés... hangyák és valami repülő fekete bogarak sokasága, Gyenesdiáson irodalmi est, Balatonbogláron Canarro, valamint Lidi és a fiúk - akikből kettőt is ismertünk, mert "háromföldiek" (Molnár Előd /Édes Málé/ és Szlama László /Bordó Sárkány/ - aztán az Őszödi strand...

Egyébként mi is megtapasztaltuk a balatonparti vendéglátás kettősségét: Balatonbogláron a Platán Koktélbárban modortalan fizető pincér és a koktélban szinte csak jégkocka volt... Balatonőszödön a Szerinted? parti csárdában kedvesek és finom az étel... Balatonlellén a Zsúr kávézó és fagyizó hangulatos, eredeti dizájn, finom fagyi, süti és udvarias kiszolgálás (a képen) ... kettő egy, a jó javára. Már ez is valami.

A menyem és az uram minden nap úszik, a fiam a fájós füle, én pedig a víziszonyom miatt, nem. Az idő szép, de viharos szél kerekedik, amit Márton füle érez és hiába a meleg só, csak fáj neki. Különben az orvosi ellátásra nincs panaszunk, Marci telefonon mindenkivel egyeztetett - Balatonboglár fül-orr-gége szakrendelő, Balatonlelle háziorvosi rendelő - és időpontot adtak, megvizsgálták, gyógyszert írtak fel neki, mindezt gördülékenyen, várakozás nélkül. Így a fájás elmúlik és gyermekünk most már gondtalanul élvezi a nyaralást.

   

Pénteken este a lellei Móló sétányon buli zenekar játszik - egész jól - a bazársor teljesen olyan, mint bármelyik tengerparti, semmi eredeti, semmi szép... van viszont plüss állatfej sapka (ami irtó meleg lehet a szikrázó napsütésben!!!), huggy wuggyy (brrr!!! hogy lehet ilyet adni egy gyerek kezébe???), itt azért van mit fejlődni... Előtte naplemente nézés egy kis borral, sajttal, majd a kanada-magyar női vízilabda meccs, ahol megnyerték a mérkőzést a mieink.

Többször társasoztunk kinn a parton és benn a szobában.

   

Ettünk, ittunk: borsó levest, krumpli levest, mákos gubát, milánói makarónit (makaróni helyett szarvacska tésztával) ezeket mind hazai alapanyagból, de menüt is és pizzát is vendéglőben. Az Irsai finom, amit Balatonszemesen egy helyi termelőtől veszünk mindig. Hétvégén már sokan vannak a parton, beindul a főidény. Este megint a buli negyed, ahol az egyik szórakozóhelyen kivetítőn nézzük a grúz-magyar férfi vízilabda meccset. Győztünk!
Vasárnap misére igyekeztünk, majd az uram és a gyerekek a partra egy utolsót csobbanni. Én elkészítettem az ebédet (fasírt, oldalas, savanyú krumpli főzelék, desszertnek sárgadinnye darabok fagyival, tejszínhabbal) takarítok is és összepakoltam a holminkat. Este Somogyvárra mentünk az Anconai szerelmesek c. előadásra, amin igen jól szórakoztunk.

Negyed tizenkettőkor indultunk haza, de előtte Márton és az uram beállították a GPS-t. Bár ne tették volna! Ez az "okos" szerkezet ugyanis, a kecskeméti elkerülőnél valami félelmetes mellékútra terelt bennünket, úgyhogy hajnali ötre érkeztünk haza. Különben a hét szuper volt. :)

   

(Írta és fotózta: Csontos Gabriella)


2022-06-28 12:08:48

Nem véletlen, most újra átélem. 1984-ben mikor meghalt apukám, került a kezembe Polcz Alaine A halál iskolája c. könyve, illetve nem is a könyv, hanem egy cikk, amit tőle olvastam a gyászról és aztán megvettem a könyvét is.

Anyukámmal együtt gyászoltunk. Megírtuk a búcsúbeszédet, intézkedtünk a temetésről, a rokonok értesítéséről, a torról. Egymást segítettük, támogattuk. Arra nem emlékszem, hogy ő viselt e gyászruhát, de én sokáig csak feketében jártam. Megszoktam. És ahogyan mondják, az idő múlik és a gyászod, a szomorúságod is. És tavaly elment anyukám is. Ő kb. nyolcvan éves koráig nagyon aktív, energikus volt. Ekkor született első dédunokája és egyedül beutazott Debrecenbe, elbuszozott az albérletbe és karjába vette Blankát. A születésnapját nagy családi körben ünnepeltük a harmadik emeleti lakásában, mert tiltakozott nagyon, hogy étterembe menjünk. Sütött-főzött. Nagyon szeretett biciklizni, de arra kértük nyolcvan után, ne üljön most már kerékpárra. Azzal járt bevásárolni a közeli szupermarketbe és csak tolta. De annyira mondta, hogy szeretne még kibiciklizni a Farkas szigetbe, hogy azt mondtuk egy hétvégén az urammal, hogy menjünk. Hazafelé tartva elesett. Bizonyára már elfáradt és azért vesztette el az egyensúlyát. Nem tört el semmije, de azért elég nagy sokk volt ez neki. Mondtuk is, hogy látod mama nem szabad már neked biciklizni! Nem tudom már melyik évben, de János bátyámék tanyáján is elesett, úgy, hogy az eszméletét is elvesztette. Debrecen sürgősségi, de hála istennek nem lett semmi baja. Illetve, dehogy nem! Sokk érte ekkor is, csak azt az orvosok nem tudják megállapítani. Megröntgenezték, kikérdezték és mivel mindenre tudott értelmesen válaszolni megállapították, hogy nincs semmi baja. Aztán elkezdett hanyatlani. Szinte észrevétlen, csak én láttam az apró jeleket nála. A 85 éves születésnapjára azt kértem a családtól, hogy küldjenek neki képeslapot, mert nagyon szeret levelet kapni. Sajnos ekkorra a testvérei, a gyerek- és ifjúkori barátai – akikkel nagyon élő kapcsolatot ápolt -, már mind meghaltak. Velük levelezett. Ebben az időben csináltam a családunknak egy zárt facebook csoportot, ahova képeket és videókat töltöttem fel, hogy mennyire örül a születésnapi köszöntő képeslapoknak. Már akkor is látszott, hogy nem nagyon emlékszik, hogy ki írhatta azokat. Én egy fényképalbumot csináltam neki és sokszor elővettük, hogy memorizáljuk, ki-kicsoda. Ebben az időben még főzött, bevásárolt magának, vett fel pénzt a bank automatából, stb. Én és az uram is dolgoztunk még, de sűrűn találkoztunk, ill. mentünk hozzá kisebb-nagyobb szerelési munkákat elvégezni, takarítani, együtt bevásárolni, stb. Ez az együttes bevásárlás nagyon nehéz volt, mert ugyan felírta, hogy mit szeretne venni, de nagyon lassan mozgott, mindent megnézett többször. Volt ugyan türelmünk, de azért elfáradtunk rendesen mi is egy-egy ilyen alkalomkor. A takarítás is nagyon sok időbe telt nála, mert mindent a saját ritmusában akart csinálni, én pedig hamar túl akartam rajta lenni. No, ezen sokszor összekaptunk, de egy idő után azt gondoltam, hogy nem érdemes háborogni.
Egyszer azzal jött hozzánk, hogy a bankautomata nem adta neki ki a pénzt, viszont a bizonylat ott volt a kezében, hogy felvett 150.000.- Ft-ot. Kikérdeztük, hogy volt e valaki a közelében, biztos, hogy jól ütötte be a kódot? Másnap a bankban megtudtuk, hogy pár másodperc után – ha nem veszik el a pénzt -, az automata visszaveszi azt. Szóval mire elolvasta a képernyőn megjelenő információt az automata visszanyelte a bankjegyeket. Megígérte, hogy legközelebb minket hív és együtt vesszük fel a pénzt. Aztán eljött az idő, hogy magamhoz vettem a bank kártyáját, én vásároltam be neki, stb.
Az uram nyugdíjas lett, én pedig még mindig dolgoztam, így sokszor ő állt helyt. Amikor például már sokadjára telefonált, hogy nem jó a Tv-je és azonnal menjen és állítsa be. Vagy mikor az alsó szomszéd bekopogott hozzá, hogy ázik a plafon náluk és anyukám kétségbeesve telefonált, hogy őt hibáztatják és szerinte ő nem csinált semmit. Már nem hagytuk, hogy főzzön – elfelejtette, hogy feltette a tejet forrni és teljesen odaégett, iszonyú füst lett a lakásban -, inkább hordtuk neki hét közben az ebédet, bár ezen fanyalgott. Hétvégén nálunk evett jó étvággyal. Később a reggelit és a vacsorát is meg kellett oldanunk, mert nem evett rendesen. Nagyon lesoványodott. Aztán 2019 szeptemberétől én már nem dolgoztam, segélyes lettem, így jobban rá tudtam figyelni. Ekkor már bújtam a szakirodalmat a demenciával kapcsolatban, szinte minden cikket elolvastam a neten. A legtöbbet Juhász Ágnes demencia ápolási specialista és nemzetközileg publikált író sorai segítettek.

Egyik könyvében leírja, hogyan gondozott Angliában egy idős hölgyet, aki Alzheimer kórban szenvedett és a gyermekei Ágnest fogadták mellé napi 24 órában. Leírta, hogy a Dallas sorozat volt a kikapcsolódása, s ha az nincs, talán ki sem bírja. Nos, én is ekkor szoktam rá a török sorozatokra. Azok teljesen kikapcsoltak, különben csak anyukámon forgott az agyam. Volt, hogy napjában többször is eljött hozzánk és nem emlékezett rá, hogy volt már nálunk. Ebéd után mindig kértem, hogy pihenjen le, de öt percnél tovább nem tudott egy helyben maradni. Kiment az udvarra a legnagyobb kánikulában, leszedte a zöld szilvát és jóízűen megette. Úgy viselkedett, mint egy kis gyerek, annyi különbséggel, hogy ha kértem, vagy megszólítottam valamiért, akkor kikérte magának, hogy ő nem gyerek. Teljesen összezavart, mert sosem tudtam, hogy mikor gondolkozik józanul és mikor nem. De sajnos ő sem tudta. Eszünkbe jutott az is, hogy hozzánk költöztetjük, de hallani sem akart róla. Egy idő után már csak anyukámról tudtam beszélni, arról hogy hogyan oldjam meg a következő bajt vele kapcsolatban. Az utcán ismerőssel találkozva rájöttem, hogy ez nem csak az én problémám, sajnos nagyon sokan küzdöttek, küzdenek ezzel. Rengetegen adtak jó tanácsot, volt, aki csak csendben meghallgatott. Sokat köszönhetek a lépcsőházban lakóknak, mert lehet, hogy egy nagyvárosban már nem ismerik egymást még a közvetlen szomszédok sem, de itt még élnek a vidéki élet hagyományai. Figyelnek egymásra, segítik egymást a bajban. Sok óvintézkedést megtettünk ez alatt az idő alatt, hogy minél kevesebb „baleset” történjen vele. A bejárati ajtaján már régen kicserélte az uram a zárat, olyanra, amit belülről csak rá kellett fordítani, így kívülről bármikor ki tudtam nyitni. De történt egyszer, hogy „kizárta” magát, ill. nem tudott visszamenni a lakásba, mert nem tudta kinyitni az ajtót. Az első emeleten bolyongott, amikor az egyik kedves ismerős behívta és leültette. Vizet adott neki. Telefonált nekem, hogy menjek, mert ott van anyukám és nem tud hazamenni. Nagyon köszöntem a segítségét, szabadkozott, hogy ez természetes, tudja mivel jár ez, a nagypapája épp ilyen volt. A 90 évét betöltve rájöttünk a bátyámmal, hogy már életveszélyes egyedül hagyni a lakásban. 24 órás felügyelet kell. Nehéz döntés volt.
Régen le akartam már ezeket jegyezni, még amikor benne voltam, de nem ment. Talán segítek másoknak is azzal, hogy leírom a tüneteket. Lassan egy éve, hogy elment anyukám és az első hónapokban még teljesen valóságosan éreztem a jelenlétét a lakásunkban, a templomban. Úgy éreztem, hogy ott ül mellettem. Lassan eltelik az egy év, a gyászév. Most már kezdem megszokni a hiányát, de eszembe jut sokszor - és ez így is lesz-, mikor ebédelünk, hogy ott ül velem szemben az asztalnál, ha kinézek a kertbe, a hinta ágyon őt látom ringatózni.

    

(Írta Csontos Gabriella)


2022-05-31 11:02:33

Ez a szerelem hónapja és az esküvőké. Marci fiamék is haza jöttek, mert a volt gimnáziumi osztálytársának – akivel együtt zenéltek anno -, május 6-án volt a lakodalma Debrecenben. Gyermekeinket indulás előtt - a mama biciklijénél -, le is fényképeztem, mert olyan szépek.

Ezen a hétvégén Daniék Lisszabonban múlatták az időt.

Mi kicsit kókadtak voltunk, gondolom a tavaszi fáradság ütött ki rajtunk. Nekem fáj a térdem, próbálom tornával és mozgással valahogy rendbe hozni. Az uram már jobban van, neki szerintem használt a fürdőbeli gyógykezelés. Finom marhapörköltet főzött a nyári konyhában egy nagy kondérral, mert a gyerekek azt kívánták. Csomagoltunk is nekik belőle.
A következő héten meglátogatott bennünket kedves barátnénk, akivel én a püspökladányi zeneiskolába jártam együtt zongora órákra, az uram meg Berlinben az egyetemi kollégiumban ismerkedett össze vele (milyen kicsi a világ!). Azóta is tartjuk a kapcsolatot, ha nem is sűrűn, de egy évben egyszer találkozunk. A facebookon Mangold nevű magazin oldalt (www.facebook.com/Mangold) alapított és működtet, onnan vettük a bátorságot tavaly, és ültettünk mi is a kertbe ebből a növényből. Most személyesen is megtanácskoztuk ennek a páratlan herbáriának a tulajdonságait, felhasználhatóságát, stb.

       

Május első hetében füvet vágtunk, eltakarítottuk a hervadt tulipánokat, nefelejcseket, orgonákat. Eztán kezd virítani a büdöske, a nőszirom, a különleges sárga liliomfélénk. Este és reggel még nagyon hideg van, de napközen hétágra süt a napocska. Harminckét éve vettük ezt a kertes házat és ebben az évben szinte minden héten a kertünkből tettem virágot a vázáinkba. Ez nagyon nagy dolog nekem.

  

Május következő hétvégéjén (13-án, pénteken, ez nekünk igen bejött!) Létavértesre mentünk a bátyámékhoz, aki már tavaly óta szervezi számunkra a Heit birtokon való látogatást. Heit Lóránd és családja a régi magyar szőlőfajták népszerűsítését tűzte zászlajára. A családi birtok évről-évre bővül: napjainkban közel 5 hektárnyi területen művelik a finom bornak valót. Főként királyleánykát, ottonel muskotályt, zöld veltelinit, kadarkát és nem utolsó sorban piros bakatort, melyet a család elsőként 2013 májusában “örökített” vissza érmelléki szülőföldjére, Bihardiószegre.

     

Ezen a hétvégén megérezte a menyem, hogy a szíve alatt hordott kisbaba megmozdult.

Nagyon sűrű programunk volt májusban. A pandémia enyhülése miatt mostanra időzítettünk minden rokonlátogatást. Bükkszentkereszten unokanővéremékhez mentünk el. Az ősszel eltört a lába, de nagy akaraterővel bír és szinte ugyan úgy éli az életét, mint a baleset előtt. Minden nap főz, kertészkedik. A férjével együtt már behordták a téli tüzelőt az udvarra. Csodálom munkabírását, élet örömét.

  

S, ha már az ország északi részén voltunk, beugrottunk Egerbe, az apai unokatestvéremékhez is. Kaptunk lestyánt és gyönyörű pünkösdi rózsát a kertjükből. A lestyánt felaprítottam és sóval összekeverve üvegbe raktam, tetejére olíva olajat öntöttem. Így tartósítottam.

Május harmadik hétvégéje izgalmasra sikerült a család több tagja számára is. Dani párjának, Szász Lilla fotográfusnak kiállítása nyílt Dunaújvárosban, melyre Marci fiamék és barátaik is elmentek.

    

A ladányi Hektográf Nyomdában pedig elkészült Farkas Papa élettörténete, melyet ő maga vetett annak idején papírra. Kiegészítettük az anyai és az apai családfával, mert az is megvolt, hiszen Mártonnak elsős gimis korában ez volt az egyik osztályfőnöki órára a feladat. Kérdezzék meg nagyszüleiket a felmenőikről. Milyen szerencse, hogy még akkor élt nagymama, nagypapa és el tudták mesélni a családi kapcsolatokat. Ajánlom a családoknak, mert egyszer kíváncsi lesz mindenki elődeire.
A másik kiadvány a debreceni Kapitális Nyomdában készült. Egy évig szerkesztették az uram és a volt gimnáziumi osztálytársai. Ötven éve érettségiztek és úgy gondolták, hogy egy jubileumi könyvet állítanak össze, amiben mindenki leírta önéletrajzát, a tanáraikról is megemlékeztek és rengeteg fotó, írásos emlék is belekerült ebbe az ízlésesen és szépen megcsinált kötetbe. Az illusztrációkat és a borítón lévő rajzot László Ákos grafikus készítette. Az ötletadó Soós Csaba Zoltán volt, a szerkesztést Ferencz Rezső végezte, de egy tíz tagú bizottság segítette a munkájukat. A kibertérben napi szinten rengeteg villámposta röpködött, összeszámolták, hogy ez alatt az egy év alatt háromezerkettőszáz e-mail született, de konzultáltak weben és személyesen is. Mindkettő nagy érték az utókor számára.

    

Május utolsó hétvégéjén családi napot tartottuk, Dezsőt és Jázmin unokánkat köszöntöttük névnapjukon, meg az összes gyerekünket párostul, a gyereknapon. Több év után végre itt voltak a gyerekeink, unokáink, a sógornőmék, a legkisebb fiukkal. Régen volt ilyen nagy családi összejövetel nálunk, talán 2019-ben. Szombatra hidegfront érkezett, de még épp ki tudtunk ülni a kertbe. Kik Budapestről, kik Debrecenből érkeztek. Már délre kész voltunk minden előkészülettel és egy pohár sör mellett vártunk türelmesen az urammal.

   

Aztán benépesült a kert, a terasz. Sokat kacagtunk, nagyon jó volt végre felszabadultan örülni egymásnak és együtt lenni. (Írta: Csontos Gabriella)


2022-05-11 19:57:13

2022 április 3-án voltak az országgyűlési választások hazánkban. Marci fiamék hazajöttek erre a hétvégére, mindketten átjelentkeztek és itthon szavaztak. Reggel esett a hó és gyönyörű fehérség lepte el a házat, a kertet. Furcsa világ van manapság. Télen meleg van, tavasszal esik a hó. 

    

Április 6-án elment Pákozdi István kedves atyánk, aki tíz évig volt része és meghatározó személyisége életünknek. Tudtunk betegségéről, nem volt váratlan halála, de mégis. 2021 novemberében találkoztunk vele, mosolygós arca ma is itt van előttem. Sokat fohászkodtam érte és most őt kérem, hogy imádkozzon érettünk ott fenn, ahol már nincs betegség, fájdalom, kín, szenvedés.

Ez évben április 10-én volt virágvasárnap. Ekkorra időzítettem a benti takarítást, mert a nyári konyhát és a teraszt már lepókhálóztam, kimeszeltem (rettenetes csíkos lett az első sor, aztán hengerrel próbálkoztam, az már valamivel szebb lett). Életemben másodjára csináltam ezt a műveletet, nincs benne nagy gyakorlatom, de kész lett.

A templomban is „nagytakarítottunk”. Van gondnokunk Györkei Vilma, de karácsony és húsvét előtt a gyülekezet segít, mert hatalmas területet kell portalanítani, sepregetni, felmosni. Én az ablak tisztítást csináltam Gyurka Edittel. A gondviselés tett bennünket egymás mellé. Ági néni (Edit anyukája) is itt szorgoskodott velünk még pár éve, de ő is, és az én anyukám is tavaly elköltözött az égi hazába. Takarítás közben emlékeztünk rájuk, elmondtuk egymásnak hogyan gondoztuk őket, milyen tapasztalataink voltak eközben, hogyan fogyott egyre jobban életük gyertyája. Szerintem a régiségben is így volt, hogy egymást segítették a gyászmunkában és átadták egymásnak a hagyományokat, a megélt tudást. Közben megtisztultak a templom bejárati ajtó üvegei is.

   

Marci fiamék elköltöznek az albérletből, mert sikerült venniük egy lakást. Mielőbb szeretnének a sajátjukban lenni, tehát sürgős telefon jött, én azonnal ültem vonatra és robogtam Budapestre, hogy segédkezzek a pakolásban, a takarításban.

  

Marci tesója Dani és párja, Lilla segített a hurcolkodásban és a nászasszonyom, valamint a menyem húga is. Meg Gombos Balázs, a ladányi koma. Ilyenkor gondolom én, hogy felbecsülhetetlen az értéke a családi és baráti kapcsolatoknak.
Bolondos április szokták mondani és lehet, hogy az időjárás miatt, de az uramnak megfájdult a dereka. Elment a reumatológushoz, aki 15 alkalmas kezelést írt fel neki a gyógyfürdőbe. Úgyhogy most szép szorgalmasan jár vízi tornára, masszázsra, elektromos kezelésre, stb. Az ünnepek alatt viszont volt egy kis pihenése. Az idei tavaszi szünetben végre itt voltak - két év kihagyás után -, két napig az unokáink. A leánykákkal első nap - még szép időben -, kibicikliztünk a Farkas szigetbe. Nekünk kicsit szokatlan volt a kerékpározás, de azért bírtuk, sőt az uram az edzős játszótéren, még kar erősítésbe is kezdett.

   

Jázmin pitypangot szedett, Blanka Dezső Papival kártyázott.

   

Nagyszombaton a szülők is megérkeztek. Együtt ebédeltünk nagy örömömre.

Húsvét ünnepén Budapestre utaztunk, hogy most már az uram is szemügyre vehesse azt a lakást. Jöttek a nászuramék is. Az apatárs megszentelte az ételeket és úgy ültünk az ünnepi asztalhoz. Boldogan vettük tudomásul, hogy gyermekeink saját fészket raknak. Másnap Daniék is megjelentek háztűznézőbe. Batyus bulik voltak, mindenki hozott valami saját készítést, rengeteg finomságot ettünk.

Az ünnepek után tovább folytak a gyógyfürdőbeli kezelések, egyre jobban bírja már a kerti munkákat is az uram. Elvetette a sóskát, a céklát. Megcsinálta a garázskapu villanyvezetékét, csinált az új ruternek kis polcot, mivel üvegszálas kábelre váltott a szolgáltatónk és kicserélték a régi szerkezetet. Szóval igen hatékony napjai vannak. Újra jött egy segélykérés Marciéktól, mert most már mindent elhoztak az „albiból” és az új lakás úgy néz ki, mint ahol bomba robbant. A W.C. tartály is felmondta a szolgálatot, de a fiam ki tudta cserélni. (Ügyes a gyerek, van rengeteg szerszáma, úgyhogy minden kis szerelést meg tud csinálni. Apja fia!) Szóval vonatra fel és már hipp-hopp Budapesten voltam. Buszra ültem és egy negyed óra alatt megérkeztem a Csömörire. Marci a buszmegállóban várt, ugyanis nagyon izgult, hogy menni fog e nekem a tömegközlekedés egyedül. (Kicsit pánikos és tömegiszonyos vagyok) De ment, sőt este bebuszoztam a belvárosba a Képíró utcába, ahol Dani fiunk párjával, Szász Lilla fotóművésszel volt egy nyilvános beszélgetés a Foton Galériában. Nagyon élveztem.

Április 30-án eljöttek a bátyámék Létavértesről, az unokatestvéreink Budapestről és Egerből és innen a szemközti lakótelepről a másod unokatestvérünk párostul.

Együtt ebédeltünk, beszélgettünk. Elmentünk a sírokhoz, este pedig mise volt a templomban anyáink emlékére. (Írta: Csontos Gabriella)


2022-04-22 14:20:41

Ebben a hónapban ünnepeljük az én drága jó uram születésnapját. Dániel és Lilla két napra elláttak bennünket mindenféle földi jóval és még torta is volt, meg tüzijáték. 

Háború dúl Ukrajnában. Az égen repülők szállnak és elviszik a figyelmem a rügyező faágról. Döbbenten nézzük a híreket, olvassuk a felhívásokat. Teljesen hatása alá kerülök. Eszembe jut, hogy 89-ben a romániai események idején gyűjtöttünk tartós élelmiszert a város több pontján, segély szállítmányt indítottunk Erdélybe, a városon keresztül mentek az akkor nem régiben megalakított Magyar Máltai Szeretetszolgálat autói, buszai.  

https://youtu.be/-yNS6iqyWA8


Aztán a kilencvenes években a délszláv háború idején gondoltunk a vajdasági férfiakra, akik a behívó elől menekültek Magyarországra. Most meg anyák, gyerekek, idősek jönnek épp összekapkodott holmijukkal. A családom minden tagja segít valamilyen formában. A nagyfiunk barátnője tolmácsol a Keletiben, Dani személyszállítást vállal, a menyem a munkahelyére vitte a tisztálkodó szereket, törülközőket, meg amit még kértek. A bátyám huszártársával Hosszúmezőre vitt segély szállítmányt a debreceni huszárok nevében


(https://www.haon.hu/helyi-kozelet/2022/03/a-hajdu-bihari-huszarbanderium-is-segiti-az-ukrajnai-menekulteket?fbclid=IwAR2tLzQRDrUY7YdaOxkCMRcWU_R59RIFB6Ne03E_x8GA2q8EFs8J142JxM0É)

én meg a nemzeti ünnep alatt összeszedtem, amit nélkülözni tudunk, mivel a szomszéd településre érkezett nyolcvan ukrán menekült, és Báránd polgármestere a facebookon kért segítséget. Soha nem gondoltam volna, hogy a menyem nagymamájának féltve őrzött, patyolat tollpárnái, anyukám szinte teljesen új cipője, a fiam egyetemista korában hordott téli kabátja valaha egy embert boldoggá tesz majd. De így történt.

   

Március elején meglátogatott bennünket két barátném, akikkel a találkozót a járvány miatt már háromszor halasztottuk el. Nagyon örültem az itt létüknek.

A hosszú hétvégén Marci fiamék voltak nálunk. Az autóbeálló bejáratához kellett a segítsége. Az apjával ügyesen meg is oldották.
                                        

Gyulán, kedves városunkban töltöttünk három napot, így ünnepeltünk, mi kettesben. Gyönyörű, tavaszi időnk volt. Még egykori püspökladányi ismerőssel és aranyos párjával is találkoztunk. Voltunk kézműves sör és gyulai kolbász kóstolón, áztattuk magunkat a gyógyvízben és meglátogattuk Békéscsabán az unokatestvéremet is. 

  

A legnagyobb öröm pedig ugyan csak ebben a hónapban ért bennünket, hiszen az élet madara fészket rakott családunknál. Marci és Lídia kisbabát várnak!

(Írta: Csontos Gabriella)


2022-02-26 15:36:51

 

A 2022-es év kifejezetten jól indult. Kezd csitulni a járvány, lehet társaságba menni, utazni. Mi is elmentünk januárban – a karácsonyra ajándékba kapott – színházjeggyel a Csíksomlyói Passió c. előadásra a Nemzeti Színházba.

 

Meg kell mondjam, hogy nekem nem jön be ez a „modern színjátszás”, nem tetszett az előadás, lehet azért, mert én még láttam anno a Kerényi féle rendezést a Várszínházban. Akkor revelációként hatott rám, most inkább idegesített a színészek kóborgása a színpadon. Az uramnak tetszett, de neki nem volt összehasonlítási alapja. Az előadás előtt Dani fiunkhoz mentünk vacsorázni. Finomat ettünk, mint mindig.

 

Február a születés- és névnapok hónapja nálunk. Kedves barátnénkat – aki sajnos törött kézzel ünnepelt az idén – Debrecenben köszöntöttük férjének meghívására egy fincsi vacsora alkalmával.

 

Marci szülinapját, Lídia és Lilla névnapját itthon ültük meg. Családi fotók nézegetésével és nagy társasjátékozással telt az esténk.

      

Nagyfiaméknál Jázmin unokánk töltötte a hetedik életévét, Bence 45 éves lett. Istenem, hogy telik az idő! Egy év után végre eljöttek hozzánk, nagy örömünkre. Beszámoltak a bizonyítványokról, az edzésekről. A férfiak kölcsönösen megnézték és kipróbálták az új autókat, mivel a fiamék is, és mi is lecseréltük a régit. Még tart a maskara! Jázinkat ezúttal farsangi maszkban fotóztam.

 

Sajnos az enyhe idő, a kicsit lazábbra vett korlátozás megtette nálunk a hatást és február végére covidosok lettünk mindketten. Elmaradtak a baráti látogatások; Karcagra mentünk volna és hozzánk sem tudtak eljönni barátaink, és nem tudtuk megnézni a Csokonai Színház előadását sem. Olvastam valahol a neten, hogy az USA-ban a járvány idején mindenféle kormányzati szolgáltatást nyújtanak a korona vírusos, karanténban lévő betegeknek. Nálunk ez úgy működik, hogy vannak jó szomszédaink, barátaink, akik azonnal segítségünkre siettek.

Bevásároltak, kérdeznek, tanácsot adnak, érdeklődnek hogylétünk felől. Néhány napja vagyunk csak elesettek és ez lassan majd el is múlik rólunk, viszont az orosz-ukrán háború, mely épp most tört ki, soha nem törlődik a lelkekből.  (Írta: Csontos Gabriella)

 


2022-01-11 14:26:00

Azt mondja a családom, hogy én csak jó dolgokat osztok meg a facen. Igen! Valóban csak az örömteli eseményekről tudósitok. De vannak azért nekem is kellemetlen élményeim, egészségügyi gondjaim, fogyatékosságaim. Most erről egy pár mondatot. Az utóbbi két három évben egyre hangosabban kezdtem el beszélni -bár eddig sem voltam egy halk szavú ember-, és azt figyelte meg a családom, hogy többször visszakérdezek: tessék?

Előbb csak tréfálkoztak velem, idézték a közismert színdarabból való mondatot: hosszú!
Egyre többször vettem észre magamon, hogy ha valakivel beszélgetek, akkor nem a szemébe nézek, hanem a száját figyelem és onnan próbálom leolvasni, hogy mit mond. Ez azért már egy kicsit megijesztett. Elmentem hallás vizsgálatra, itt Püspökladányban. Megállapították, hogy középfokú halláskárosodásom van. Nem akartam elhinni, elmentem Debrecenbe is, egy ugyan ilyen vizsgálatra. Ott is ezt állapították meg. Tv nézés közben már olyan hangerőt használtam, hogy ha bérházban laknánk a szomszéd is velünk együtt élvezné a kép nélküli műsort. És azt is meg kell említenem, hogy az egyre gyorsabb közbeszéd is csak rontott a helyzetemen. Közfoglalkoztatottként két megyében utaztam különböző múzeumokba és havonta egyszer Budapestre is kellett mennem. Az utca moraja nagyon zavart, ugyan így a busz és a vonat zaja is. Az értekezleteken nem értettem tisztán az előadót, a hozzászólásokról nem is beszélve. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, de még mindig segített a szájról való olvasási technika. És akkor beütött a covid! Ekkor már nem dolgoztam, viszont a hallásom semmit nem javult, sőt, mivel mindenki maszkot hord ezért a szájról olvasás is megszűnt számomra. Teljesen kétségbe estem, mivel egyre többször kellett ügyet intéznem és már nagyon kellemetlen volt számomra, hogy mindenütt - a boltban, a bankban, a postán- többször visszakérdeztem: tessék??? A családom is kezdett valóban aggódni, hiszen a közlekedésben is nagyon fontos ma már a jó hallás az elektromos autók és biciklik, motorok korában, amik hangtalanul suhannak el az ember mellett.

Végre rászántam magam és elmentem újra egy hallás centrumba Karcagra, ahol igen alaposan megvizsgált az audiológus. Ő az, aki a vizsgálat során meghatározza a halláskárosodás típusát és megállapítja a halláscsökkenés mértékét. A vizsgálat előtt felvette a kórelőzményt: kikérdezett a panasz jellegéről, a korábbi, valamint családban előfordult betegségekről. Hol dolgoztam, milyen munkát végeztem, stb. Arra jöttünk rá közösen, hogy a munkámból adódó fejhallgatóval végzett tevékenység ludas a süketségemben. Sajnos a halló idegek elhalásáról van szó, ami visszafordíthatatlan folyamat.

Aztán jöttek a különböző mérő eszközökkel végzett feladatok, melyből pontosan meg tudta határozni, hogy mely magasságú és mélységű hangokat nem hallok tisztán. A vizsgálat végén különböző hallókészülékeket ajánlott, melyet próbahordással lehet és ajánlott is kipróbálni, hiszen a hallókészülékkel való élés teljes életmódváltást jelent. Fantasztikus élmény volt, hogy az addig összefolyó, halandzsa szöveg egyszerre hallható, érthető, felfogható lett számomra. A környezetemben egyre többen kérdeznek vissza beszélgetésünk során, hogy tessék? A hallókészülék miatt én teljesen normális hangnemben beszélek. Tehát egyre több hasonló korú ember szenved halláskárosodásban. A mai zajos világban és a fülhallgatók, headsetek korában nem is csoda ez. Én örülök - a családom is -, hogy van erre megoldás. (Írta: Csontos Gabriella)


2022-01-21 10:17:40

Mint tudjuk legfontosabb testrészünk a lábunk. Azon hordozzuk nap, mint nap testünket. Azon állunk. Ezért gondoltam, hogy alapítok egy díjat a lábra, mely a legbiztosabb alap és a legnagyobb szüksége van arra, hogy megbecsüljük. Január még a tél közepe, így igen fontos, hogy melegen tartsuk. Én meg szeretek fuszekliket gyártani, ezért teljesen természetes volt számomra, hogy a díj egy általam kötött gyapjú zokni lesz.

A www.haromfold.hu honlapon közlöm majd annak a három személynek a nevét és szakmai önéletrajzát, akik 2022-ben elsőként kapják az általam alapított és készített Fuszekli-díjat.

Ez egy teljesen civil és szubjektív kitüntetés. Elismerésem jeléül adom minden év januárjában annak a három embernek, akik számomra a kultúra, az önzetlenség és a szakmaiság szerelmesei, megvalósítói, megtestesítői a három földön: a Nagykunságban, a Nagy-Sárréten, és a Hajdúság-Hortobágyon.

Díjazottak:

Nagykunság:
Bartha Júlia orientalista, etnográfus
Karcag

Nagy-Sárrét:
Szabó Irma közművelődési szakember
Földes

Hajdúság-Hortobágy:
Tiszai Zsuzsa néptánc pedagógus, koreográfus
Debrecen


2021-12-30 07:29:01

Novemberben újra felerősödött a járvány, de a család és az ismerősök zöme be van oltva, így már azért szabadabban lehet élni, bár a higiénés szabályokat továbbra is szigorúan betartjuk. 

2021. november 19.
A leander hajtása téli üzemmódban. A süni - szálló kész. Anyukám biciklije új helyen, árvácskákkal.

  

2021. november 25.
A "Kultúr" tele lett növénnyel. Az almafa termése miatt sírni tudnék, de zöldell még a mángold és a petrezselyem. A madáretető is helyére került.

 

2021. november 28.
Már tegnap este meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Ma a templomban énekeltünk. "Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum" A maszkban alig kaptam levegőt, de ahogy tudtam fújtam az éneket. Bökő Péter Atya megáldotta az adventi koszorúkat. Keresztelő is volt.

2021. november 30. "télen, nyáron rozmaringos az ablaka..." énekeljük, s az uram mondja, hogy lehet a poloskák elriasztására tették oda ezt a gyógynövényt eleink. Kipróbáljuk. Ma juhtúrós sztrapacska szalonnával, kaporral volt a második fogásunk. Ez az alkalmi dísz kicsit giccses lett, de szép fényt ad a szobában, így adventben.

        

2021. december 3. Voltam ma hajnali misén. Biciklivel mentem, esett az eső és elestem. Tanulság, nem kell rohanni. Türelem, csendesség, az Isten ott van veled, benned.

"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz." (J.A.)

2021. december 5. Nálunk mozijegyet hozott a Mikulás. Unokáinkkal megnéztük a Vadlovak - Hortobágyi mese c. filmet Debrecenben az Apolló Moziban. Nagyon szórakoztató és szép film. Majd elmentünk az Adventi Vásárba is. Olyan jó volt végre együtt lenni a lányokkal!

  

2021. december 6. Az én drága jó uramat felkérték Mikulásnak. A szakálla már teljesen olyan, de azért volt hozzá egy kis pótlás. A botját is ő maga készítette. A szemüvegét sem felejtette itthon. A gyerekek örültek, bár meg voltak kicsit szeppenve.

  

2021. december 11. Ferencet köszöntöttünk. Gazdaház, bárány ragu, fiatalok, gyerekek, mézeskalácsos Karcag.

 

2021. december 14. Tegnap esett a hó... Postán jött karácsonyi üdvözlet... Vendégeket várunk...

 

2021. december 19.
Adventi találka régi barátokkal... Kívánság anno... Mától mind a négy gyertya ég

 

2021. december 27.
Együtt Álomzugban... Debrecenben... Püspökladányban

 

(Írta és fotózta: Csontos Gabriella és Farkas Dániel)


2021-12-30 07:35:57

Halmos Béla (1946-2013) prímás, népzenekutató 2021-ben lenne 75 éves. Az ő emléke előtt egykori munkatársai, barátai - Sebő Ferenc, Sebestyén Márta, Gryllus Dániel, Fábián Éva, Ferenczi György, Jantyik Zsolt és Jantyik Csaba - egy igazán különleges karácsonyi felvétellel tisztelegnek.
A „Szent Karácsony szép meséje” című dalban - ahol Halmos Béla egy 2010-es stúdiófelvételről énekel és hegedül - a technikának köszönhetően vele együtt énekelnek, zenélnek mindannyian. A dal szövegét Jantyik Zsolt jegyzi, a 2021-es változat zenéjét Jantyik Zsolt és Jantyik Csaba és a PG Csoport játszotta fel a Barázda stúdióban. Hangmérnök Dióssy Ákos.


Oldal : 123456789101112131415
16171819202122


A J Á N L Ó


www.facebook.com/mazacskakeramia


S E G Í T S É G

kormany.hu

karitasz.hu

www.baptist.hu

reformatus.hu

www.maltai.hu

segelyszervezet.hu


Dedikáltan: rudankonyv@gmail.com 
A shopból, ahol sok minden van: rudanjoe.hmusic.hu 


Madarásszunk együtt

Madársuli 2022

www.facebook.com/madarsuli.foldes


www.facebook.com/palettamuhely


www.facebook.com/Illatviaszgyertya



www.mediaunio.hu


FUSZEKLI 

www.facebook.com/Fuszekli 


Dorinette Műhelye

www.facebook.com/Dorine


talita.hu