Nagyon izgalmas napokat éltünk, mert két gyönyörű lány unokánkkal Budapestre mentünk, Daniék Portugáliába utaztak autóval. Mindkét esemény azért nem szokványos az életünkben. Bár mindent előre - mi is, és Daniék is - elterveztünk, azért aggódtam, hogy minden rendben legyen. Mi a lányokkal IC-re ültünk, ahol hamar eltelt a két órahossza. Blanka rejtvényt fejtett Papival, Jázi olvasott nekem.

Dani és Lilla egy-egy nap kb. 800-900 km-t haladt és közben megpihentek szép helyeken.

Mi úgy gondoltuk, hogy az utazás napján még belefér, hogy elmenjünk a Pál utcai fiúk című könyv helyszineire, mivel Blanka szeptembertől ötödikes lesz és már olvassa a Molnár Ferenc által írt kötelező olvasmányt. Szemerkélt az eső, így a Nagytemplom utcán lévő Grund-ot nem igazán tudtuk élvezni, meg a Práter utcában álló szobor kompozíciót sem. A Füvészkertet meg ki is kellett hagyni.

Kis délutáni pihenés után Blanka kívánságára felmentünk a Várba, majd a Halászbástyáról fantasztikus panoráma tárult elénk. A sok turista ott tolongott, hogy lefényképezhesse a Dunát, rajta a szebbnél-szebb hidakat, a Parlamentet, stb. és mikor besötétedett a kivilágított várost teljes pompájában. Persze, hogy a lányok is fotóztak egyfolytában. Késő este mentünk haza, busszal, metróval, villamossal. Közben a Deák téren az óriáskeréknél is fényképezkedtünk.

Másnap a Városligetbe mentünk, ahol a zenélő játszótéren és a Néprajzi Múzeum tetején ámultak a lányok. Kicsit félelmetes is volt nekem és Jázminnak, de azért csak fellépcsőztünk.

Hazafelé a kisföldalattit is kipróbáltuk. Hogy alacsonyabb, mint a Metró az biztos, mert egy kb. két méteres fiú csak hétrét görnyedve tudott utazni benne. Meglátogattuk Marci fiamékat is. Blanka és Jázmin először találkozott Matykóval, az új kis rokonnal. Még mielőtt elmentünk volna a fővárosba a rendes évi áfonya lekvárt is elkészítettük. A medencét kitakarítottuk, kilocsoltuk belőle a kertre a vizet. Jó kis edzés volt, mert most elég nagy a medencénk és vederrel kimerni, nem kis feladat volt. Gondoltuk, hogy lesz majd nagy pancsolás itthon. De nem, mert mikor hazajöttünk fürdőzésre nem volt alkalmas az idő.

Viszont Szemecske macskánk kis cicája újdonság volt, és igazán el lett kényeztetve a lányok által. Jázmin unokám lett a keresztanya, az ő javaslatára Csíkos lett a neve.

A kert most is szép volt, még így három nap kánikula után is. Sokat tanulok a kerttől, a kertben. Együtt kell vele lenni, nem szabad a virágzást, a terméshozást siettetni semmivel. A növényeknek is meg van a saját életritmusuk. A természethez, az időjáráshoz igazodva élnek, amit mi emberek már rég nem tudunk. Elfelejtettük mert van, aki három műszakban dolgozik, van aki hétvégén is, és akkor hogy a fenében alkalmazkodjon az esőhöz, a napsütéshez. Én is csak mióta nyugdíjas vagyok tehetem ezt meg. Azóta figyelem a kertet, ami oktat, gyönyörködtet. Tanít például arra, hogy nem szabad levágni a füvet eső után, mert lehet forróság jön és kiégeti az apróra vágott gyepet. Nem is nyírtuk le és most mezei katáng nő benne. Eddig még ezt a növényt nem is láttam az udvarunkon.

Egyik ismerősöm írta a képhez: „Gyerekkoromban amikor ezt a virágot meglátták az idős emberek azt mondták: jön a nyár vége.” A régiségben még beszélték a természet nyelvét, mi meg már csak az internet nyelvét ismerjük. De vissza lehet tanulni. Én próbálom, amiben segít a technika. És igénybe is veszem, mert sajnos már nem él nagymamám, nagypapám, akik elmondhatnák ezt nekem. Jaj, erről jut eszembe, hogy Csontos nagypapámról készült annak idején egy rajz, ami János bátyáméknál van, a falon. Lefotóztam, hogy majd nekünk is legyen itthon. Ugye milyen szép idős ember? Olyan méltóságteljes, nagyon aranyos bácsi. Sajnos mi nem ismerhettük, mert még mikor apukánk 17 éves volt meghalt. Csak ez a rajz maradt róla.

A lányokat hazavittük, mert két nap múlva mentek a Balatonra a családdal. Az uram pedig beteg lett. Fájt a torka, köhögött és alig élt. Ágy-nyugalom, izzadás, purgálás, fenyőrügy szirup. Én meg elmentem Matykóra vigyázni, mert a szüleinek augusztus 5-én volt a hetedik házassági évfordulója. Vittem nekik egy általam kötött párnát, és ahogy a törökök mondják azt kívántam, hogy egy párnán öregedjenek meg.

A vonat út nem volt valami felhőtlen. Illetve az előző nap sem, hiszen egy hatalmas vihar söpört végig az országon. A mi udvarunkban nem esett nagy kár, de a városban igen sok fa ága letört, megrongálódtak a tetők, stb. Budapesten szintén nagy pusztítást végzett.

A szombati gyerek ügyelet után vasárnap délelőtt elmentem a PIM-be, ahol megnéztem három kiállítást, amik az általam igen tisztelt és szeretett emberekről szólt: Cseh Tamás, Polcz Alaine és Nemes Nagy Ágnes emlékét idézték. Egyedül voltam velük. Szeretett idő volt.

83. születésnapját köszöntöttük kedves ismerősünknek, majd a bárándi templom búcsúra mentünk, ahol Máriát, a magyarok Nagyasszonyát, égi édesanyánkat ünnepeltük. Hétközben a füzesgyarmati fürdőben voltunk egy kicsit lazítani. Az alábbi fotón a megérkezés pillanata.

Augusztus 14-én barátainkkal Hajdúszoboszlón voltunk egy fergeteges L’art pour l’art Légitársaság előadáson, majd másnap elutaztam Szárra. Ott Konkoly Edit szervezett ingyenes tábort a háború miatt ide menekült családok, valamint egyszülős és nagycsaládosok gyermekeinek. Elmentem segíteni. Nagyon jó volt velük.

A hétvégére felutazott az uram is Pestre, ahol végre találkoztunk egy hét után. A gyerekeinkkel megnéztük Bukta Imre Műveljük kertjeinket című fantasztikus kiállítását. Hol meghatódtam, hol vinnyogva röhögtem. Nem hiába kiáltották ki ezt a tárlatot az év leglátogatottabb kiállításának. Pedig nem is volt olcsó a belépő.

Augusztus huszadikán a bátyámat köszöntöttük születésnapja alkalmából Álomzugban. Meglepetéssel is szolgált, mert kapott egy könyvet, amit 1927-ben adtak ki, és amiben egyik ősünk a főszereplő: A hortobágyi szent juhász, Csontos János. Ő lehetett a szépapánk.

Kicsit elfáradtam ezalatt az idő alatt, de olyan felejthetetlen élményekben volt részem, hogy azt mondom, kár lett volna bármelyiket is kihagyni az életemből. Tragikus hírek is érkeztek: meghalt Éva unokatestvérem férje Dr. Regele János és Molnár Attila, Dani anyukájának a párja. Daniék hazajöttek a szomorúságra. Augusztus utolsó hétvégéjén a baráti házaspár férfi tagjának 50. születésnapját ünnepeltük. Rekord meleg volt ebben a hónapban.

A kert az idén szépen adta ajándékait. Mindkét cseresznyefa roskadásig volt gyümölccsel, viszont a szilva mind lehullott mielőtt megérett volna. Volt sok szép salátánk. A tojásos nokedlit csak azzal ettük.

A paradicsom és paprika palánták meghálálták a gondoskodást, mert sokszor főztünk lecsót és lett ivólé, kechup is. Sajnos az idei uborka termés nagyon gyenge volt. Egyszer csináltunk kovászos uborkát és egyszer uborka salátát belőlük. A cékla és a paszuly viszont ez éven igazán szépen „teljesített”. Az elvetett sóskamag is megmutatta magát, tudtunk belőle főzni finom levest. A mángold és a petrezselyem zöldje gyönyörű. A legtermékenyebb zöldségünk idén is a komposzton kikelt tök (cukkinivel és patisszonnal párosodva) és a cukkini. Gondolkodhatok, hogy mit csináljak belőle. De már kísérleteztem és egész finom lett a tökös narancs lekvár. Csináltam főzeléket is belőle és még számtalan más variáns is fellelhető a neten, meg ismerőseimtől is kaptam inspirációt. (Írta: Csontos Gabriella)

E hónap első napjaiban Daniék jöttek el hozzánk és hoztak sok-sok meggyet, amit aztán Lillával kimagoztunk és finom lekvárt csináltunk belőle. Készült mákos meggyes pite is. Ahhoz, hogy a pihenés örömét élvezhessük, el kell fáradni – mondta egyszer valaki. No, mi kellőképpen kifáradtunk.

A kert pompázik. A püspökladányi 100 éves Szent Péter és Pál templomban tartott búcsúi szentmisére is elmentünk. Szép ünnep volt. Siettünk haza, mert készülődnünk kellett. Egy hét üdülés következett.

Július első hetében Balatonlellére utaztunk. Előtte meglátogattunk egy újszülöttet és családját Budapesten. Komatálat vittünk. A baba gyönyörű, az anyuka és az apuka aranyos és ügyes. Ezen a héten elmentünk Keszthelyre is az uram volt egyetemista barátait meglátogatni, no és szülinapot köszönteni. Húúú, nagyon jól éreztük magunkat! Nosztalgiáztunk, meghallgattuk egymás életének fontosabb és emlékezetes történeteit. Közben Tibor megsütötte a finomságokat, Mari feltálalta a salátákat. Hajnalig beszélgettünk. Máskor én már kilenckor ágyban vagyok. Most eszembe sem jutott, hogy álmos lennék.

A Balatonnál szép volt az idő, igazi strandra való. A víz kellemesen hűvös és tiszta volt. Megjöttek Marciék is és Matykót megismertették a nagy „fürdőkáddal”. Élvezte. A parton a füvet és a hangyákat vette górcső alá. Azért a végén már alig vártuk, hogy hazajöjjünk, mert hogy mi van a veteményessel, a virágokkal. Itthon újra a kerti munkákkal voltunk elfoglalva. Nagy meleg jött ránk. Az uram felszerelte a párakaput és megtöltöttük a felfújható medencét is az udavaron, amiben aztán napközben és esténkén hűsöltünk.

Az egyik szombaton Karcagra hívott meg bennünket az uram volt tanár kollégája egy kis családi grillezésre. Kedves, aranyos házaspár, ugyancsak kedves és aranyos kamasz fiúval. Jó volt velük élőben beszélgetni és nem csak a facebookon látni egymást. Nekem továbbra is állandó programom a fogorvossal való randevú, de majd csak vége lesz egyszer. Továbbra is nagy a kánikula, így teljes üzemben működik a medencénk az udvaron. Nincs is annál jobb, mint a nap által felmelegített vízben ücsörögni és Irsai fröccsöt kortyolgatni, akár nappal, akár este.

Huszadika körül mentünk Blankánk születésnapjáról megemlékezni Debrecenbe Bence fiamékhoz, majd Álomzugba, a bátyámékhoz. A program most is az volt, hogy mentünk Hegyközszentmiklósra fürdeni, Margitára nagybevásárolni, aztán Kokadon a Betekints étterembe ebédelni. 

Másnap már otthon Éva barátnőmmel végre nagyjából kibeszélgethettük magunkat. Este jöttek Szilviék is, és már majd’ együtt volt a szilveszteri csapat a rekkenő hőségben, csak Géza hiányzott, de szombatra ő is megérkezett, bár vele nem találkoztunk, mert készültünk a másnapi utazásra.

A virágok is nyílnak, bár most kevesebb az új, ami szirmot bont. A büdöske, a canna és a zinnia.

Közben elugrottunk Besenyőtelekre a Lilla anyukájáhéz, aki finom, érett meggyet vásárolt nekünk igen kedvező áron, szóval lesz meggy pálinka is a lekvár mellett. A cefrék szépen érnek. Van tehát cseresznye, alma, meggy. Lesz mit kifőzni az uramnak. Közben a paradicsom is ontja a szép piros, érett termését, úgyhogy ivólé is készült. Az elvirágzott citromfűvel szörpöt ízesítünk. Július 23-án, vasárnap Danihoz utaztunk, hogy felköszöntsük a születés és névnapos gyermekeinket. Egy hét múlva utaznak és sok elintéznivalójuk volt, de ránk szánták ezt a napot. Marciék is odajöttek, Dani nagyon finom marha ragut főzött, Lilla mákos meggyes rétest sütött, szóval megint leültünk együtt a családi asztalhoz - Matykó is - és nagyon-nagyon jó volt. 
Július utolsó hetében elvittük az uram idős rokonait szülőfalujukba, Bélmegyerre, ahol kimentünk a temetőbe a felmenők sírjához, benéztünk a Bélmegyeri kastély udvarára és finom ebédet ettünk a Jani Csárdában. Hosszú út volt, de mondthatom, hogy a 88 éves házaspár jobban bírta, mint mi.

Megnőttek a céklák. Egy részüket felszedtem és fermentáltam. A paradicsomból most először kecsapot is csináltam. Vettünk őszibarackot, abból lekvár lett, 18 üveggel. Nem unatkozunk, mindig van mit csinálni. Július utolsó napjaiban a lányokért megyünk Debrecenbe, hogy aztán több napot együtt töltsünk. No, de erről majd augusztus végén számolok be. (Írta: Csontos Gabriella)

E hónap első napján köszöntöttük a volt földesi kolléganőmet, barátnénkat 65. születésnapja alkalmából. Nem ismerek nála különb túlélőt, újrakezdőt. Fantasztikus szívós, erős, ugyanakkor rendkívül érzelemgazdag egyéniség. Nagy kéktúrázó, táborszervező, szállásadó, boldog édesanya, nagymama.

Ahogy idősödik az ember egyre jobban felértékelődnek a kapcsolatai. Mi is elhatároztuk, hogy legalább évente kétszer találkozunk és örülünk egymásnak, hogy még élünk, tudunk nevetni, koccintani, jókat enni együtt. A kert sok munkát ad, mert rohamosan érik a cseresznye. A virágokról sem felejtkezem el, mert azok is sorban nyílnak: körömvirág, levendula, kopasz napszemvirág, nyuszifül.

Június második hete esővel indult. Addigra kilocsoltuk a két nagy hordó esővizet, úgyhogy épp jókor jött az égi áldás. Várjuk, hogy mikor lehet leszedni,a cseresznyét, mert már befőzésre alkalmas állapotban van. Aztán a nagy eső után le kellett szedni - alig éretten -, mert nagyon kezdett romlani. Csoda virágunk is lett. 2019-ben Jelsából hoztuk ezt a növényt, ami mostanra bimbókat hozott és ki is nyílt. A neve hottentotta füge. A cukkini és az uborka is megmutatta magát. Sorja van a sóskának és a mángoldnak.

A böjt után a fogorvos miatt nem tudtam enni mindenfélét. Úgyhogy még mindig tartott a böjtös étkek kavalkádja. Ettem én puliszkát, nokedlit mindenféle formában, császármorzsát, palacsintát, tésztát sósan, édesen, de eljött az én időm. Alig várom, hogy beleharaphassak egy jó adag rántotthúsba. Szemecske előkerült a cicájával és most már együtt a macska család. A kis Cirmike már egyedül eszik.

Június második hete a cseresznye befőzésről szólt. A meleg után az eső megtette a hatást a gyümölcsnél. Kényszeredetten értek a szemek. Az egyik már piros volt, a másik még sárga, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy a befőznivalót leszedjük. Lett 19 üveg befőtt, aztán a következő héten a lekvárnak való került le a galyakról, és az is hasonló mennyiségű lett. A másik fáról még ezután szedi le az uram a megérett cseresznyét. Most olvasom, hogy aranyárban mérik a gyümölcs kilóját. Van ahol 4000.- Ft-ot is elkérnek kilójáért. Nos, nekünk egy fillért sem kellett kiadni érte és télen is csemegézhetjük majd. János bátyámék hívtak bennünket, hogy még mielőtt beindulnának a nyári programjaink nyugodtan találkozzunk és beszélgessünk. Mentünk tehát Álomzugba, ahol madárcsicsergés, legelő lovak és játékos kutyák vártak ránk.

Elmentünk Hegyközszentmiklósra is egy kis gyógyvizes fürdésre. Hétközben nem sokan vannak, így például az úszómendencét egyedül uraltam. Kérdezte is az uram, hogy Bástya Elvtársnőt játszom a Tanú című filmre utalva.

Egyik este vendégeink voltak. Barátaink unokáikkal jöttek el hozzánk. A fiúk élvezték a pici cicával való játszást, a szalonna sütést. Bár csepergett az eső, de ahhoz ragaszkodtak, hogy rakjunk tüzet és lelkesen forgatták a nyárson a szalonnát.

Apák napjára eljött Dani és a kedvese, Lilla. Igaz egy napra, de annyira jó volt velük lenni. Dani meg még segített is az apjának, mert levágta a sövényt. Ügyes ez a fiú! Áldás kezeire!

A cseresznyefa még mindig roskadásig, az uram nem győzi szedni. Egyik nap délelőtt én Hajdúszoboszlóra mentem a fogorvoshoz biciklivel, vonattal, míg ő a létrán töltótte ezt az időt. Majd délután elvonatoztunk Budapestre Matyi unokánkhoz. A vonat tele volt foci szurkolókkal, az első osztályon lévő fülkében a légkondicionálás nem működött. Hazafelé viszont igen, úgyhogy majdnem megfagytunk.

Virágzik a cickafark és a menta. Már van cukkinink, paprikánk, és a málna is érik. A héten nagyon meleg volt. Igazi kánikula. És a sok munka után eljött a pihenés ideje is. 

Június 22-től 27-ig a horvátországi Umagra mentünk a barátainkkal egy hosszú hétvégére. Ez idő alatt itthon többször esett az eső, így nem kellett locsolni a növényeket. Umagban a megérkezésünk napján fantasztikusan meleg volt a tenger, úgyhogy egyből belevetettük magunkat. Szép volt a naplemente, és még a szállásunk erkélyéről is élvezhettük a látványt. Napoztunk, fürödtünk, pihentünk, jókat ettünk.

Hazafelé jövet Szlovéniában bementünk egy kisvárosba. Piranban lementünk a városközpontba - a tenger partjára-, majd onnan felmásztunk (szószerint), mivel az autót a temető melletti mélygarázsban hagytuk.

Magyarországra visszatérve Fonyódon kimentünk a strandra, hogy megmártózzunk a magyar tengerben is, majd Ozorán megnéztük Pipo Várát. Nagyon szépen felújított, gazdag és látványos termeket láthattunk, a belső udvar pedig egy virágokkal és vadszőlővel díszített csoda kert.

Mikor hazajöttünk az üdülésből másnap körbejártuk a kertet az urammal. Számbavettük a munkákat, megállapítottuk a sorrendet. Először is levágtam a füvet az udvar első felében (ezt mindig én csinálom). Reggel még harmatos, de kb. fél tizenegy körül már felszárad és lehet hozzákezdeni. Hétközben szoktuk, mert a hétvége az Istené és a pihenésé. Arra is gondolni kell - itt a lakótelep közelében -, hogy ebéd után már nem kapcsolom be a fűnyírót, mivel nyugdíjasok és kisgyerekes családok is élnek itt, és ez a szieszta idő. Figyelek erre, mert csak úgy várhatom el mástól is ezt. Tudom, hogy én ezt már megtehetem, mert nyugdíjas vagyok és én osztom be az időmet, de kis jóakarattal és odafigyeléssel meg lehet oldani másoknak is. Bimbózik a kövirózsánk. Elvirágzás után a növény meghal. Pompájában múlik el.

Dezső felkötözte a málnát, a paradicsomot, összeseperte a füvet a járdáról, lemetszette a lemetszeni valót és folytatta a fűnyírást. Közben ebédre csináltam sült céklalevest, és elkészítettem a húsos-cukkinis tejszines tésztát. A cékla, a cukkini, sőt még a fokhagyma is a kertünkből való. (Írta: Csontos Gabriella)

A szezont mi is megnyitottuk. Az uram bográcsban főzte a csirkepörköltet, amit aztán jóízűen meg is ettünk a teraszon május elsején. Még itthon voltak Marci fiamék.

Másnap, a tavaly nálunk menedéket talált kismacska (Szemecske) megfialt. Nem tudjuk hány kis cica van az alomban, mert nem engedi, hogy megnézzük közelebbről. Úgy tűnik jó anyuka, mert eteti és védi őket. Május első hétvégéjén meghívtuk a Sólyom családot egy kollagén partyra. Ez annyit jelentett, hogy az uram főzött egy bogrács köröm pörköltet és azt közösen el is fogyasztottuk. Nálunk a családban rajtunk kívül senki nem szereti a disznó e nemes részét. Idősb Sólyom László az utolsó falat után ki is jelentette, hogy ő már érzi is a jobbulást a térdében. Mi többiek is osztottuk e véleményt, mert nagyon hangulatos és jó este volt és úgy döntöttünk, hogy ősszel megismételjük. A köröm pöri után még grilleztünk is egy kicsit.

Anyák napján eljöttek Bence fiamék köszönteni. Blanka unokám egy hosszú verset is mondott. A két kislány virága itt virít a lakásban. Remélem sokáig gyönyörködünk bennük.

Május 7-én lekéstük az itthoni reggeli misét és Kabára mentünk templomba. Anyák napi áldást is kaptunk Bökő Péter plébános úrtól. Hazafelé jövet gondolkodtam azon, hogy mikor 1976-ban lengyel munkások jöttek építeni a cukorgyárat, akkor még egy kis kápolna volt a faluban, de az mindig tele volt imádkozókkal. Aztán 1989-ben elkezdték építeni a templomot és 1990-ben fel is szentelték, védőszentje a Magyarok Nagyasszonya. A cukorgyár már rég nem működik, de a templom áll és hívekkel teli. Szemecske nevű macskánk csak nem nőtt még fel az anyai feladatokhoz. Egy kiscicája kikerült a dobozon kívülre, ami a végét jelentette. Aztán meg át is „költöztette” a családot a biztonságos helyről a sövény aljába, épp akkor, amikor lehűlt a levegő, de reggelre visszavitte őket a „fűtött lakásba”. Ennek a manővernek sajnos újabb cica-gyermek esett áldozatul, így most már csak egy van az alomban. A virágok sorra nyílnak: a labdarózsa, a piros futórózsa, a nőszirom, a díszhagyma.

A Megyeri Kertészet futára meghozta a megrendelt növényeket, így el is tudtuk azokat ültetni. A kivit, a málnát, a szedret. Az almafát csak később, azzal megvártuk Marci fiunkat.

Május 12-én Budapestre utaztunk. A villám látogatás alkalmával Daniékkal is találkoztunk. Lilla már másodjára sütött Dezsőnek tortát a születésnapjára, bár lassan a névnapja is közeleg, úgyhogy akár annak is betudhattuk. A nagyon finom francia citromos édességet megettük Marciéknál, aztán elmentünk egy török étterembe vacsizni. Este fél tízre már itthon is voltunk, mert másnap rokonok jöttek vendégségbe hozzánk. 12-en ültük az asztalt körül. István gitározott, énekeltünk, beszélgettünk. Sanyika főzött finom szász gulyást, az asszonyok süteményeket hoztak, mindenki kapott virágot, házi pálinkát. A rossz idő ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Remélem jövőre ugyan így összejövünk. Rajtunk nem múlik.

A virágok nyílnak ezerrel. Most a rozmaring mutatta meg magát, aztán a sárga sásliliom, majd a zsálya.

Mondják, a májusi eső aranyat ér. Hát most „aranyeső” hullt ránk, mert kb. egy hete esik és elég hűvös is van. Szemecske azt az egy, megmaradt kis cicáját egyik nap kihozta a betonra. Még nem nyílt ki a szeme a kis állatnak. Próbáltam volna neki tejet adni, de még nem tudja, hogy kell fellefetyelni az edényből azt. Meg bizonyára nem éhes, el van látva tejjel. Már simogatjuk is, az anyja engedi.

Egészségügyi hetem volt, mert jártam a fogorvosnál és a fül-orr-gégészeten. Nem mondom, hogy élveztem, de kibírtam. Elnyíltak a tulipánok, lassan elhullatja a szirmait a labdarózsa, viszont a muskátlik most kezdenek virágozni és egész nyáron élvezhetjük szépségüket.

Nyílik sokminden a kertben: a dalmáciai harangvirág (amit egyszer cserépben kaptam és kiültettem), a szeder, az illatos lonc, a bodza.

Dezső névnapja most is több alkalommal lett megünnepelve. Először az Árnyas Kempingben, majd itthon nálunk a teraszon a szomszédékkal, barátokkal és végül a családdal.

Daniék Krk szigetén voltak az ünnepi hétvégén, Marciék nálunk. Pünkösdkor Matykó is velünk volt a templomban. Rózsák nyílnak egyre másra a kertben, meg már pirosodik a cseresznye is. Szemecske egyszem megmaradt cicáját valahova elrejtette. Nem találjuk sehol. Ő pedig egyik helyről a másikra vándorol és szunyókál egész nap. Étvágya sincs. Délután a szomszédból, Marika hozta a picit. A tyúkólban találta meg.

A kertben sok a tennivaló. Az uram kaccsolta a szőlőt, elvetettük a mángoldot, a sóskát, a lestyánt. Csináltuk 13 liter bodza szörpöt. Lett fenyőrügy szirup is. Nagyon hamar eltelt ez a hónap, illetve lassan ez a félév. De már a júniusi programok is alakulnak. Azt gondolom nem fogunk unatkozni akkor sem.
(Írta: Csontos Gabriella)

Az áprilist is böjttel kezdtük. Hét közben továbbra is húsmentesen étkeztünk. Ettünk: mángold levest (édesen)-sajtos, fokhagymás, zsályás rizst hozzá. Volt császármorzsa, zöldbab leves, nudli, magyaros krumpli leves, gyümölcsleves és slambuc. A Nagyhéten elhoztuk a lányokat már szerdán, iskola után. Ekkor mentünk el a temetőbe is, hogy vigyünk tavaszi virágokat szeretteink sírjára. A kertünkben nyíltak.

Nagyon hideg, szeles lett az idő. Két napig ki sem mozdultunk a lakásból. Ezért moziztunk, megnéztük A muzsika hangja és az Egy bogár élete című filmeket. A lányok kérésére anyák napi meglepetést készítettünk a menyemnek. A fekete macskát Jázmin, a fehéret Blanka adja át május első vasárnapján.

Voltunk szomszédolni, jött Szilvi és tojást díszítettek vele a lányok, papa pedig az ebédet készítette.

Nagypénteken többen beugrottak hozzánk, s miután hazavittük az unokákat vendégségbe mentünk. Géza hozta a legújabb könyvét dedikálva, Szilvitől és Zolitól közös fényképet kaptunk ajándékba. Ági elmesélte, hogy hogyan süti a húsvéti kalácsot, aztán le is írta, úgyhogy másnap úgy is csináltam. Görögkatolikus módra, ahogy a hajdúdorogiak készítik. Már a nagyszombati misén megszenteltetett, így húsvét vasárnap reggelire fel is vágtuk. Foszlós lett és jó ízű.

Folytatva a virágok sorát, most a cseresznyefát fotóztam le, de kicsit furcsa lett a kép, mert épp esett a hó. Szóval tél a tavaszban, vagy tavasz a télben? Két napig szakadt, sűrű pelyhekben április 6-7-én.

Nagyszombaton megérkeztek Marciék és a nászuramék, így együtt ünnepeltük Krisztus feltámadását. Én másnapra beteg lettem, iszonyúan fájt a torkom, éjszaka alig bírtam aludni. De örömmel vettem, hogy a család férfi tagjai meglocsoltak, az uram megöntözte rózsavízzel a menyünket, a nászasszonyunkat, a szomszédokat és a baráti házaspárok hölgy tagjait. Kapott is szépen díszített tojásokat, csoki nyulakat érte. Én továbbra is szeretném, ha hét közben húsmentesen étkeznénk, így a húsvét utáni napon karalábé leves, paprikás krumpli uborkasalátával volt az ebédünk. Matyinak kötöttem már mellénykét, hordja is, de most egy elegánsabbat csináltam.

Továbbra is böjtösen. Az ünnepről megmaradt krumplipürét is felhasználtam. Megdinszteltem egy kis fej vöröshagymát, azt hozzáadtam a püréhez, majd kis kenyértészta darabokba beleraktam és azokat forró olajban kisütöttem. Paradicsompürét összekevertem fokhagymával és kaporral, ez volt hozzá a mártogató. Fincsi lett. Ezt máskor is megcsinálom, mert az uramnak is ízlett. A kertünkben pompáznak a tulipánok mindkét cseresznyefa virágban.

Április közepe táján veteményeztünk, gyomláltunk, füvet nyírtunk. Végre kinn lehettünk a szabadban, bár jól fel kellett öltözni, mert az idő még elég hidegecske annak ellenére, hogy süt a nap. Két napra Marciékhoz mentem, addig Dezső lefestette a pergolának való fa oszlopokat, amiket majd a május elsejei hosszú hétvégén megépítenek. De aztán Papa csak egy napig bírta unoka nélkül és másnap már ő is vonatozott hozzánk. Szép idő volt mindkét nap, sokat sétáltunk, énekeltünk, bolondoztunk. Matyi már eszik alma- sütőtök pürét, banánt, és forgolódik rendesen. Hazajőve folytattuk az itthoni teendőket. Dezső véglegesen lefestette a faanyagot, én előkészítettem a céklának a helyet, locsoltam. Ebédre csináltam puliszkát: édes és sós változatot. Az édeshez tejet, áfonya lekvárt és kandírozott narancshéjat ettünk, a sóst meghintettem sajttal és tejfölt tettem a tetejére. Mennyei lett. A kerti virágok közül most nem nyílt ki újabb, viszont az ablakban a karácsonyi kaktuszok bimbóznak, sőt már virulnak. Aztán már nyílt is az orgona, a kakukkfű.

Április 21-én Álomzugba mentünk vacsorára, ahol találkoztunk rég látott ismerősökkel: Martonos Tamással és feleségével Ráchellel, akik Magyardécséről érkeztek, valamint Papp Józseffel és párjával Enikővel, akik Létavértesről jöttek a meghívásra. Másnap Hegyközszentmiklóson fürödtünk.

Még fűtűnk, mert hideg van, napokig esett az eső, de mire jöttek Marciék le tudtuk vágni a füvet az udvaron. Dezső befejezte a festést. Megnyitottuk a szezont Szilviéknél, ahol Zoli finomakat sütögetett.

Aztán megérkeztek a fiamék. Még hétközben Marci dolgozott, de hétvégén megcsinálták a kívánságom szerinti pergolát, amire majd a kivi bokor fut fel reményeim szerint. A növényt már megrendeltük.

Matyink személyi igazolványt kapott a Kormányablakban Szilvinél. A birsalmafa is gyönyörű és elvirágzott a medvehagyma. A böjtöt már nem nagyon tartom, „török hetek” voltak a Lidl-ben és finomságokat vett az uram: dolmát, pidét, tortillát, ahhoz finom csirkehúsos betétet.

Április utolsó napján Szabadkígyóson voltunk családostól a Wenckheim-kastélyban. Matyikánk aludt, a szülők kastélytlátogattak. Jó levegő, ragyogó napsütés. Nagyon szép nap volt, ahogy megálmodtam. (Írta: Csontos Gabriella)

Böjt van. Próbálok úgy főzni, hogy a héten csak egyszer együnk húst. Az első heti menü így alakult: gyümölcsleves - sztrapacska, gombaleves - rizskoch, szilvaleves - tojásos nokedli, brokkoli krémleves - nudli, birsalma leves - pesztós tészta, köménymag leves - zöldséges sült hal, csontleves – sült hurka, kolbász.

Vacsorára ettünk héjában sült krumplit kacsa zsírral, török lepényt fokhagymás tejföllel, leveles tésztában sült mézes-fahéjas almát. Az uram mindig mondja, hogy fizessünk be és hozassunk valami menüt, de én mindig azt felelem, hogy még élvezem a főzést és így lehet a legjobban spórolni, meg azt eszünk, amit szeretünk és ezekben az ételekben van a legkevesebb adalék anyag és a közétkeztetésben szinte minden nap hús van. No, szóval egy konyhatündér lettem - állapítom meg szerényen - így nyugdíjas koromra! Bár a receptekkel hadilábon állok, mert nem szeretek méricskélni, csak úgy találomra teszem az ételbe a hozzávalókat. Nem szeretem a bolti ételízesítőket, hanem inkább a saját fűszerezés híve vagyok. Ez néha veszélyes, mert az uram meg-meg szokta kérdezni, hogy már megint mi a fenét tettél ebbe a levesbe? És mikor azt mondom, hogy kurkumát, felhorkan, hogy legyek szíves ne kísérletezzek, mert ő a hagyományos konyhához szokott. Megjegyzem világéletében a menzán ebédelt, nem csoda hát, hogy furcsálja a csodálatos fűszereket. Március elsején meglátogatott egy volt általános iskolai osztálytársam, barátnőm. Nagyon örültem neki. Másnap az uram megtörte a tavalyi egy kosárnyi diót, sajnos kevés használható belőle, inkább a madarak eszik majd meg. Ez a fekete dióburok fúrólégy támadta meg a fát, nagyon sajnálom, mert hatalmas nagy diót teremne egyébként. A hétvégén vendégségben voltunk. Közeli ismerőseink két és fél éve költöztek haza. Egy elhanyagolt kertes házat vettek meg, amit azóta gyönyörűen felújítottak, a hatalmas kertet kitisztították. Most volt rá alkalom, hogy megejtsük a „házavató” látogatást és gratuláljunk nekik szép otthonukhoz. Az este folyamán egy filmet is ajánlottak, mely nagy hatással volt rájuk – A sziget szellemei (ír-amerikai-angol filmdráma, 2022) – másnap meg is néztük. Valóban nagyon érdekes és felkavaró alkotás. Megnéztük még Az unoka és a Játszma c. filmeket is. Nagyon jó mozik! Egyébként folytatjuk az esti filmnézéseinket, sajnos a séták elmaradtak. Tavaly az uram felírta (a kertész noteszébe), hogy milyen sorrendben, melyik virág nyílt ki a kertünkben. Most én megpróbálom fotókkal illusztrálni és folyamatosan megörökíteni itt a természet e csodálatos produktumait. Már két virág is szirmot bontott nálunk: a százszorszép és a magról nőtt árvácska. (2023. március 1-05)

Harmadiknak, nőnapra kinyílt a jácint, majd másnap a mocsári gólyahír. (2023. március 6-12.)

A második heti menünk pedig így nézett ki: krumplileves-mákos guba, paradicsomleves-túrós csusza, póréhagyma leves-tejbegríz, karfiol leves-specle tészta, birsalma leves-paprikás krumpli kolbásszal. Március 8-án elmentünk szaunázni és fürdeni kedvenc helyünkre, a Kastélypark Fürdőbe.

Elkezdtem a tavaszi nagytakarítást, ablakot tisztítottam, függönyöket mostam, teraszt sepertünk, töröltünk. Főztem is. Az utolsó adag - az uram által savanyított káposztából -, egy nagy fazék töltött káposzta lett. Az ünnepre haza jött a családunk. Marciék, Dani és Lilla, János bátyám és a felsége, Jutka.

János egyenruhában, egyenesen a Hortobágyról, ahol fegyverbemutatót tartottak a népeknek. Másnap Dani segített az apjának kivágni az elszáradt almafát. Én kigyomláltam a medvehagymát, az uram elvetette a borsót. Március 15-én csúnya idő volt, de a következő napokra Sándor, József és Benedek meghozták a meleget.

Voltam lelkigyakorlaton, melyet Tomka Magdolna segítőnővér tartott. Jó volt elcsendesedni, Istennel és egymással beszélgetni. Tudom tartani a böjtöt. Március 13-tól 19-ig a következő ételeket ettük hét közben: meggyszósz burgonyapüré tükörtojással, savanyú krumpli leves-sajtos tészta, brokkolikrém leves-máglyarakás, túrós csusza. Hétvégén: paradicsomleves, rántotthús sült sárgarépával. Újabb szépségek nyíltak ki a kertünkben: meténg, nárcisz, ibolya.

Már a fák és a bokrok is virágba borultak: a szilvafa és a mózesbokor is gyönyörű.

Az uram elment szemvizsgálatra, új szemüveg kell neki. Jöttek a barátnőim Debrecenből és nagyon jól éreztük magunkat a látogatás alkalmával. Sokat nevettünk, beszélgettünk. Tartjuk a böjtöt. Dezső slambucot csinált bográcsban. 

Elmentünk Füzesgyarmatra fürdeni, megnéztünk egy 1989-ből megmentett videófelvételt, amin a Hajdú-Bihar megyei ifjúsági delegáció voralbergi (Ausztria) látogatásának eseményeit rögzítették. Az uram volt a tolmács, Mari barátnénk a delegáció vezető. Furcsa volt látni ifjúkori énjüket. Kaptunk virágmagokat, amit másnap el is vetettünk a kertbe. Ezen a héten két temetésen is voltunk.

A héten (március 20-26) megmutatta magát a korai tulipán és a györgyike, valamint a jácint.

Én is elmentem szemvizsgálatra, mert a „messzelátó” szemüvegem nem jó. Hétvégére születésnapi köszöntő vendégeket vártunk, akik tortával és egy kedves felíratú pólóval ajándékozták meg az én drága jó uramat.

Március 26-án a Dezső69 projektet abszolváltuk, ami annyit jelent, hogy elutaztunk Gyulára, ahol kettecskén megünnepeltük a szülinapját. Ott már minden a húsvétról szólt.

Lassan ez is hagyomány lesz. Jó volt -az unokatestvérem által csak teavíznek titulált- gyógyvízben (szó se róla, nem olyan sötét, mint a ladányi) megmártózni, a szaunában méregteleníteni. Elmentünk a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyba is, ami egy csoda.

Békéscsabán együtt ebédeltünk a másik unokatestvéremmel, aki ott tanít a Bartók Béla Zeneiskolában. Finom volt az étel: édesburgonya krémleves, gombapörkölt galuskával, savanyúsággal.Továbbra sem eszünk húst hétközben. Hazajőve a következőket főztük: paradicsomleves-mevehagymás kukorica saláta-rántott sajttal, zöldségleves-mákos tészta. A fagy és a hideg ellenére kinyílt egy pár virág az aranyesőn és a tulipánok is lassan bontják szirmaikat.

Március 30-án elutaztunk Pestre, mert Lillának a www.tranzit.hu kubai élménybeszámolóval tarkított eseményt szervezett a Lehetőségek terén. Ennyi volt március! (Írta:Csontos Gabriella)

Mint tudjuk legfontosabb testrészünk a lábunk. Azon hordozzuk nap, mint nap testünket. Azon állunk. Ezért gondoltam, hogy alapítok egy díjat a lábra, mely a legbiztosabb alap és a legnagyobb szüksége van arra, hogy megbecsüljük. Január még a tél közepe, így igen fontos, hogy melegen tartsuk. Én meg szeretek fuszekliket gyártani, ezért teljesen természetes volt számomra, hogy a díj egy általam kötött gyapjú zokni lesz.

Ez egy teljesen civil és szubjektív kitüntetés. Elismerésem jeléül adom minden év januárjában azoknak az  embereknek, akik számomra a kultúra, az önzetlenség és a szakmaiság szerelmesei, megvalósítói, megtestesítői a három földön: a Nagykunságban, a Nagy-Sárréten, és a Hajdúság-Hortobágyon.

2023-ban őket díjazom::

Nagykunság:
Gánóczy Ferenc és Nagy Emese Karcag

Nagy-Sárrét:
Biró László és Biróné Szabó Brigitta Püspökladány

Hajdúság-Hortobágy:
Vincze Béla és Fuchs Mária Debrecen

Azt mondja a családom, hogy én csak jó dolgokat osztok meg a facen. Igen! Valóban csak az örömteli eseményekről tudósitok. De vannak azért nekem is kellemetlen élményeim, egészségügyi gondjaim, fogyatékosságaim. Most erről egy pár mondatot. Az utóbbi két három évben egyre hangosabban kezdtem el beszélni -bár eddig sem voltam egy halk szavú ember-, és azt figyelte meg a családom, hogy többször visszakérdezek: tessék?

Előbb csak tréfálkoztak velem, idézték a közismert színdarabból való mondatot: hosszú!
Egyre többször vettem észre magamon, hogy ha valakivel beszélgetek, akkor nem a szemébe nézek, hanem a száját figyelem és onnan próbálom leolvasni, hogy mit mond. Ez azért már egy kicsit megijesztett. Elmentem hallás vizsgálatra, itt Püspökladányban. Megállapították, hogy középfokú halláskárosodásom van. Nem akartam elhinni, elmentem Debrecenbe is, egy ugyan ilyen vizsgálatra. Ott is ezt állapították meg. Tv nézés közben már olyan hangerőt használtam, hogy ha bérházban laknánk a szomszéd is velünk együtt élvezné a kép nélküli műsort. És azt is meg kell említenem, hogy az egyre gyorsabb közbeszéd is csak rontott a helyzetemen. Közfoglalkoztatottként két megyében utaztam különböző múzeumokba és havonta egyszer Budapestre is kellett mennem. Az utca moraja nagyon zavart, ugyan így a busz és a vonat zaja is. Az értekezleteken nem értettem tisztán az előadót, a hozzászólásokról nem is beszélve. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, de még mindig segített a szájról való olvasási technika. És akkor beütött a covid! Ekkor már nem dolgoztam, viszont a hallásom semmit nem javult, sőt, mivel mindenki maszkot hord ezért a szájról olvasás is megszűnt számomra. Teljesen kétségbe estem, mivel egyre többször kellett ügyet intéznem és már nagyon kellemetlen volt számomra, hogy mindenütt - a boltban, a bankban, a postán- többször visszakérdeztem: tessék??? A családom is kezdett valóban aggódni, hiszen a közlekedésben is nagyon fontos ma már a jó hallás az elektromos autók és biciklik, motorok korában, amik hangtalanul suhannak el az ember mellett.

Végre rászántam magam és elmentem újra egy hallás centrumba Karcagra, ahol igen alaposan megvizsgált az audiológus. Ő az, aki a vizsgálat során meghatározza a halláskárosodás típusát és megállapítja a halláscsökkenés mértékét. A vizsgálat előtt felvette a kórelőzményt: kikérdezett a panasz jellegéről, a korábbi, valamint családban előfordult betegségekről. Hol dolgoztam, milyen munkát végeztem, stb. Arra jöttünk rá közösen, hogy a munkámból adódó fejhallgatóval végzett tevékenység ludas a süketségemben. Sajnos a halló idegek elhalásáról van szó, ami visszafordíthatatlan folyamat.

Aztán jöttek a különböző mérő eszközökkel végzett feladatok, melyből pontosan meg tudta határozni, hogy mely magasságú és mélységű hangokat nem hallok tisztán. A vizsgálat végén különböző hallókészülékeket ajánlott, melyet próbahordással lehet és ajánlott is kipróbálni, hiszen a hallókészülékkel való élés teljes életmódváltást jelent. Fantasztikus élmény volt, hogy az addig összefolyó, halandzsa szöveg egyszerre hallható, érthető, felfogható lett számomra. A környezetemben egyre többen kérdeznek vissza beszélgetésünk során, hogy tessék? A hallókészülék miatt én teljesen normális hangnemben beszélek. Tehát egyre több hasonló korú ember szenved halláskárosodásban. A mai zajos világban és a fülhallgatók, headsetek korában nem is csoda ez. Én örülök - a családom is -, hogy van erre megoldás. (Írta: Csontos Gabriella)

Mint tudjuk legfontosabb testrészünk a lábunk. Azon hordozzuk nap, mint nap testünket. Azon állunk. Ezért gondoltam, hogy alapítok egy díjat a lábra, mely a legbiztosabb alap és a legnagyobb szüksége van arra, hogy megbecsüljük. Január még a tél közepe, így igen fontos, hogy melegen tartsuk. Én meg szeretek fuszekliket gyártani, ezért teljesen természetes volt számomra, hogy a díj egy általam kötött gyapjú zokni lesz.

A www.haromfold.hu honlapon közlöm majd annak a három személynek a nevét és szakmai önéletrajzát, akik 2022-ben elsőként kapják az általam alapított és készített Fuszekli-díjat.

Ez egy teljesen civil és szubjektív kitüntetés. Elismerésem jeléül adom minden év januárjában annak a három embernek, akik számomra a kultúra, az önzetlenség és a szakmaiság szerelmesei, megvalósítói, megtestesítői a három földön: a Nagykunságban, a Nagy-Sárréten, és a Hajdúság-Hortobágyon.

Díjazottak:

Nagykunság:
Bartha Júlia orientalista, etnográfus
Karcag

Nagy-Sárrét:
Szabó Irma közművelődési szakember
Földes

Hajdúság-Hortobágy:
Tiszai Zsuzsa néptánc pedagógus, koreográfus
Debrecen

Árvák lettünk... 2021. augusztus 8-án elhunyt Prof. Dr Farkas Dezső egyetemi tanár az uram édesapja. 2021. augusztus 9-én pedig örökre megpihent az én anyukám is.

Apósom szálfa termetű, nagyon kritikus, szinte fájdalomig őszinte ember volt. A borsodi kis faluból, Hejőkürtről szegény családból küzdötte fel magát az egyetemi katedráig. Nagyon szerette a természetet - főleg a növényeket -, szépen rajzolt, nagyon okos ember volt. Ezt minden alkalommal elmondták nekem a volt püspökladányi főiskolai osztálytársai. Életének 92. évében hunyt el.

Anyukám 1931-ben látta meg a napvilágot itt, Püspökladányban. Szülőföldjét utolsó leheletéig rajongásig szerette. Munkájára, otthonára, családjára figyelő, gondoskodó édesanya, nagymama, dédi volt. Valóban őrizte a családi tűzhelyet. A rokonok, a nagycsalád az ő asztalánál jött össze. De régi iskolatársaival, barátaival is halálukig tartotta a kapcsolatot. Nagy természetjáró volt, ezt családtagjaiba is bele nevelte. Senkit nem bántó, mindenkit megértő személyisége példa lehet számunkra.

Mindketten nagy harcosok voltak. Apósomat sok veszteség érte, de mindig fel tudott állni, le tudta küzdeni a nehézségeket. Anyukám örök optimista volt és mindig mosolygott. Soha nem láttam elkeseredettnek.
Szép és hosszú életükben végig kísérhették gyermekeik, unokáik életének alakulását és anyukám megérhette dédunokái születését is.
Köszönjük, hogy eddig velünk voltak. (Írta: Csontos Gabriella)

Édes Éva Judit Őszinte részvétem. Sárközi Erzsébet Őszinte részvétem nektek! Zsolt Kiss Fogadják őszinte részvétem! Bak-Csiha Sára Őszinte részvétünk! Nemes Erzsébet Viola Gabi! Fogadjátok őszinte részvétem! Nagy-Fekete Zsuzsanna Őszinte részvétem, vigasztalódást kívánok! László Varga részvétünk. Edit Nagy Öszinte részvétünk a családnak. Péterné Rácz Őszinte részvétem nektek! Szekrényesiné Fekete Tündi Őszinte részvétem! Molnár Istvánné Mari Őszinte részvétem! Imre Tamás Őszinte részvétem Nektek! István Kardos Fogadjátok őszinte részvétünket! Igen, ezután nem fognak kislányomnak és kisfiamnak szólítani! Éva Sólyom Őszinte részvétem Éva Vass Kenyeresné Fogadjátok őszinte részvétem! Ildikó Sárköziné Pataki Őszinte részvétem! Nyugodjanak békében. Klári Sáriné Részvétem a családnak. Vigasztalódást kívánok. Ötvös-Varga Krisztina Őszinte részvétem. Melinda Oborzil Részvétem. Lajosné Kocsis Őszinte részvétünk az egész családnak! Irén Ferencziné Vigasztalódást kívánok! Irmus Biróné Őszinte részvétem, sok erőt kívànok a dupla csapás  lviseléséhez! Mónika Bóné Istvánné Makai Őszinte részvétem! Mátyás-Schwarcz Petra Őszinte részvétem! László Kiss Őszinte részvétem Julika Tóthné Őszinte részvétem a családnak..Lászlóné Csizmadia Őszinte részvétem! Piroska Tegze A közös gyászhoz őszinte részvétünk,vigasztalódhat kívánunk. Kisné Fekete Margit Őszinte részvétünk! Pernyésné Juhász Edit Őszinte részvétem! Júlia Bojtorné Füleki Őszinte részvétem! Balint Valeria Őszinte részvétem a családnak! Betty Gün Őszinte reszvetem. Viktória Adél Bagdány Beke Őszinte részvétünk. Gyuláné Nemes Őszinte részvétem! Anna Ráczné Nyirkos Fogadjátok őszinte részvétünket! Cilla Nemes Drága Gabi és Dezső, fogadjátok őszinte részvétem Juli Oros Őszinte részvétem! Éva Csiháné Fogadjátok őszinte részvétünket! Csilla Kupás Őszinte részvétem Molnár-Mersitz Ágnes Őszinte részvétem mindkettőtöknek! Edit Karai Részvétem nektek ! Földesi-Szabó László Részvétem a Családnak! Zsóka Lekvárné Őszinte részvétem a családnak! Marika Szilágyiné Őszinte részvétem mindkettőtöknek Kun Ibolya Drágáim! Egy csapást is nehéz elviselni, de ilyen hirtelen egyszerre két legkedvesebbet elveszíteni.!!...őszinte részvétünk, erősítsétek egymást, vigasztalódást az egész családnak! Ágnes  Korényné Őszinte részvétem Sarolta Szilágyi Őszinte részvétem! Edina Magyari Gabriella Aranyné Mile Őszinte részvétem mindkettőtöknek Tímea Nagy Őszinte részvétem Gabi néni! János Galsi Őszinte részvétem. Judit Kissné Jánosi Őszinte részvétem! Marika Szabóné Vincze Őszinte részvétem. Éva Lakatosné Őszinte részvétem a csalådnak! Júlia Bartha Őszinte részvétem. Piroska Kroppné Oszinte reszvetem Szilvia Imre-Erdős Őszinte részvétem! Mária Gondáné Nádházi Mélységes gyászotokban együtt érzünk! Krisztina Kissné Balla Őszinte részvétünk! Vigasztalódást kívánunk az egész családnak! Soós Kálmánné Őszinte részvétünk  Ferenczy Zsolt Béke legyen velük! Együttérzésünk! Károlyné Gali Őszinte részvétem. Melinda Földesi-Nagy Őszinte részvétem! Erika Burzuk Őszinte részvétem. Virág Darabosné Biró Őszinte részvétem! Anita Perge Őszinte részvétem Hodosán Róza Fogadjátok részvétem ezekben a nehéz napokban. Igen, árvák lettetek, véglegesen. Nehéz, nagyon. Csontos Erzsébet Őszinte részvétem ! Lajos Szabó Őszinte részvétünk! Szabó Mária Bereczné Őszinte részvétem.!! Edit Andrási Tiborné Kedves Gabika! Fogadjátok őszinte részvétem! Béla Koroknai Őszinte részvétem ! István Schmidt Isten nyugosztalja mindkettőjüket!  Fogadjátok őszinte részvétem! Angelika Karacs Szüleiteknek legyen könnyű a föld, nektek vigasztalódást kívánok mélységes gyászotokban! Erika Győri Őszinte részvétem! Makai Ildikó Isten nyugosztalja őket Zina Kotai Őszinte részvétem. Márti Török Őszinte részvétem ! Zsolt Kassai Őszinte részvétem! Lakatos Edit Békés àlmot kívánok a szüleiteknek! Őszinte részvétem! Margit Lugossy Őszinte részvétem, Isten nyugosztalja őket! Nagy Eva Ildiko Fogadjatok egyutterzesem Kis Anikó Krisztina Őszinte részvétem ... Ildiko Langne Hegedues Őszinte részvétem! Erzsébet Eszter Csóka Őszinte részvétünk! Mariann Nyiszter Őszinte részvétem. Ibolya Nagy Őszinte részvétem Krisztina Dobos Őszinte részvétem Győrfi-Borsos Szilvia Őszinte részvétem Nelli Rácz Őszinte részvétem. Andrea Korom Jaj! Oszinte reszvetunk!! Nagyon Nagy banat , de igy egyszerre! Anna Bottainé Őszinte részvétem ! Janó Csaba Őszinte részvétünk. Éva Kissné Hegedűs Őszinte részvétünk az egész családnak! Fazekasné Marika Őszinte részvétem nektek  Csombordiné Viki És Sanyi Édes Istenem! Őszinte részvétünk a családnak. Dúróné Erzsébet Érdekes egybeesés! Gabika, Dezső fogadjátok őszinte részvételünket gyászotokban! Vigasztalódást. Drága Babi néni milyen jóságos, türelmes ember voltál. Nyugodjatok békében! Éva Püski Fogadjátok őszinte részvétünket! Magdolna Asztalos Őszinte részvétem. Tamás Tódor Őszinte részvétem a családnak! István Pandur Őszinte részvétem! Kinczel Tünde Krisztina Őszinte részvétem! Éva Szilárd Kedves Gabika! Fogadjátok őszinte részvétünket! Mielőbbi megnyugvást kívánunk a Családnak! Horváth Csaba Őszinte részvétem Kerekes Róza Őszinte részvétem mindkettőtöknek. Ferenc Mihály Biró Vigasztalódást kívánok az egész családnak! Eszter Lang Veletek érzek! Pálma Szilágyi Őszinte részvétem Számadó Julianna Csilla ÕSZINTE RÉSZVÉTEM ! Krisztina Szígyártó Őszinte részvétünk. György EMánuel Tódor Őszinte részvétem! Zsuzsa Frankó Őszinte részvétem! Erika Varga Őszinte részvétem. Mária Csinószki Őszinte részvétem. Éva Simon Őszinte részvétem! Anita Miléné Bagdi Őszinte részvétem! Margit Mészáros Őszinte Részvétem. Ica Ráczné Őszinte részvétem a családnak. Karolina Majoros Bárdosné Adjon Isten a holtaknak nyugalmat -nektek vigasztalódást ! Ildikó Horváthné Baranyai Őszinte részvétem! Ida Szőke Őszinte részvétem az egész családnak!!! Szabó Béla RIP! Zita Balogh Fogadjátok őszinte részvétemet! Vigasztalódást! Csenkey Gáborné Részvétünk a Családnak! Marsi Illés Őszinte részvétem! Seres Lajos Őszinte részvétünk! Ibolya Kapitány Őszinte részvétem! Nyugodjanak békében! Ágnes DrKenyeresné Z Együtt érzek veletek. Vigasztalódást kívánok! Edit Mohácsi Alexa Józsefné Őszinte részvétem! Erika Mészárosné Hakucsák Ôszinte rèszvètem! Vigasztalòdàst kívànok! Ilona Fekete A jo Isten adjon nekik orok nyugodalmat .. Romhányi Edit Őszinte részvétem! Böbe Kelemen Őszinte részvétem az egész családnak Jutka Horváth Őszinte részvétem! Livia Bagoly Fogadjátok őszinte részvétünket! Andrea Pesti Őszinte részvétünk! Gyöngyi Varga Szabó Őszinte részvétem az egész családnak! Tünde Somogyi Őszinte részvétünk az egész családnak. György Vigh Őszinte részvétem! Molnár Tamásné Gizella Fogadjátok őszinte reszvetunket Mária Felföldyné Lévai Őszinte részvétem! Babi Nagyné Őszinte részvétem! Gyuláné Gulyás Őszinte részvétem! Tibor Perge Őszinte részvétem! Szítóné Nagy Ildikó Fogadjátok őszinte részvétünket. Nagyon sajnálom. Hajzer Imre  Őszinte részvétünk! Anna Krupinszky Őszinte részvétem! Judit Szabóné Kincses Őszinte részvétem! Alex Singleheart Őszinte részvétem, együttérzésem. Pántiné Bagi Annamária Őszinte részvétünk az egész családnak! János Gyermán Őszinte részvétem a családnak! Sándor Rózsa Részvétem. Erika Molnár Fogadjátok őszinte részvétünket! Vigasztalódást az egész családnak! Emma Szegi Őszinre részvétem! Edit Posta Lászlóné Őszinte részvétünk mindkettőtöknek! Nemeth Istvan Őszinte reszvetem Nagy Mátyásné Őszinte részvétem. Ozsváth Sándor Őszinte részvétem Mindkettőtöknek és családtagjaitoknak! Nyugodjanak békében, A.B.F.R.A.! Zoltan Varga Őszinte részvétem az egész családnak! Sajtosné Rácz Lilla Őszinte részvétem Pánya Bea Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem! Makainé Ica Őszinte részvétem!