2013. október 23. Ez a nemzeti ünnep nagyon személyes nekem. Szüleim mesélték néha, hogy milyen volt Püspökladányban 1956 ősze. Nem sok mindent, hiszen nem vettek benne tevőlegesen részt, sem egyik oldalon, sem a másikon. Anyukám nagyon tud lelkesedni mai napig is, ezért el tudom képzelni, milyen örömmel tette ki a magyar zászlót a házunkra, mikor hallott a budapesti eseményekről, a békés felvonulásról. Aztán a következő napokban az utcabeli emberek jöttek, s mondták neki, hogy Babika! Vedd be a zászlót! Szegény anyám, hol behozta, hol kitette. Ahogyan percről perce, napról napra változott a helyzet. Hol bizakodtak, hol elkeseredtek. Pedig Püspökladányban nem is történt nagy tragédia. Aztán látták az emberek, hogy jönnek az orosz tankok és végleg bevették a nemzetiszín zászlót a házak homlokzatáról. Mindig eszembe jut ez a történet október 23-án. Ezért nagyon fontos hogy ott lobogjon a zászló a házunk falán. Este megyünk mécsessel csendesen emlékezni a pesti srácokra, a névtelen hősökre, akik meghaltak a szabadságért. Ott megyünk, ahol a tankok mentek annak idején. (Írta: Csontos Gabriella) 

2013. október 12-én szombaton reggel negyed nyolckor ültünk fel a püspökladányi állomáson a kis piros vonatra (ezt gyerekkoromban vicinek hívtuk)













 
            
Itt kerékpárra pattantunk és a szuper bicikli úton elkerekeztünk a Kastélykert Fürdőhöz, ahol megreggeliztünk  és újult erővel tovább hajtottunk Szeghalom felé. Ott a főtéren már készülődtek az Első Körös és Sárrétmenti Betakarítási Forgatag című programra. Gyorsan megbeszéltük, hogy miután elmegyünk Vésztő-Mágorra és Vésztőre, feltétlen visszajövünk ide, mert érdekesnek mutatkozott a rendezvény.














    
Háromnegyed tizenkettőkor már a Vésztő-Mágori Történelmi Emlékhelyen ebédeltünk és kis pihenő után nyeregbe szállva Vésztőre karikáztunk. Ott megnéztük az uram nagyszülői házát a Bethlen utcán, majd kibicikliztünk az állomásra, ahonnan Szeghalomra utaztunk. A vonaton aranyos jegyvizsgáló kérdezte hogy honnan jövünk és hova megyünk. Ajánlott vendéglőt, ahol finom ételt főznek és nincs messze. A szeghalmi állomási kisvendéglőt. Oda tértünk be ebédelni. A pincér kedves és figyelmes volt, a mellékhelyiség tiszta és jól felszerelt, széles étel választék. Ebéd után bementünk a városközpontba, ahol megnéztük a néptánc műsort, vettünk vásárfiát. A fél hatkor induló vonattal jöttünk haza. Háromnegyed hétre értünk Püspökladányba. Gyönyörű idő volt, itthon a Tv-ben most mondták be, hogy a Körösök mentén 28 fokos "hőség" volt.
                       
Ez így igaz. Tanúsíthatjuk. (Írta: Csontos Gabriella)

Szeptember a betakarítás hónapja. Nálunk csak a kert ad munkát, de az hál' Isten ebben az évben (2013) sokat. Pedig az időjárás igen csak megtréfált bennünket az idén. Márciusban derékig érő hó esett, a nyáron megdőltek a meleg rekordok és nagyon kevés csapadék hullott. De a természet igen bőkezű. A meggyből 25 liter bor lett, olyan finom és gyönyörű ablakos, hogy még a hozzáértők is megdicsérték. A cseresznyéből befőtt és eperrel keverve lekvár készült. A paradicsomból ivólé, a szilvából lekvár, a birsalmából befőtt és tavaly óta abból is csinálunk lekvárt, mivel a család nagyon megszerette. Igazán műbe van a nyári konyhai Salgó tűzhely, hol az egyik gyümölcsből hol a másikból rotyog, pöfög, pipál - ki hogy ismeri a kifejezést - rajta valami. Jó lenne, ha az illatát és az ízét is meg lehetne itt mutatni, így csak a képre hagyatkozva fájdítom a kedves olvasó szívét. (Írta: Csontos Gabriella)

 Az idén (2013) itthon nyaralunk. Az üdülésre szánt pénzt elköltöttük egy kis "építkezésre" ugyanis a kerítésünk három oszlopa ki akart dőlni, ezért azt feltétlen meg kellett csináltatni. Így van ez egy kertes háznál, mindig van valami javítani való. S mivel elfogyott a megtakarítás, maradtunk a Damjanich 10 alatt. De milyen jó, hogy itthon vagyunk! Ezen a héten (augusztus 5-11) 35-40 fok is van árnyékban. Alig élünk a hőségtől. Lehet,  hogy öregszünk és nem bírjuk a gyűrődést? A redőnyöket lehúzzuk, csak reggel és késő este nyitjuk ki az ajtókat ablakokat, így szuper hűs van a lakásban. Reggel nem kell időre ébredni, lustálkodhatunk, együtt reggelizünk, aztán az uram olvas én megnézem gyorsan, hogy mi újság a neten. Tegnap takarítottam (fitness, mivel le s fel jártam a létrán), igazán örömmel, mert kicsit le voltam maradva ez ügyben és fel volt írva a láthatatlan "meg kell csinálni" listámra. Ebéd után szieszta, olvasgatás az ágyban (régi Képmás magazinok újra lapozása). Este éledünk, locsolás a kertben (wellness), ettől felfrissül minden. Tegnap előtt leszedtük a bodzát és tegnap megfőztük belőle a lekvárt kinn a nyári konyhában. Közben finom bort iszogattunk, elkészítettem a másnapi ebédet, sütöttem kalácsot a lerben (tudja még valaki, hogy az mi?) ne menjen kárba az a kis meleg. Nagyon jó itthon! A gyerekek mindannyian már a saját programjukat élik: Daniék fesztiváloznak, Marciék épp a Balatont kerekezik körbe, Bence fiamék otthon punnyadnak, és örülnek az új lakásnak. Mi is itthon, nyugalomban, lazulva, s a szabadság végére valóban kipihenjük magunkat.(Írta: Csontos Gabriella)

Végre elkészült a nyári-konyhánk. Rég terveztük. Már évek óta állt az udvarunkon egy Salgó márkájú tűzhely, amit a tüzép telepről guberált az uram. Tönkre volt menve a tűztere, de egy ezermestert megkértünk, hogy újítsa fel, illetve csinálja meg használhatóra. A barátaink, a szomszédék adták össze hozzá a kályhacső darabokat. Kaptunk szatyorban, egyenként és csodák csodájára illettek  is egymásba, végül majd' 3 méter magas lett a cső. Télen üzemeltük be. Forraltunk rajta bort, sütöttünk benne gesztenyét. Tavaly szeptemberben a családi összejövetelen már azon főztünk mindent. Benn a lakásban nem volt ételszag, nem volt meleg, szóval nagyon örvendtünk neki. Az idei üdülésre szánt pénzünket a nyári konyha projektbe fektettük. Íme az eredmény! Retro stílusban, a 60-70-es éveket idézi. Sokol rádió, szódás szifon, stb. Nekünk teccik!   

A nyár már csak ilyen, hét ágra süt a napocska, mi szenvedünk tőle, a növények meg nőnek. Legalábbis eddig. Sok uborkát, tököt, patisszont, cukkinit kaptunk már ajándékba. Legutóbb az uram tanártársa adott egy halom zöldséget nekünk - amiből a képen látható-, hogy kovászos uborka lett. Nagyon hamar megérett, aztán leszűrtem, kisebb edényekbe tettem és beraktam a hűtőbe. A hétvégén csirkemájas rakott patisszont is csinálok. A cukkiniből pirítós kenyérre való krémet fogok készíteni.  Mindent megeszünk! (Írta: Csontos Gabriella)

Farkas mama nálunk nyaral. Készítettem neki egy igazi vitamin bombát. Ezt még anyukámtól tanultam, mikor a fiaim kicsik voltak. Nekik is csináltam és nagyon szerették. Maradt még pár alma a kamránkban, vettem hozzá sárgarépát, majd lereszeltem mindent a nagyobb lyukú reszelőn. Hozzáadtam egy citrom levét és mézet, találomra. Mama nagyon köszönte, ízlett neki.
(Írta:Csontos Gabriella)

Az uram gyerekkori játszópajtásának nadapi kertjében vendégeskedtünk a minap. Kiss Feri és kedves felesége gyönyörű kertjében hatalmas cukkinik, tökök és mindenféle finom zöldség-gyümölcs nevelődik. Kaptunk is belőlük. Az egyik tököt lereszeltem és a fagyasztóba raktam. A másikból ízletes levest készítettem, kaporral megbolondítva (az is tőlük való!) A cukkiniből pedig varázslatos vacsora készült, amivel a gyerekeinket vártuk haza. A cukkinit felszeleteltem, beleforgattam fűszeres lisztbe, majd gyorsan forró olajban átsütöttem. A pulyka darált húst pörköltösen megfőztem, zsírjára pirítottam. Egy tűzállótálat kacsazsírral kikentem és felváltva a húst és a cukkini szeleteket egymásra raktam. Reszelt sajttal megszórtam és betettem a sütőbe összeszotyogni. Finom lett. (Írta:Csontos Gabriella)

2013 májusának első hétvégéje nemcsak az édesanyákról szól, hanem pénteken és szombaton a ballagó diákokról. Az uram két éve ballagott tanítványaival a Szentannai Sámuel Gimnáziumban, de az idén is fog, hiszen technikus osztályától búcsúzik. Ezek a fiatalok hat évig koptatták a Teko -ahogyan mai napig hívják Karcagon az iskolát- padjait, őrölték a tanárok idegeit. Az iskolában nagyon szép szokás honosodott meg. A ballagás előtti napokban a tanárok és a diákok is ünneplőbe mennek a suliba, mivel az utolsó órák után a tanulók énekelve elkísérik a pedagógust a tanáriszoba ajtajáig, ahol megköszönik nekik a hozzájuk való jóságot, a türelmet, az okítást, egyszóval mindent. Ebben az iskolában csak a technikusok adnak szerenádot tanáraiknak. Hozzánk is átvonatozott a társaság, a kapu előtt énekelve várták, hogy kijöjjön Tanár Úr (a képen). Természetesen én is ott álltam a kapuban és nagyon meglepődtem, mivel az osztály három férfija rózsacsokrot hozott nekem, mint a ház asszonyának. Figyelmességük, kedvességük megható volt. Otthon érezték magukat nálunk, vacsora után kisebbfajta házibuli kerekedett, aztán megcsendült a társaság és beszélgettek, "mint férfi a férfival", komoly dolgokról. Vége a gyermekkornak, ott állnak a felnőtté válás küszöbén. Tudják, hogy csak a tanulás, a becsületes munka hozza meg a kívánt eredményt. A karcagi végzős gépész technikusok az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen olyan jól szerepeltek, hogy nem kell nekik vizsgázniuk szinte semmiből. Büszkék lehetnek rájuk a szüleik, tanáraik. Én ilyenkor elgondolkodom, hogy miért nem róluk szólnak a hírek, azokról a gyerekekről, akik tanulni, dolgozni akarnak és tudnak. Akik utánunk jönnek, és akiknek mi felnőttek amit tudtunk átadtunk.
(Írta: Csontos Gabriella)

2013. 03. 26. Az uram születésnapja. Pár nap múlva Húsvét és az időjárás telet mutat. A nagyhét hóviharral kezdődött. A mai időjárás jelentés pedig a következő: Alig melegszik 0 fok fölé a levegő, kettős fronthatás gyötri az időjárás-érzékenyeket. Borult marad az ég, folytatódik a havazás, a legkevesebb hó északon, északkeleten várható. Az erős hófúvás miatt a riasztás második fokozatát adta ki Nagykáta, Jászberény, Tiszafüred, Cegléd, Szolnok, Tiszafüred, Karcag, Kunszentmárton és Mezőtúr kistérségére kedd reggel az Országos Meteorológiai Szolgálat. Az élénk északkeleti szél több helyen lesz képes hordani a havat. Mivel a Jászságban délelőtt még erős lesz az északi, északkeleti szél, ott kell magas hótorlaszokra számítani. Az utak ennek ellenére járhatóak, elzárt falu nincs. (forrás:origo) Anyukám azt mesélte, hogy amikor ő született 1931. március 29-én olyan nagy hó volt Püspökladányban,  alig tudták eltakarítani a havat a kapu elől, hogy beengedjék a bába asszonyt. (Írta:Csontos Gabriella)