Szép karácsonyi ünnepet kívánok minden kedves "háromföld" lakónak, olvasónak! Sok szeretettel Csontos Gabriella (honlap tulajdonos)

Advent második vasárnapja. Máté evangéliuma Keresztelő János működéséről beszél. Mint tudjuk Jézus is elmegy hozzá, hogy megkeresztelkedjék, "mert illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva." "S akkor megnyílt az ég,... szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." Olybá tűnhet nekünk, hogy Istent egyedül egy dolog érdekli a Földön, mégpedig saját fia. De ugyanez mondható el a szentekről is, semmi mással nem törődtek csak egyedül Jézus Krisztussal... Majd elfogatása előtt a Fiú így imádkozik: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" Most meg azt vehetjük észre, hogy Jézust semmi más nem érdekli csak egyedül az Atya akarata. Sokszor van életünkben, hogy Isten személyét kettősnek éljük meg. Például ha rávágunk az ujjunkra a kalapáccsal, egyből kiszalad a szánkon egy kis káromkodás, hogy hát milyen ez az Isten, hogy engedi ezt. Máskor meg végtelen öröm tölt el bennünket és hála a jóságos Istennek, hogy ezt megadta nekünk. Az Atya pedig éppen azzal mutatta ki irántunk érzett végtelen szeretetét, hogy elküldte nekünk Fiát, hogy aki benne hisz, el ne vesszék, hanem örök élete legyen. Keresztes Szent János így fogalmazza emberi tapasztalatunkat: olykor úgy érezzük, hogy Isten megvonja tőlünk szeretetének édességét, de szeretetét soha. Emberi gyarlóságunk egyike, hogy hajlamosak vagyunk a szeretetnek az édességéből fakadó következményeket szeretni, s nem azt a valakit, aki a szeretetet adja. Az ember pediglen egy olyan lény, akinek szüksége van a szeretetre, mert ezzel megerősítést nyer élete értelme, hogy van létjogosultsága ezen a világon lenni. Hát ezt a nagy ajándékot, életünk értelmét adja nekünk a mindenható Isten, mikor kimondja: - Ember, én szeretlek téged.

"Minden országok felett,
És minden népek felett,
Ő lesz az Igazság,
Ő lesz az élet Ura.

"Megigazítja az igaztalant,
Megerősíti az erőtlent,
Tévelygőnek kezét nyújtja,
Megerősíti az erőtlent."
(G.Nagy Ilián:Jézus születése) (Írta: Farkas Márton)

Minden december 6-án este elmegyünk anyukámhoz, visszük neki a kis csoki Mikulást és mostanában általában egy szatyor gyümölcsöt. Ennek örül a legjobban. A szomszédékhoz is átmegyünk, s mindig azzal kezdjük, hogy találkoztunk a Mikulással és ránk bízta a csomagot, amit át kell adnunk, mert ide küldte. Ők keseregnek, hogy nem találkoztak a Mikulással, aztán hellyel kínálnak és pálinkával, és azon filóznak, hogy nekünk mindig milyen szerencsénk van. Búcsúzáskor aztán Marika a kezünkbe nyom egy zacskó finom házi készítésű levesbe való tésztát, Rozi pedig egy saját készítésű gyönyörű mézeskalács házat, mondván talán a Mikulás hagyta itt. Mi pedig meglepődünk, örülünk és szaladunk haza az ehető és rendkívül dekoratív ajándékokkal. Karácsonykor a húslevesbe lesz tészta és reggelire megesszük a mézeskalács házikót.
Mikuláskor a gyerekeink is kapnak  tőlünk jelképes ajándékot, de soha nem december 6-án, a napján, mert már nem élnek velünk. Nekünk azonban továbbra is ilyen az ünnep, pedig már csak ketten vagyunk itthon öreg szülék. A szomszédék is megették már kenyerük javát, de szeretnek játszani, meglepetést okozni szívük teljes melegével. Szeretjük őket és ők is minket. (Írta: Csontos Gabriella)

Az uram elment ma (2013. november 10.) délidőben - mikor szépen sütött a nap - a szomszéddal gombát szedni. Tegnap hajnalban esett az eső, így azt gondolták, hogy most jött el a gombaszedés ideje. Ürmöshát felé vették az irányt é  s találtak is őzláb gombát és kerti csiperkét. Egy órácskát voltak oda és örömmel és teli szatyorral tértek haza.
A szomszédék is megnézték a szerzeményt, megállapították, hogy vannak benne öreg, lukacskás egyedek, de fiatal példányok is. Régen vágytunk már egy kis finom gombás étekre. Elhatároztam tehát,hogy rántott gomba lesz ma ebédre. Azonnal meg is tisztítottam a szép és egészséges darabokat majd bepaníroztam és kisütöttem.
Közben fotót készítettem két tojásról is. Az egyik a szomszédéktól való házi, a  másikat boltból vettem. Gondolom nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk melyik való a boltból. Sajnos a szomszédban sztrájkolnak a tyúkok, így kénytelen vagyok most üzletből venni a tojást. A rántott gomba nagyon finom lett. Tartár mártással ettük. (Írta:Csontos Gabriella)

2013. október 30-tól november 3-ig - az őszi szünet ideje alatt itt volt nálunk Farkas mama üdülni. Márton fiam is hazajött Mindenszentekre, így azonnal keresni kezdtem egy jó sütemény receptet. Természetesen a neten, mert újabban ez a legnagyobb segítségem édesség fronton. Nem volt sok időm, nem akartam a sütéssel bajlódni, meg biztosra kellett menjek. Ezt a receptet mindenkinek ajánlom, mert finom volt - a családom nagyon szerette  -, és nem volt vele sok baj. Sztracsatella sütés nélkül. Így hívják és nagyon sok helyen megtalálható a leírása. Egy liter tejben megfőztem 2 dl búzadarát. Ebből ugye tejbegríz lett, amit aztán összekevertem 2 tojás sárgájával, 10 dkg margarinnal és 2 dl kristály cukorral. Egy zacskó babapiskótát egyenként belemártogattam rumaromás tejbe, majd leraktam belőle egy sort egy jénai edény aljára. Aztán kentem rá vastagon a feldúsított tejbegrízt. Közben egy zacskó tejszínt felvertem habbá és reszeltem bele egy tábla étcsokoládét. A tejbegrízes masszára jöhetett a csokoládés tejszín, majd újra a megmártott babapiskóta és a grízes sor, végül a tejszín. Pillanatok alatt elfogyott.(Írta:Csontos Gabriella)

2013. október 23. Ez a nemzeti ünnep nagyon személyes nekem. Szüleim mesélték néha, hogy milyen volt Püspökladányban 1956 ősze. Nem sok mindent, hiszen nem vettek benne tevőlegesen részt, sem egyik oldalon, sem a másikon. Anyukám nagyon tud lelkesedni mai napig is, ezért el tudom képzelni, milyen örömmel tette ki a magyar zászlót a házunkra, mikor hallott a budapesti eseményekről, a békés felvonulásról. Aztán a következő napokban az utcabeli emberek jöttek, s mondták neki, hogy Babika! Vedd be a zászlót! Szegény anyám, hol behozta, hol kitette. Ahogyan percről perce, napról napra változott a helyzet. Hol bizakodtak, hol elkeseredtek. Pedig Püspökladányban nem is történt nagy tragédia. Aztán látták az emberek, hogy jönnek az orosz tankok és végleg bevették a nemzetiszín zászlót a házak homlokzatáról. Mindig eszembe jut ez a történet október 23-án. Ezért nagyon fontos hogy ott lobogjon a zászló a házunk falán. Este megyünk mécsessel csendesen emlékezni a pesti srácokra, a névtelen hősökre, akik meghaltak a szabadságért. Ott megyünk, ahol a tankok mentek annak idején. (Írta: Csontos Gabriella) 

2013. október 12-én szombaton reggel negyed nyolckor ültünk fel a püspökladányi állomáson a kis piros vonatra (ezt gyerekkoromban vicinek hívtuk)













 
            
Itt kerékpárra pattantunk és a szuper bicikli úton elkerekeztünk a Kastélykert Fürdőhöz, ahol megreggeliztünk  és újult erővel tovább hajtottunk Szeghalom felé. Ott a főtéren már készülődtek az Első Körös és Sárrétmenti Betakarítási Forgatag című programra. Gyorsan megbeszéltük, hogy miután elmegyünk Vésztő-Mágorra és Vésztőre, feltétlen visszajövünk ide, mert érdekesnek mutatkozott a rendezvény.














    
Háromnegyed tizenkettőkor már a Vésztő-Mágori Történelmi Emlékhelyen ebédeltünk és kis pihenő után nyeregbe szállva Vésztőre karikáztunk. Ott megnéztük az uram nagyszülői házát a Bethlen utcán, majd kibicikliztünk az állomásra, ahonnan Szeghalomra utaztunk. A vonaton aranyos jegyvizsgáló kérdezte hogy honnan jövünk és hova megyünk. Ajánlott vendéglőt, ahol finom ételt főznek és nincs messze. A szeghalmi állomási kisvendéglőt. Oda tértünk be ebédelni. A pincér kedves és figyelmes volt, a mellékhelyiség tiszta és jól felszerelt, széles étel választék. Ebéd után bementünk a városközpontba, ahol megnéztük a néptánc műsort, vettünk vásárfiát. A fél hatkor induló vonattal jöttünk haza. Háromnegyed hétre értünk Püspökladányba. Gyönyörű idő volt, itthon a Tv-ben most mondták be, hogy a Körösök mentén 28 fokos "hőség" volt.
                       
Ez így igaz. Tanúsíthatjuk. (Írta: Csontos Gabriella)

Szeptember a betakarítás hónapja. Nálunk csak a kert ad munkát, de az hál' Isten ebben az évben (2013) sokat. Pedig az időjárás igen csak megtréfált bennünket az idén. Márciusban derékig érő hó esett, a nyáron megdőltek a meleg rekordok és nagyon kevés csapadék hullott. De a természet igen bőkezű. A meggyből 25 liter bor lett, olyan finom és gyönyörű ablakos, hogy még a hozzáértők is megdicsérték. A cseresznyéből befőtt és eperrel keverve lekvár készült. A paradicsomból ivólé, a szilvából lekvár, a birsalmából befőtt és tavaly óta abból is csinálunk lekvárt, mivel a család nagyon megszerette. Igazán műbe van a nyári konyhai Salgó tűzhely, hol az egyik gyümölcsből hol a másikból rotyog, pöfög, pipál - ki hogy ismeri a kifejezést - rajta valami. Jó lenne, ha az illatát és az ízét is meg lehetne itt mutatni, így csak a képre hagyatkozva fájdítom a kedves olvasó szívét. (Írta: Csontos Gabriella)

 Az idén (2013) itthon nyaralunk. Az üdülésre szánt pénzt elköltöttük egy kis "építkezésre" ugyanis a kerítésünk három oszlopa ki akart dőlni, ezért azt feltétlen meg kellett csináltatni. Így van ez egy kertes háznál, mindig van valami javítani való. S mivel elfogyott a megtakarítás, maradtunk a Damjanich 10 alatt. De milyen jó, hogy itthon vagyunk! Ezen a héten (augusztus 5-11) 35-40 fok is van árnyékban. Alig élünk a hőségtől. Lehet,  hogy öregszünk és nem bírjuk a gyűrődést? A redőnyöket lehúzzuk, csak reggel és késő este nyitjuk ki az ajtókat ablakokat, így szuper hűs van a lakásban. Reggel nem kell időre ébredni, lustálkodhatunk, együtt reggelizünk, aztán az uram olvas én megnézem gyorsan, hogy mi újság a neten. Tegnap takarítottam (fitness, mivel le s fel jártam a létrán), igazán örömmel, mert kicsit le voltam maradva ez ügyben és fel volt írva a láthatatlan "meg kell csinálni" listámra. Ebéd után szieszta, olvasgatás az ágyban (régi Képmás magazinok újra lapozása). Este éledünk, locsolás a kertben (wellness), ettől felfrissül minden. Tegnap előtt leszedtük a bodzát és tegnap megfőztük belőle a lekvárt kinn a nyári konyhában. Közben finom bort iszogattunk, elkészítettem a másnapi ebédet, sütöttem kalácsot a lerben (tudja még valaki, hogy az mi?) ne menjen kárba az a kis meleg. Nagyon jó itthon! A gyerekek mindannyian már a saját programjukat élik: Daniék fesztiváloznak, Marciék épp a Balatont kerekezik körbe, Bence fiamék otthon punnyadnak, és örülnek az új lakásnak. Mi is itthon, nyugalomban, lazulva, s a szabadság végére valóban kipihenjük magunkat.(Írta: Csontos Gabriella)

Végre elkészült a nyári-konyhánk. Rég terveztük. Már évek óta állt az udvarunkon egy Salgó márkájú tűzhely, amit a tüzép telepről guberált az uram. Tönkre volt menve a tűztere, de egy ezermestert megkértünk, hogy újítsa fel, illetve csinálja meg használhatóra. A barátaink, a szomszédék adták össze hozzá a kályhacső darabokat. Kaptunk szatyorban, egyenként és csodák csodájára illettek  is egymásba, végül majd' 3 méter magas lett a cső. Télen üzemeltük be. Forraltunk rajta bort, sütöttünk benne gesztenyét. Tavaly szeptemberben a családi összejövetelen már azon főztünk mindent. Benn a lakásban nem volt ételszag, nem volt meleg, szóval nagyon örvendtünk neki. Az idei üdülésre szánt pénzünket a nyári konyha projektbe fektettük. Íme az eredmény! Retro stílusban, a 60-70-es éveket idézi. Sokol rádió, szódás szifon, stb. Nekünk teccik!