Szenti Ernő (költő,grafikusművész) 1939-ben született Hódmezővásárhelyen. 1961-ben, a szegedi tanítóképző, majd a tanárképző főiskola földrajz és rajz szakának elvégzése után Kisújszállásra került. Első verseskötete 1992-ben látott napvilágot, Léghajón a mélybe címmel. Ezt 2005-ig még hat megjelent könyv követte, melyeket maga illusztrált. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettel tüntették ki. A Széphalom Könyvműhely gondozásában a 2007-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg A körkérdés vége című kötete, 2009-ben pedig a Nyikorgó árnyak című könyve. 2009-ben Nagykunságért-díjat kapott.
Temetése 2012. június 29-én, 14 órakor volt a kisújszállási déli temetőben.

Kecskés Gyula tanító 1901. július 12-én született Püspökladányban. Elemi iskoláit Püspökladányban és Mezőtúron, polgári iskoláit Püspökladányban végezte, tanítóképző főiskolát Debrecenben végzett. Először a helyi fiúiskolában tanított magyart, történelmet, földrajzot, kézimunkát és tornát. Majd később a helyi református egyház tanítója lett. Tanítói pályája mellett 1937. őszén átvette „A Püspökladány és vidéke” című hetilap szerkesztését, melyben főleg Ladány és környéke történeti és néprajzi ismereteinek átadása volt a fő célja. A lap 1939. szeptemberében szűnt meg. A háború után résztvett a község életének és a helyi közigazgatás újjászervezésében. Lelkész és másodlelkész hiányában 1944. november és 1945. áprilisa között a református templomban tartott istentiszteleteket. 1938-50 között a helyi iparitanonc iskolában is tanított. 1927-ben kezdte a város történetét kutatni és ez a gyűjtőmunka közel 44 évig tartott. Nagy lelkesedéssel és kitartással végezte munkáját, akárcsak a helytörténeti kutatómunkát is. Kecskés Gyula néptanító 1987. december 31-én, 87 éves korában hunyt el.(forrás:puspokladanyanno.hu)

Fabriczi Kováts Mihály (Karcag, 1724 – Charleston, Dél-Karolina, 1779. május 11.) huszárezredes, (Kazimierz Pułaskival) az Amerikai Lovasság (United States Cavalry) „alapító atyja”. Nagykunsági köznemes családból származott. Az osztrák örökösödési háborúban a jászkun huszárezred zászlósa. 1746-ban porosz szolgálatba lépett. 1752-ben zászlós, 1757-ben másodhadnagy. A hétéves háborúban az osztrákok ellen harcolt. 1761-ben kilépett a porosz hadseregből és Magyarországon keresztül Lengyelországba akart távozni. Mielőtt azonban átlépte a határt, az osztrákok elfogták és Bécsbe szállították. Mária Terézia szabadon bocsátotta és őrnaggyá nevezte ki. 1773-tól 1775-ig Szászországban élt, ahol ismét érintkezésbe lépett lengyel emigránsokkal, elsősorban Pułaski Kázmér gróffal. 1776 augusztusában Olasz- és Franciaországon keresztül Amerikába távozott. 1777-ben érkezett Bostonba. Jelentkezett az amerikai hadseregbe, és 1778-ban Washington a Pułaski-légió ezredes-parancsnokává nevezte ki. Előbb New Jersey ÉNy-i részén harcolt az angolok és az általuk felbiztatott indiánok ellen, majd Dél-Karolinába vezényelték Lincoln tábornok támogatására. Charleston ostrománál esett el, ahol szobrot is állítottak neki. (forrás:wikipédia)

Első kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ez időtől állított ki hazai és külföldi galériákban. Alkotó munkája mellett tanított rajzot, képzőművész-kört vezetett. Rajztanári diplomáját Egerben a Tanárképző Főiskolán szerezte 1956-ban, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott 1980-ban Debrecenben. 1975 és 1989 között a debreceni Tanítóképző Főiskolán tanított, mint főiskolai tanár és tanszékvezető. A Művészeti Tanszéket vezette.Több nemzetközi művésztelep alapító tagja volt, így a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, a Hortobágyi Alkotótábornak. Alapítója és művészeti vezetője volt a Kárpátmedencei Magyar Festők Művésztelepének /Ajka/ 1997-től megszűnéséig 2000-ig. A Hajdúszoboszlói Cívis Nemzetközi Művésztelep alapítója és 2000-től 2006-ig művészeti vezetője volt. Részt vett a tokaji, vajai, abádszalóki, keceli, pannonhalmi, berekfürdői művésztelepek munkájában. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének.

Gombos Imre 1916. november 19-én született Karcagon, édesapja, Gombos Márton (1892-1978) vasúti pályamunkás volt, később üzemi altiszt, édesanyja Molnár Sára (1895-1974). Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában végezte Gombos Imre, majd a református vallású ifjú útja magától értetődően a Karcagi Református Nagykun Gimnáziumba vezetett. Debrecenbe járt zeneiskolába 1936-37-ben, majd 1937 és 1942 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen volt bölcsész, s itt szerzett magyar-angol szakos tanári oklevelet. Tagja a Soli Deo Gloria szövetségnek 1939-től, alapító tagja és lakója a Bolyai Kollégiumnak. Györffy Istvánnak köszönhetően már diákként bekapcsolódott a falukutató mozgalomba, s csatlakozott a népi írókhoz. A háborúban zászlósként szolgált Budapesten és Kárpátalján. Tanári pályáját 1945-ben kezdte a fővárosban, a Lónyai utcai Református Gimnáziumban. A Nemzeti Parasztpárt szakértője s Nagybudapesti Választmányának póttagja volt 1945 és 1949 között. Miniszteri titkár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, majd a Magyar Népi Művelődési Intézet titkára, igazgatója, a szövetkezeti és népi kollégiumi eszme támogatója. 1947-ben vette feleségül Török Erzsébet (1912-1973) énekművészt. Csepelen tanított 1949-től 1956-ig. Az 1956-os forradalom leverése után szabadfoglalkozású író volt két és fél évig, majd az István Gimnáziumban tanított 1958-tól 1963-ig. Ezt követően az Akadémia Kiadó felelős szerkesztője volt 1978-as nyugdíjazásáig, de még ezután is dolgozott a kiadónak egy évtizedig. Az írói pálya göröngyösségét jelzi, hogy politikai okokból (a Püski-per kapcsán) Gombos Imre 1962-ben és 1963-ban rendőri felügyelet alatt állt. (Körmendi Lajos: Az együttleges szellem)

Arnóth Sándor (Püspökladány, 1960. február 22. – Bag, 2011. március 16.) magyar politikus, Püspökladány polgármestere, országgyűlési képviselő. 1978-ban érettségizett a debreceni Landler Jenő Szakközépiskolában, vasútgépész szakon. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1983-ban általános iskolai történelem szakos tanári, Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1987-ben középiskolai történelem szakos tanár végzettséget szerzett.
1983-tól 1989-ig Püspökladányban dolgozott általános iskolai tanárként. 1989-től töltötte be a Karacs Ferenc Múzeum vezetői tisztjét. 1990-től a Püspökladány Kultúrájáért Alapítvány titkára, 1994-től a Kossuth Olvasókör és a Pulszky Társaság elnöke volt. 1994-ben lépett be a Fideszbe, ugyanettől az évben a megyei közgyűlésnek is tagja lett. 1998-ban és 2002-ben is bejutott a parlamentbe egyéni választókörzetéből. A 2006-os országgyűlési választásokon már nem jutott mandátumhoz, de az önkormányzati választáson Püspökladányban polgármesterré választották. A Fidesz a 2010-es országgyűlési választáson is őt indítja, ahol ismét parlamenti mandátumot nyert. 2011. március 16-án este fél tizenegy körül autóbalesetben vesztette életét az M3-as autópálya 42-es kilométerénél, a Pest megyei Bagnál, a fővárosból kifelé vezető oldalon, mikor gépjárműve egy, az autópályára a forgalommal szemben felhajtó autóval ütközött. A balesetben a sofőrje is életét vesztette. Özvegye Hatházy Judit biológia-technika szakos általános iskolai tanár. Három gyermekük született, Sándor, Judit és Katalin. 1998-tól 2002-ig az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság és annak Millenniumi albizottságának tagja. 1998-tól 2006-ig a Költségvetési és pénzügyi bizottság tagja. 2008 júniusától szeptemberig a Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagja. 2011. október 23-án Püspökladány Város Önkormányzata posztumusz díszpolgári címre méltónak ítélte Arnóth Sándor életét és munkásságát.

1943. január 22-én született Budapesten, de 13 éves koráig a Fejér megyei Tordason élt. Az érettségi után a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az egri Tanárképző Főiskolát és a Képzőművészeti Főiskolát végezte el. 1967 és 1974 között rajzot tanított egy budapesti általános iskolában. 1970 óta Bereményi Gézával közös dalok szerzője és előadója. 1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja, 1977 és 1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tart önálló dalesteket. 1982 és 1998 között a Katona József Színház tagja volt. 1998-tól a Bárka Színház társulatának tagja. Első lemeze 1976-ban jelent meg Levél nővéremnek címmel, amelyet az Antoine és Désiré, A Fehér babák takarodója, Műcsarnok, Frontátvonulás, Jóslat, Utóirat, Mélyrepülés, Vasárnapi nép, Új dalok, Nyugati Pályaudvar, Levél nővéremnek II., A telihold dalai, Jóslat a metrón, A véletlen szavai, Az igazi levél nővéremnek és Ady követett. 1988-ban Az év lemeze díjat, 1992-ben a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, 1993-ban pedig Liszt Ferenc díjat kapott. 2001-ben vehette át a Kossuth díjat. 2008 májusától a VIII. kerület, 2009 áprilisától Bakonybél község díszpolgára. Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2009 augusztus 7-én, Budapesten halt meg. (forrás:cseh-tamas.hu)

Kárpáti Jenő - tanító (1927-2011) A nemrégiben elhunyt karcagi tanítóra emlékezünk a Demokrata 2011. március 10-i számában megjelent cikkel, melyet Boros Károly írt.
Rokonságában, felesége családját is beleszámolva, majdnem hetven pedagógus található óvónőtől az egyetemi tanárig. Tanyasi iskolában kezdte pályáját a Nagykunságban, 1947-ben.
– Ha csak a szűkebb családot nézzük, ott is találunk jó pár pedagógust.
– Édesapám is az volt, nagybátyám is, másik nagybátyám is, a fiunk is az, unokánk is, annak a felesége is. Mi is benne vagyunk ebben a sorban a feleségemmel, itt kezdtünk tanítani Karcagon, a kiskulcsosi általános iskolában, ami akkor a városhoz legközelebb eső tanyasi iskola volt. ONCSA-házak állnak arrafelé, az 1930-as években épültek, mind egyforma, egymás mellett sorakoznak, össze lehet téveszteni őket. Az elnevezés az Országos Nő- és Családvédelmi Alapot jelenti, ami a Horthy-rendszerben működött, és nagyon szegény családoknak sokfelé épített házakat. Jutányos áron adták oda ezeket, volt, akinek ingyen. Arról a telepről jártak a gyerekek a kiskulcsosi iskolába, ami különleges iskolának számított, mert csak az alsó négy osztálya volt meg, de százharminckét gyerek járt oda, és ez a rengeteg gyerek két csoportra volt osztva. Egyikbe az elsősök és a harmadikosok, őket tanítottam én, másikba a másodikosok és negyedikesek jártak.   ...

Kátai Gábor (1831-1878) gyógyszerész, orvos. Tankönyveket írt és köteteket szerkesztett gyógyszerészhallgatók részére, könyvtárat rendezett, miközben másodmagával látta el az akkor 14 és félezres lakosú település gyakorló orvosa egyedül, pedig a jászkun kerület főorvosi teendőit. 1831. október 4-én született, amikor Karcagot a kolera először tizedelte meg. Az 1848-49-i szabadságharc első évében tette le a gyógyszerészsegédi vizsgát. 1857 óta az orvosi hetilap hasábjain írt figyelemreméltó cikkeket. Az orvosi egyetemet 1861-ben végezte el. Ezzel egy időben Karcagon megválasztották a Jászkun kerület főorvosává, de erről tüntetően lemondott. Inkább a karcagiak segítségével nyugat-európai tanulmányútra ment. 1878-ban hunyt el 47 évesen. ...

Dede Kálmán 1900. szeptemberében született Kabán. A tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban végezte. Először Komjátiban, majd Bánfalván kezdett tanítani, de a szíve mindig visszahúzta szülőfalujába. 1928-ban került Kabára tanítani. A tanítványai mind a mai napig szívesen emlékeznek vissza a vele töltött órákra, a tőle hallott történetekre. Önként vállalt feladataival kiemelkedett az átlag fölé. Vezette a leány tornász-csapatot, elnöke volt az iskolán kívüli népművelési testületnek, parancsnoka a 244. sz. cserkészcsapatnak, szakaszparancsnoka a kabai önkéntes tűzoltó testületnek, ügyvezető elnöke a MOVE kabai sportegyesületnek. Szervezett egy 35 tagú fúvós zenekart és néhány év alatt a megye első levente zenekarává vált. A háború utolsó éveiben igazgatói teendői, s egyéb megbízatásai mellett légóparancsnok is volt. Míg másokat lezavart az óvóhelyre, ő figyelte a bombák becsapódásának a helyét, s a légiriadó elmúltával, nyugodt eréllyel irányította a mentést, a halottak felkutatását. Visszaemlékezéséből ismerhetjük meg a háború végnapjait, melyet könyv alakban is megjelent „Hogyan éltük át a nagy harcokat” címmel. 1976-ban halt meg és a karcagi temetőben helyezték örök nyugalomra. (forrás:kaba.hu)