Hétmérföldes Szabad Bált rendzenek 2023. szeptember 30-án 19:00-től Debrecenben a Hatvan utca 32. szám alatt a Hajdú Táncegyüttes székházában.
2021-10-29 08:11:33
|
2021-07-09 13:10:59 Apukám a 18. születésnapunkra mindkettőnknek ültetett vadgesztenyefát, amik még mindig ott állnak a Püspökladányban a Kossuth u. 14/a. szám alatti társasház udvarán. Minden fa gyökeréhez kis kapszulában üzeneteket tett. Majd, mikor születtek sorban az unokái, mindegyiknek ültetett hasonlóképpen fákat. Apu már több, mint 20 éve nincs velünk, de a fák még mindig ott pompáznak, s rejtik gyökereik között az ő óvó-védő , szeretet-üzeneteit. (Írta: Oborzilné Nagy Erna) |
2021-05-20 22:16:58 Faluhelyen, nagy divatja volt a régi szép neveknek. Nem születtek Hoszéármandók, Priscillák, helyettük Margitok, Rozáliák, Sárák, Jánosok és Józsefek. |
2021-04-02 07:27:25 Finoman metszett száj, hegyes, erős, férfias orr, magas, inas termet. Emlékszem, amikor először láttam őt, valaki házasodott, és mi, többiek utána autóba ültünk, és irány a falu, ahol lakom. Ő valahogy mellém keveredett, segített kitalálni Pestről. Velünk maradt, nemcsak néhány napig, hanem végig. A közösség aktív tagja maradt. Sőt, tavaly közülünk választott feleséget, és hatvanon túl, bátran vezette az oltár elé. Az előző feleségétől való válása még tartott, amikor egyszer, egy közös, hajléktalanok felé való szolgálat után hazavittem, s ő beinvitált magához. Hatalmas ház, elhagyatott tárgyak halmaza, elvetettség illat mindenfelé. Ez a lányaim szobája, ezt itt a nagyobbik fotózta, ez a kisebbik festménye. Ezt a fát mi ültettük a kertbe. Kilépek a kertkapun, a szemben lévő ház kertjében a kutya szomorú. Én is az vagyok. Nem túl vidám dolog egy többszörösen megtört élet ottfelejtett tárgyai között bóklászni. |
2021-03-19 12:29:50 Bélelt fészekben ült a nyugalom. Az élet úgy zajlott, ahogy berendeztük körülöttünk és belül a lelkünkben idős korunk igénye szerint. A fészket körberakták időről-időre szeretet pihékkel a gyerekek. Így telt évről-évre, hónapról-hónapra, napról-napra az idő. Csodát ígért minden évszak körülöttünk és mi még azt is elhitettük magunkkal, hogy ez a csoda csak miattunk, értünk van. Jöttek húsvétok, viruló nyarak, színes lombú erdőkkel az ősz idők, várakozással teli adventek, gyertyafényes karácsonyok, ahol az asztal körül a székek mind foglaltak voltak és ha együtt voltunk szállt a szó. Béke volt. Aztán egyszer csak jött telefonban a hang a gyerekektől: A vírus… a vírus… koronavírus… terjed… fertőz… vigyázzatok… vigyázzanak… védekezés...- mondta barát, rádió, televízió. Mondta a család. Lett szeretet pihe gyanánt a családtól kesztyű, maszk, fertőtlenítő és ezekkel körbe bástyáztuk a bélelt fészket, amiben felkapta a fejét a nyugalom és a gyanakvás körbekémlelt. A nyár látogatókat hozott. Hívatlanok és láthatatlanok voltak és lettek közülük gyilkosok. Elkezdődött egy háború. A bélelt, körülbástyázott fészekből a nyugalmat kilökte a gyanakvás. Bezárkóztunk. Magányba zártuk magunkat az ellenség elől, akik egyre sűrűbben szedte az áldozatokat. Már nem volt kétséges, hogy ebbe a háborúba hiába is küldöm szét reményeim madarát egy olajággal. A harc tüze az ellenséggel egyre terjedt és szaporodott a holtak számával a veszteség. Nevet kapott mindenkinél a gyűlölet és félelem tárgya: Arctalanná váltunk. Csak a reménykedő szemek néztek szét a maszk fölött és egy-két biztató szót küldtünk egymás felé, hogy van fegyver a védekezésre. Reményteljes szavak futnak szét az éterben egy név kapcsán: Karikó Katalin… Amerikában… kifejlesztette… lesz vakcina… majd kapunk… csak addig... védekezz… védekezzünk… majd… majd… A bélelt, körülbástyázott fészekben nagyobb helyet kért a várakozás a reménnyel. Az egymás felé nyújtott kezekből ekkor már eltűnt a köszönés. A szeretteink felé kitárt karokba beszorult az ölelés. Új ajándék óhaja született: - Csak legalább láthatnálak és ha pár percre, még ha távolról is megkaptuk, kevés, ez kevés, több kell -követelt az érzelmektől feltöltetlen lélek. - Élsz. Ne sírj! Ne sírj! - csendesített az ész. Kérdeznek a gyerekek: - Mentik az öregeket. Először őket – biztatjuk egymást, a barátokat. Az ellenség nem nyugszik. Vérszemet kap. Mutálódik. Már nem válogat. Nem csak az időseket vinné. Cél! Tűz! - adja ki a parancsot. A célkeresztben ott van minden korosztály. Reszketünk a családért. Most mi mondjuk nekik: |
2021-03-20 15:46:45 Erről nem beszél senkinek. Vagy ha igen, csak félszavakkal annak, aki szintén érintett. Csak gondolkodik róla, mondjuk úgy, hogy most lenne hatéves. Most menne iskolába. Vagy ma ballagna nyolcadikból. Most már valószínűleg szerelmes lenne, és őt is szeretnék, merthogy magas lenne, és helyes barna fiú. (forrás: www.facebook.com/elnijohaz) www.facebook.com/40napazeletert |
2021-02-15 09:33:02 Eljött a vége. Hozott jót, rosszat, mint mindig. Most, hogy végre kijött több covid-vakcina, alig telik el nap, hogy ne jönne szembe valami jó hír a magyar, mit magyar?, egyenes kunsági magyar, sőt kisújszállási származású Karikó Katalinról (a képen), aki a Pfizer-BioTech gyógyszer-fejlesztésében vállalt oroszlánrészt, olyannyira, hogy nyugati források Nobel-díj várományosaként emlegetik. Nagyon büszkék vagyunk rá, itt a szülőföld ölelésében. Egyik professzorom mondta a napokban, hogy milyen érdekes, mennyi kiválóságot adott ez a vidék (mármint a Nagykunság) a tudománynak… Mi lehet az oka? Talán az, hogy itt hamar megtanulja az ember, hogy a siker csak kitartó munka árán és után jön el. |
2020-12-20 17:58:37 Majd ha hízni kezd az öreg diófa rügye Akkor majd nőni kezd bennem a bízó lélek De addig magam előtted meghajtom, Koronavírus, második hullám 2020. november (Írta: Anyóka) |
2020-12-10 14:15:06 Maszk aranyáron avagy Juhászné bénázik… Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én reggelente úgy indulok el otthonról, mint a Janikovszky Éva regénye alapján készült Égig érő fű című film fiatal házaspárja… csak éppen magamtól kérdezem, hogy: kikapcsoltad, leoltottad, bezártad… A mumusom a vasaló volt ezidáig, de ez az év lecserélte a szájmaszkra... Egy ideje azért már rögzült, hogy legyen nálam, de azért elő-előfordul, hogy elmarad… Autóval azért könnyebb, bedob egyet az ember a kesztyűtartóba… de biciklin… akasszam a kormányra… No jó ott van a kistáska… de nem is én lennék, ha nem úgy jártam volna, mint a minap… Menet közben döbbentem rá, hogy az új mumus otthon maradt, s mivel nálunk biciklin nem előírás, ezért nem estem kétségbe így az utamba eső első kisbolt előtt elhaladva az éppen kint álló eladót megkértem, hogy hozzon már ki nekem egyet, amíg én itt körözök a biciklimmel… Ő jött is, gyorsan menet közben lebonyolítottuk az üzletet és kérdésemre, hogy mennyi, közölte, hogy: 300… Így lett maszkom aranyáron avagy Juhászné bénázott… (Írta: Zagyva Ági) |
2020-12-03 08:09:06
|
Oldal : | 123456789101112131415 |
A J Á N L Ó
www.facebook.com/fenyvespanninyaralo
Kézműves tollak a Tiszából a Tiszáért
Tiszából gyűjtött kupakokból és uszadékfából készít tollakat az abádszalóki Telekes Attila, aki minden eladott darab után támogtja a Tisza megtisztítását.
Web: www.tasysdesign.hu/tollak/
YouTube: youtube.com/@madeintisza-to
Facebook: www.facebook.com/attila.telekes
www.meska.hu/shop/DoridaDesign
www.facebook.com/mazacskakeramia
www.facebook.com/palettamuhely
www.facebook.com/Illatviaszgyertya
FUSZEKLI
Dorinette Műhelye