- Halló! Szerbusz. Én vagyok.
-…
- Jól. Persze. Ne izgulj. Beveszem a gyógyszereket mindig, ahogy te mondtad.
-…
- Az orvos? Igen, igen. Sűrűn meglátogat. Nem, nem. Egy fillért sem, pedig adnék neki.
-…
- Az anyádhoz? Oda én naponta elmegyek. Meglocsolom a sírján a virágokat. Sokat beszélgetünk.
-…
- Nem, nem. Nem éhezek. Most csodálkozol biztos. Naponta főzök. Már ma is kész az ebéd. azt kérdezed mi lesz? (kis csend)…rostélyos vegyes körettel és…és somlói galuska.(nagyot nyel)
-…
- A szociális gondozó? hát miért jönne? Én mindent elrendezek.
-…
- Hidd már el, nem vagyok magányos, jól is alszom. Sok a barátom. Sűrűn összejövünk (kis csend, elgondolkodik) A Pista?... ő … ő régen meghalt. A Zoltán bácsi? Te így nevezted. Nem is tudod? Már tíz éve eltemettük. Nagyon beteg volt… és Karcsi is, meg Andris …(és számol az ujjain)
-…
- Nézem hát! Késő estig tévézek. Nem! Nem kell szemüveg. Jó hogy megműttettem. A szemorvos mindig megdicsér. Mondtam is neki: a látásom, mint a sasnak. (hosszas csend,elbóbiskol, majd felrezzen, körülnéz )
- Na, szerbusz. Vigyázz magadra kisfiam! Majd hívlak máskor is – szól bele a süket, évek óta nem működő telefonba. Reszkető kézzel teszi helyére a kagylót. Kiballag a ház elé, ott leül és elszundít. Már öt perce szól kitartóan a kapucsengő és szólongatják.
- Kovács bácsi! Kovács bácsi! Itt az ebéd! Azt üzenik a konyhások, hogy máskor mossa el jobban az ételhordót! Piszkos volt.
Áll némán a fiatal nővel szemben, öregségében leforrázva, megalázva. (Írta: Anyóka)

  Reggel van. Állok a kertben. Kivirágoztak a cseresznyefák. Mennyasszonynak öltöztek. Távolabb valamelyik fán burukkol egy gerle. Monoton ismétléssel felel rá már negyedórája egy kakukk a Lőrinc-hegy irányából. A hegyoldal bársony zölddel takarózik. Boldog kibomlott rügyek ülnek az ágakon.
  Eső mosta friss a reggeli levegő. Csak jelen lenni benne némán szemlélődve – mondom magamban. Mennyei érzés.
  Már elcsendesedett a rigók reggeli hangoskodása. Megtörtént a területfelosztás. Mindenki elkiabálta, hogy: - itt én! itt én! itt én vagyok! A kis tojások életreményén ülnek a szárnyasok. A kert alatti cserjésben – a senki földjén – rikácsolva veszekednek a szajkók. Sose tudtam megfejteni, hogy közöttük ez vita, vagy csak beszélgetés. Egy fácánkakas rikkantja el jelenlétét. Körülötte lehet valahol a kis szürke tojó. Meglepődök! Egy őz sétál el a bozótos előtt. Nem mozdulok. Felém néz. A szemében bizalom van. Késztetést érzek, hogy ezt a bizalmat megerősítsem benne.  A tekintetemmel mondom:
- Csak nyugodtan! Itt nem bánt senki. Talán érti. Pár percig nézzük egymást, aztán legelészve továbbáll. Holló pár repül el fent a magasban.
  A szomszéd kert háborítatlanságán megy át egy tépett farkú róka. Keresi a kiutat a kerítésnél. Kétszer megkerüli a házat. Szólok hozzá. Rám néz. Figyelmeztetem: - Csak semmi vérengzés! Sunyi pillantása a válasz: - Nem! Nem! Hidd el! Csak épp az éhem verem el. Lendületet vesz. Átugrik a kerítésen. Megy az erdő felé.
  Nézem a zengő tavaszi megújulást. Kell a reggeli séta a kertben. Ez az én imádságom.
Kinyíltak a hagymás virágok. Bólogat a nárcisz. A jácint apró harangocskái. Küldik az illatot versenyezve a kerítés melletti ibolyással. Kerekre telt tulipán bimbók sorjáznak vékony szárukon. A kerti fű zöldjét elönti a vadkankalin sárgája. Hízik a kerítés tetején futó lilaakác virágfürtje. Megújuló remények harsognak a kertben. Tisztára mossák lelkem gubancait.

  Valaki ablakot nyit. Rádiója bekapcsolva. Hangosan ömlenek ki a hírek: robbantottak, kerítést szakítottak át, csaló cégeket lepleztek le, lemondott, sikkasztott, elfogták, elítélték, megölte… és, és ömlenek a tolakodó hírek.
  Ekkor fellázad bennem ordítva egy hang:
Tessék kikapcsolni! Itt béke van, nyugalom… és tavasz. (Írta: Anyóka)

A fiús anyák, általánosságban egy oroszlán-tigris-majom keverékéből származnak, legalábbis a tőlük látott szeretetmintákat alkalmazzák. Tulajdonukként védik a gyereküket, sajnos sokan a felnőtt férfiakat is gyermekként kezelik és elvárják, hogy ez fordítva is így legyen. A harminc - negyvenéves "gyerek" legyen engedelmes, hallgassa meg mindig anyuci véleményét, ne ellenkezzen és legyen az év minden napjában, élete végéig hálás a mamának, aki az életét áldozta csemetéjének. Ebbe az erőszakos szimbiózisba nehezen, nagy harcok árán, vagy egyáltalán nem tud belesimulni egy hétköznapi lány, a meny. Az anyósból gyakran kitör a rejtett állat, ha egy nőnemű jelenik meg imádott, agyonkényeztetett fia mellett s úgy érzi, hogy a leányzó egyszerűen meg akarja kaparintani, el szeretné venni tőle magzatát. Hatalmi harc kezdődik, hogy kit szeret jobban, ami igen könnyen és meglepően gyorsan elmérgesedhet. Lásd, anyósviccek.
A csatározások napi szinten őrlik fel minden érintett idegrendszerét, sok alapvetően jó kapcsolat ért véget azért, mert nem született egyezség, elmaradt a tisztázás és az erőviszonyok felmérése. Pedig nem törvényszerű a rossz viszony, néhány alapvetés betartásával könnyedén átlendülhetnének a vélt vagy valós problémákon
Az anyós számára fontos lecke az elfogadás. Ne kérdőjelezze meg fia döntését, ne emelje kétségbeesetten kezeit az ég felé hogy miért pont ez a lány? Nem az ő dolga, nem neki kell vele élni! Ha nem tetszik fia választottjának valamilyen külső - belső tulajdonsága, ne tegye szóvá! Szeresse a gyerekét, úgy mint addig, s bízzon annak ítélőképességében, emberismeretében. Ha nem működik a kapcsolat, az kiderül az anyós közbenjárása nélkül is, az idő okosan bánik a pink színű köddel. Egyébiránt tanuljon meg az anyós nagyon bölcsen hallgatni és örülni annak, hogy olyan férfit nevelt, aki önállóan is képes eligazodni az életlabirintusban.
A meny ne lásson azonnali ellenséget az anyósában. Egyrészt nem mindegyik egyforma, másrészt nem lehet háborúval indítani. Csak arra figyeljen, hogy a párja mennyire áll édesanyja befolyása alatt. Mert ha nagyon, akkor meneküljön, lehetőleg az esti gyorssal. Ha a férfi mindig, mindenben az anyuci útmutatásait követi vakon, akkor ott kevés az esély, hogy a jövőben éri el a metamorfózis.
A fiú pedig legyen férfi. Lásson át a mesterkedéseken, mérje fel higgadtan, hogy kinek mikor van igaza, s azt bátran merje is kimondani. Ha anyunak, akkor anyunak. Ha a párjának, akkor a párjának. De soha ne sunnyogjon, ne lavírozzon a két nő között a konfliktusok kerülgetésével, csak azért, hogy ő sértetlenül kerüljön ki a háborús övezetből.
A helyzet ritkán megoldhatatlan, de persze van, ami az. Van, amikor már késő feloldani a feszültségeket, késő az elmérgesedett helyzetet legalább alaphelyzetbe állítani. Még ilyenkor is jobb megoldás a távolságtartás, mint az állandó szitokszó-dobálás, a másik hiányosságának felemlegetése. Nem kötelező egy légtérben tartózkodni az anyós-meny-"fiúférj" triónak, de törekedni - újragondolással, jó szóval, belátással mindhármuk részéről - azért lehet rá. (Írta: Győri Andrea)

Azonnal ítélkező, mindentudó nép a magyar. A kivételnek számító kevesektől eltekintve a legtöbben csalhatatlannak érzik magukat, legyen szó bármiről: a főzésről, a gyereknevelésről, az autó - vagy akár az ország vezetéséről is. Néha az az érzésem, hogy annyi csodálatos képességű ember él ebben a kicsiny országban, hogy azzal a tudással a világ minden létező problémája könnyedén megoldható lenne. Aztán a burok valahol megreped, s akkor jőnek a felismerések. Mert mindenki olyan remekül tudja, hogy a másiknak mit és hogyan kellene csinálni, csak arra nincs egyetlen másodperce sem, hogy a saját életébe mélyebben beletekintsen. A gyermeknevelésben élenjáró anyuka, akinek ködös elképzelése sincs a csemetéje valódi természetéről, a csaló feleség, aki azért pletykál másról, hogy a maga bűne ki ne derüljön, vagy a beteg lelkű vezető, aki azt reméli, hogy ha szép szavak mögé bújik, akkor majd mindenki elhiszi: azok bensőjének visszatükröződései. Ahogy éveim száma növekszik, annál kevésbé értem, hogy mire jó ez? Kinek hazudnak, miért? Hogyan lehet ezzel az önámítással végigélni a napokat? Éveket? Egy életet?(Írta: Győri Andrea)

Szeretetet, figyelmet, törődést kérni, követelni nem szabad... Semmi értelme. A Szeretet vagy van...vagy nincs. Olyan nincs, hogy kevésbé, vagy jobban. Nincs oka. Egyszer csak érzed...minden idegszáladdal. Ha valóban Szeretsz Valakit,bárkit, akkor tudjon róla. Éreztesd Vele. Adj Neki időt...a Tiedből. A Te értékes idődből adj Neki...és tedd értékessé a perceit, óráit, napjait. Az Életét. Azáltal, hogy létezel...Tudja, hogy történjék bármi, ugyanúgy ott vagy...és számíthat Rád. Becsüld meg. Higgy benne...Adj erőt Neki...Ha Te is fontos vagy, vágyik a Lelkedre. Az együtt töltött időre...azokra a jó kis beszélgetésekre, a Lélekközeli pillanatokra. A mosolyodra, az Ölelésedre. Az érintésedre...Nincs kifogás. Csak megoldás van...Ha valóban fontos vagy, helyet csinál az Életében Neked..Nincs idő, tér, távolság. Kérni kell Istenünket, Angyalunkat, Égieket. A jó Utat...mindig a jó Utat. Tanulnunk kell a Másik által. Belenézni a tükörbe. Amit Ő tart. Homályos? Nem baj...Ahogy fejlődünk, tisztulni fog.
Ha csak egyszer is hallod ezt a mondatot az Életedben, hogy "Köszönöm...hogy vagy nekem"...már érdemes volt megszületned...A "Szükségem van Rád" mondat pedig néha őszintébb és többet ér, mint egy "Szeretlek" szó...Adj magadból. Szeretettel...Visszakapod, ha Neked lesz szükséged a segítségre... (Írta: Kiss Gabriella)

Töltődni... bárhol... bármikor bármiből... Bárkitől... Csend, nyugalom, béke... A csend nagyon tiszta dolog. Közelebb hozza egymáshoz az Embereket. Mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang...Ez az Élet nagy ellentmondása. De csodák márpedig léteznek... Rohanunk át az Életen. A Csodák pedig némán mellettünk... És mi nem látjuk. Nézünk, és nem látunk... Vedd észre, lásd meg, halld meg. Légy nyitott rá, mert nem kelleti magát. Odébb áll. Oda megy, ahol nyitottak rá, hogy meglássák, megéljék, tovább adják. Mindig azt gondoltam, hogy az ősznek vannak a leggyönyörűbb színei...Hát nem.. A Nagyerdő minden évszakban csodaszép... (Írta: Kiss Gabriella)

Vannak napok, amiket kineveznek - kinevezünk szeretetnapnak, Nekem nem kell senki, hogy szeressen ezen a Valentin napon. Nekem olyan kell,aki szeretni tud az év 365 napjában. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig művészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Mert az utóbbi öl meg minden kapcsolatot.Most ha azt kérném,hogy definiáld a szerelmet,el tudnád mondani,hogy mit jelent? Én akkor megpróbálom ...Egy másik személy testi és lelki egészsége és jóléte miatt érzett aktív aggodalom és törődés. Aktív. Nem passzív. - Dióhéjban: mindig emlékszünk az illetőre. Sosem feledkezünk meg róla. Minden egyes nap minden egyes órájában számolunk a létezésével. Bármit csinálunk is. És soha nem hagyjuk, hogy meghaljon ez az érzés. Nem csak Valentin napon. (Írta: Kiss Gabriella)

...most éppen nem cikázik gondfelhő felettem. Talán az év végi nagy hajtás után azért,mert egy kicsit pihenéssel töltöm az időmet. Olyan dolgokra van időm, amire máskor nincs. Az év eleje mindig a terveké,a fogadalmaké.....az év vége pedig a számvetésé... volt. Ilyenkor az az ember is átgondolja az előtte álló terveket,teendőket, akinek nincs előre telve a naptára, mint például nekem. Bevallom,nagyon nehezen tudnék így élni, hogy előre tudjam,mi fog velem történni mondjuk két hónap múlva. Engem nagyon feszélyezne. Mindettől függetlenül vannak terveim. Mondjuk egy felejthetetlen nyaralás, amikor perzselően süt a nap és rá tudok hangolódni a nyárra. De ne csak januárban legyenek álmaink, hanem mindig. A lányomnak például épp most vált valóra az egyik. Péntektől hivatalosan is diplomás nagylányom lesz. Születésekor az égen olyan csillagállások jöttek létre, amely alapján biztosan állítható, hogy isteninek nevezhető védelemben volt része mindig. Talán csak megszületnie volt nehéz. De erre Ő nem emlékszik. Nézelődni is van időm. Például bevásárlóközpontban. Elnézem az embereket. A nyugdíjas öreg nénit, amint a leárazott ételek pultjánál álldogál. Mintha merő csodálkozásból nézné át a hamarosan megromló felvágottakból álló kínálatot. Láttam egy fogyatékkal élő házaspárt egy szaladgáló kisgyerekkel. Egy vak házaspár egy látó kisfiúval. Szavak keresgélik a helyüket. Borzasztó igazságtalannak éreztem a helyzetet. Nyeltem egy nagyot. Voltam a belvárosban is. Ma is még szép verőfényes idő van. Néztem a körúton kavargó fakó faleveleket, ahogy körbetáncolják az elsuhanó autókat. De az eső is szép, ahogy a szürke felhők is azok. A felhő például olyan, mint egy felfújt hópehely. Mint a borotvahab valamikor Apa arcán. Lehet jókat sétálni...beszélgetni rég nem látott ismerősökkel. Mert a séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelenthet, de hiba összekötni a kettőt egymással. Csak olyan baráttal szabad sétára indulni,aki pontosan osztozik veled a környék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk. Szívmelengető tavasz vendégeskedik a Cívisvárosban. (Írta: Kiss Gabriella)

Mióta felnőtt lettem, még nem kértem Tőled semmit,mindig csak kaptam. Ezért remélem nem lesz baj, ha most több dolgot is kérek...Jól átgondoltam,és tényleg csak a fontosabbakat kérem, mert most sokak kérését kell teljesítened...Hamarosan itt a Karácsony,és én csak azt kívánom, legyen mindig békességem, és főleg maradjon meg Emberségem. Szerethessem a Családom, haragból változtassak mindig Barátságot...Senki szemében ne lássak bánatot, csakis boldogságot. Kérni szeretnék még őszinteséget, tisztaságot,hamis szavaktól, a nem őszinte Emberektől mindig kímélj meg, kérlek...Segíts felismernem, ami igaz,és amikor egy lépést meg kell tennem, az mindig előre vigyen. Segíts, hogy sokáig tudjam használni két karom, segíts, hogy mindig ölelhessen...és segítsd azokat is, akik köré fonom. Segítsd a lábam is, hogy jó Úton járjon, és ahol szükség van rám, oda találjon...De legfőképp segítsd a szívem... hogy akiket oda zártam, mindig boldogságban, egészségben és gond nélkül éljenek...Ezek nem drága dolgok, úgyhogy bízom abban, hogy megkaphatom őket. (Írta: Kiss Gabriella)

Soha nem járok strandra, nem szívesen büntetném az ott lévőket a látvánnyal. Úszni sem tudok, szóval nem szeretem a vizet, csak a pohárban és a fürdőkádban. Számomra is különös. hogy miért vagyok úgy oda az úszósportért. Vagy talán éppen ezért nézem olyan csodálattal a medencében nagyjainkat? Amióta csak emlékszem, imádtam az EB. VB és olimpiai közvetítéseket s ez így van a mai napig. Hatalmas izgalommal készülök a közvetítésekre s úgy tudok szurkolni, mint férfiak a focimeccseken. Vagy még úgyabbul. A kutyám eleinte picikét sajnálkozva nézett rám ilyenkor, ma már együtt hajrázik velem. Ugrabugrál, puszit oszt, teljesen átérzi az örömömet. A legnagyobb kedvencem Egerszegi Krisztina, akinek végigkísértem Egérkéből Krisztina királynővé válását. Nagy szerepe van Vitray Tamás utánozhatatlan közvetítési stílusának is abban, hogy a mai napig tudok sírni egy-egy visszanézett videón, ahol Krisztina legyőzte a világot. Többször is. Három olimpián is.
A másik szívem csücske Cseh László. Cseh Laci, akit nem csupán eredményei, hanem szerénysége, kedves lénye miatt is kedvelek. Tíz éve lett világbajnok, 19 évesen s előtte és utána annyi szép eredményt ért el, amit hosszú lenne lajtstromba venni. De mégis, valahogy sokszor lett második, aztán még lejjebb csúszott a sorban és nagy bánatomra olimpiát nem sikerült nyernie. Én akkor is imádtam, sőt, még többre tartottam küzdeni akarását s azt, hogy nem adja fel soha. Aztán gondolt egyet, várost, edzőt és úszónemet váltott s idén, közel a harminchoz, újra világbajnokként állt fel a dobogó legfelső fokára. Elmondhatatlan érzés volt a képernyő előtt szurkolni és látni a győzelmét, az örömét. Sírtam a Himnusz alatt s azt kívántam, hogy jövőre az olimpián együtt éljük meg ugyanezt : ő ott, a dobogó legfelső fokán, én meg itthon, állva-sírva, a televízió előtt.(Írta: Győri Andrea)