Az újévet immár kilencedik alkalommal köszöntöttük együtt barátainkkal. Voltak ideges-nyugodt, gondterhelt-vidám szilvesztereink.(...) ez a mostani évbúcsú nagyon jóra sikeredett...
2022-12-27 15:21:22 Álltam a mennyasszonyi ruhában hátul a kistemplomban. Már másodjára szólt a zene és még mindig nem indultam el az oltár felé, ahol oldalt már ott várt a leendő férjem. Néztem Apukámra, aki közölte, hogy nem teheti… nem kísér az oltárhoz. Ült valami megmagyarázhatatlan félelem a tekintetében. (Írta: Anyóka) |
2022-11-08 08:42:07 Néha úgy visszamennék az időben… Zagyva nagyanyám mellé a verandai padra, Vona mama mellé a kiskonyhába, Vona nagyapámhoz a műhelybe… Anyukámhoz a múltba… Nem kell, hogy Ők lássanak, csak én hagy láthassam Őket… mert emlékeimben örökké élnek, de annyira jó lenne hallani hangjukat, látni a mosolyukat, érezni az illatukat, elveszni a gesztusaikban… De hagy legyek telhetetlen… szeretnék kérdezni is Tőlük… mert annyi mindent nem kérdeztem meg, annyi mindent nem jegyeztem meg, annyi mindent szerettem volna még… de nem volt elég az idő… És szeretném ha válaszolnának… és megsimogatnának… a kezükkel, a szavaikkal, a gondolataikkal, a lelkükkel… Tudom, hogy nem lehet… tudom, hogy reménytelen… tudom, hogy gyerekes… de szeretnék egy kicsikét kisgyerek lenni… hallani Zagyva nagyanyámat énekelni, érezni Vona mama gondoskodó szeretetét, Vona nagyapám történeteit figyelni és Anyukám karjába bújni… mindössze ezért szeretnék néha úgy visszamenni az időben…(Írta: Zagyva Ági) |
2022-10-24 15:09:55 Az én 56-os Hősöm a Nagymamám: Őri Józsefné Varga Zsuzsanna. 1956. október 23. |
2022-08-25 10:08:21 Ott áll a tóparton…, pedig nincs is tó. Nézi a fodrozó vizet…, pedig szél se fújja. Leguggol és belemeríti a kezét. Ujjairól lecsöppen a hideg víz. Megborzong. Leül a partot ölelő fa árnyékába…, pedig nincs is fa. Felnéz. Madarak jönnek-mennek a levelek között. Neki énekel egy rigó…, pedig nincs is ott. A madár elszáll. Néz utána. Anyja szól a háta mögül. Nyílik az ajtó. Tétován lép ki az öregasszony vak párja. Kezével keresi az irányt a széken ülő, most riadt felesége felé. A vak szomorúan legyint, majd óvó mozdulattal megsimítja társa fehér haját, mire az asszony zavart tekintete visszatér a valóságba. |
2022-08-09 07:49:01 Annyira boldoggá tenne az, ha a mostani írásomat nem értenék félre, mert szándékom szerint szeretnék én is ötleteket adni a ránk váró nehéz időszak túlélésére. Tudom, sokan teszik ezt most az interneten, és hálás is vagyok érte, mert most tényleg jól jön bármilyen hasznos ötlet ahhoz, hogy egy átlag fizetésű embernek elég legyen a fizetése – ha lehet – mindenre. |
2022-08-01 16:23:47 Amikor feljöttünk a hegyre széles baráti kör vett körül bennünket. Hasonló korúak, nyugdíjasok. Egy-egy alkalommal összejöttünk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, ettünk, ittunk (mértékkel). Aztán apródonként elkezdtünk létszámban fogyatkozni. Hányszor hangzott el „már X is elment, Y is, a Z házaspár is”. Most, ha az összejövetelek fotóit nézem, akkor szembesülök vele, hogy a régi barátok közül „aktív” házaspár már csak mi vagyunk. Itt az aktív is idézőjeles, mert minden relatív. Mérjük a korunkhoz, egészségünkhöz. Egyben biztos vagyok, hogy mindig, mindenhol és mindenkor az apró, elérhető öröm megtalálása, meglátása a mozgatórugója az öregkornak. Ha ez kihal belőlünk, akkor már savanyú ábrázattal ott állunk a saját sírunk szélén és lapátoljuk ki a földet. |
2022-06-08 19:49:23 1957 szeptemberét írtak a naptárak, mikor 6 évesen én is elindultam az „Életbe”, azaz - édesanyám kezét fogva -, beléptem az iskola kapuján. A mai „kistornateremben”, mely akkor még tanterem volt, egy jóságos arcú néni köszöntött bennünket. Engem is a nevemen szólított, mosolygott és megsimogatott. Azzal, hogy megdicsérte a copfjaimat a szépen vasalt, hatalmas fehér masnikkal, azonnal belopta magát a szívembe. Innentől kezdve tudtam, hogy szeretni fogom őt. Édesanyám tanító néninek szólította, ám – miután bemutatkozott - megismertük a „hivatalos” nevét is. „Mosonyi Istvánné, Márta néni vagyok. – mondta kedvesen – én leszek a tanító nénitek”. Nos, így kezdődött az „ismeretségünk”. |
2022-05-25 16:04:40 Paralel: Öröm és Emlékezés Öröm - Mit szeretnél születésnapodra? Vásárolt, vagy családi ajándékot? – kérdeztem a A törött teás kancsó monológja Megemelte a kalapját, ami a fedele Emlékezés Amikor Apám halála után Anyám a mély gyászból felemelte a fejét rám telefonált. Hát ez a története a közös pesti útnak. Most került hozzád ajándékként kicsit már törötten a kancsó. Én meg őrzöm és hordom az akkori, általa kiválasztott pulóvert. Pedig azóta elpergett úgy huszonhét év. - Ezt az írást ne add oda a lánynak! Maradjon csak neki az öröm. Ő még fiatal – mondja, a párom. |
2022-05-11 19:56:54 Karcagról a fővásorba költözött az írás szerzője. Még a Nagykunság fővárosából ismerem. Így mesél: |
Oldal : | 1234567891011121314 |
A J Á N L Ó
Kézműves tollak a Tiszából a Tiszáért
Tiszából gyűjtött kupakokból és uszadékfából készít tollakat az abádszalóki Telekes Attila, aki minden eladott darab után támogtja a Tisza megtisztítását.
Web: www.tasysdesign.hu/tollak/
YouTube: youtube.com/@madeintisza-to
Facebook: www.facebook.com/attila.telekes
Szertatásvezető, Ceremóniamester, Konferanszié, Műsorvezető, Hangulatfelelős
Aki most érettségire készül és remeg a matematika szó hallatán is,annak ajánlom Nagy Éva online matek kurzusait.
www.meska.hu/shop/DoridaDesign
www.facebook.com/mazacskakeramia
www.facebook.com/palettamuhely
www.facebook.com/Illatviaszgyertya
FUSZEKLI
Dorinette Műhelye