...Advent harmadik vasárnapján

Sietsz a vonathoz, bár a havas úton nehezebb az autónak gyorsan menni, mégis sikerül. Elérjük. Felszálltok. Fontos dolgotok van, tüntetni mentek.
Igen, nem mehetnek így a dolgok tovább, mondod, és valóban. Én is így gondolom, ez a túlóra törvény nem vág össze sehogy azzal, ami Bibliában van, amit Isten gondol a munkásnak az ő béréről.
Én is tüntettem a rendszerváltás idején Szegeden. Emlékszem arra a jóleső izgalomra, ahogy szervezkedtünk, aztán plakátokat készítettünk, és kivonultunk az utcára. Aztán újra és újra átbeszéltük, újabb plakátok születtek, és valami tényleg elindult.
S emlékszem, ott volt Románia is a forradalmával, ahová néhány társunk csatlakozott. Lelkesek voltunk, és aztán egyszer csak megjelent Antal József a szegedi egyetem auditóriumában, és alig fértünk be, mindenki őt akarta látni, hallani, és ott volt egy pillanat, amikor azt éreztem, most, igen, most fel kell szólalnom, és elmondani, mi is az igazság. Aztán mégis csendben maradtam, ahogy most is, amikor itt ültél a konyhaasztalnál, és beszélgettünk, és gyertyát gyújtottunk.
Hogyan mondhatnám el neked, hogy szerintem mit kellene csinálnod, hogy ne érezd, már megint beleszólok valamibe, én, az anyád, valami olyasmibe, ami a tied, igen, ez most főképp a ti tüntetésetek.
Hogyan mondhatnám el, hogy megértsd, legalábbis meghallgasd azt a csodát, ami 1981 augusztus 17-én Medjugoreban történt. Amikor le akarták rombolni a várost, a templom előtt két fal keletkezett, és az emberek egymás kezét fogva imádkoztak, és órák teltek el így, aztán este, negyven év alatt először a kommunista vezetők megváltoztatták a döntésüket. Belgrádból, a fővárosból érkezett egy másik parancs, és a katonák félreálltak, és az emberek szabadon bemehettek a templomba, és egész éjjel folytatták az imát. És elkezdődtek a változások, és a város is megmenekült.
De találtam egy régebbi történet is Isten erejéről az Ószövetségben (2Krón.20), egy több mint kilátástalan helyzetben.
Nézd csak meg, mit is csinál ott a király, Jehosafát?
"Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból.(...) Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdeának böjtöt hirdetett.
(...) Így imádkozott: "Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben... A te kezedben olyan erő és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni."
Szóval először is megijed, majd az Úrhoz fordul, megvallja, hogy ki is Isten.
Aztán kicsit később bevallja, hogy valójában fogalma sincs, mit tegyen.
"Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád. Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt ( az Úr házában az új udvar előtt) gyermekeikkel és feleségeikkel együtt."
És akkor az Úr lelke leszállt egy ifjúra, aki által üzent az Úr. "Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolni, hanem az Istennek.
(...) Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte."
Hát igen, a király megköszöni ezt az üzenetet.
Másnap, amikor kivonulnak, a csapat élén dicsőítő csapat halad, akik folyamatosan magasztalják Istent.
S miközben magasztalják, az Úr cselekszik. Jehosafát győz, majd hálát ad. "Azt tette, ami kedves az Úr szemében."
Vagyunk így néha, hogy fogalmunk sincs mit kell tennünk, és akkor az egész harcunkat odaadhatjuk Istennek, és ha mindezt hittel tesszük, akkor megtörténhet a csoda.
Én sem tudom, hogy valóban mit lehet tenni egy törvénnyel, ami már el van fogadva, annyit azonban tudok, hogy Isten ma is ugyanaz mint Jehosafát idejében, sőt. Azóta Jézus, és vele az irgalom is még kézzelfoghatóbban itt van köztünk.
S talán többet érne néha a csend, és az ima egymás kezét fogva. Ezt Gandhi is pontosan tudta, bár ő még keresztény sem volt.
De ez már egy másik történet.
Nos, ezt szerettem volna elmondani neked Advent harmadik vasárnapján. (Írta: Konkoly Edit 2018.)

10. nap Már a hazautazás napja. Korán ébredtem, próbáltam a csomagjaimat rendezni, mit hova pakoljak. Délelőtt a parton sétáltunk még egy nagyot, búcsúztunk mindentől, még a gyíkocska is előbújt a kövek alól.

Nem voltunk szomorúak, hisz tele élménnyel jöttünk haza. Elég volt nekünk is, feltöltődtünk. Búcsú koktélozás, gyors ebéd és jött a transzfer busz értünk. Mivel a csomagomat csak a reptéren sikerült lemérni, itt szembesültem azzal, hogy többszörösen túlsúlyos a csomagom. Mindenki rám várt, gyorsan pakoltam. Szerencsére sikerült átrendezni a bőröndöket. Mikor feladtam a csomagomat akkor jöttem rá, hogy a hosszú nadrág és a pulcsi a tornacipő is a feladott csomagokban maradt. Nem volt mit tenni, papucs rövidnadrág, póló, majd lesz valahogy, indulás haza.

A két órás várakozás alatt a kis csapat összedobta a maradék pezót és dollárcenteket, amit egy mexikói jótékonysági perselybe raktam. Nem sok, de azért jó érzés volt adakozni. A hosszú repülőút alatt csodálatos naplementét fényképeztem. Sikeresen két pokrócban átaludtam a Cancun Párizs utat. A párizsi terminálokon keresztül haladva nem mondom nem fáztam, de szedtem a lábaimat, így túléltem. Négy óra várakozás és indultam is Ferihegyre. Ott szerencsésen megérkezett a két bőrönd, meg a várva várt meleg ruhám. Gyorsan átöltöztem, mert az 5 fok a 28 fok után, kicsit rosszul esett. A lányomék már vártak a repülőtéren és velük jöttem haza. Itthon a sült kacsamáj, amit az anyukám készített és terített asztal várt. Sokszor leírtam, de életem egyik legjobb nyaralása volt. A párizsi három napot, amit az anyukám születésnapjára szerveztem, azt nagyon nehéz felülírni. Hiába egyedül utaztam, csodálatos barátokat szereztem, sokan voltatok lélekben velem, követtétek az írásaimat. Ilyenkor érzem, hogy pár mondatnak, képnek is gyógyító ereje van. Sokaknak adtam hitet, nincsenek lehetetlen álmok, akik tesznek érte azoknak valóra válik minden.

Nem egyik pillanatról a másikra, idő kérdése, én is négy éve tervezgetem, nekem most jött el az idő. Még egyszer köszönöm azoknak akik megtiszteltek azzal, hogy megnézték a napi beszámolóimat. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)

9. nap Korai indulás, mert hosszú napnak néztünk elébe. Alig hagytuk el a szállodát, hatalmas trópusi zápor zúdult ránk. Másfél órás buszozás után megérkeztünk a kikötőbe, ahol kezdetét vette a szigettúra, de a nap végére érve megértitek miért írom ezt a napot a legrosszabb, rémálmaimban se jöjjön elő napnak. Az eső épp nem esett, de erős szél fújt. Több hajó várakozott a kikötőben. Egy lélekvesztőben, vagy mondhatnám ladikban zsúfolódtunk össze 21-en a személyzettel együtt. Húsz perces vízen pattogáson, mert hajókázásnak nem nevezném, lehorgonyoztunk a nyílt vizen snorkelezni. Soha nem próbáltam természetes, hogy részt akartam venni.

Aki nem jött a hajón maradt, mi csapatosan mentünk az idegenvezető után. Elmondta mindenki figyelje a sárga mentőövet, ne maradjunk le. Engem elbűvölt a látvány. Se időben se térben nem tudtam tájékozódni. Néha felnéztem, láttam oké nincs messze a mentőöv. Azt viszont nem vettem észre, hogy időközben másik csoport is ereszkedett a vízbe és én annak a csoportnak a jelzéseit figyeltem. A túravezető jött értem, hogy én a másik csoporttal úszkálok. Ezután kb fél órát el sem mozdultam mellőle. Sajnos idő előtt megszakították az úszkálást, mert megerősödött a szél és ki kellett jönni a vízből. Újabb 20 perc a lélekvesztő hajón, mire kikötöttünk egy öko szigeten. Az első madár amit megláttam az a dögkeselyű volt. Csupa natur, de engem már nem nagyon érdekelt, mert egyre jobban elhatalmasodott rajtam a tengeri betegség. Ami ezután jött az leírhatatlan. Fél óra vergődés a 1,5 2 méteres hullámokban,hogy elérjük a Contoy szigetet. A sziget természetvédelmi terület, naptejet se lehet használni, sőt cigizni sem, erre külön biztonsági emberek vigyáznak. Itt volt az ebéd. Amit partot fogtunk én leterítettem a törölközőmet a hófehér homokba és azonnal elaludtam. Arra ébredtem, hogy kész az ebéd. Gondoljátok el forgó gyomorral, csak turkáltam a maya kaja között. A sziget sztorija, hogy a wc is öko.  A túravezető elmondta: külön konténer pisilésre és külön konténer van a nagyobb problémákra. Wc papír nem használható. Tehát aki tojik, az menjen a tengerbe mossa le a popóját. Egy madárpark, kilátóval, néhány apró állat és ennyi a park látnivalója. Nem mentem inkább visszamentem a hajóra és megint aludtam 20 percet. Egyre jobban lettem, a következő szigetre hajókázva a nap is kisütött. Isla Mujeres egy kis turista paradicsom. Itt lehetett bazározni, kicsit a tengerparton sétálni. Egy óra nézelődés után visszaültünk a hajóra és indultunk vissza a kikötőbe, ahol várt minket a busz. Közben baljóslóan sötét fellegek gyülekeztek, az eső is szemerkélt. Itt megtanultam esőkabát nélkül sehova se indulok. Nagyon profi kis kabátka.10 perc se telt el mikor leszakadt az ég, de csak ömlött és ömlött,a hullámok csak jöttek-jöttek, dobálták a kis csónakot, azt néztük, mikor esik a csomagunk a vízbe. Próbált nyugtatni mindenkit a túravezető, de bevallom hősiesen, úgy majréztam mint még soha. Egy a lényeg kikötöttünk, pacalra áztunk, de én eddig se szerettem hajókázni, ezután még jobban meggondolom mikor ülök hajóra. Este 7 re értünk vissza a hotelba. A szobám ajtaja viszont a kártyával nem működött. Hívtam a szomszéd szobában lévő magyarokat, legalább had tegyem be hozzájuk a csomagom, ne vigyem már vissza a recepcióra. Elmondták, ma mind a négy magyar családot kizárták, technikai okok miatt. Ők nem jöttek velünk kirándulni,í gy már tudták mit kell csinálni. A kis elmaradhatatlan törölköző csoda várt most is. Rettenetesen hamar elaludtam a kis ágyikómban, miután bejutottam a szobámba. Csütörtökön este indulunk haza, de addig még a parton biztos lesz egy két sztori. Annyiszor akartam írni, nagyon jó ötlet a szemétgyüjtés. A kuka tetején homokban elnyomható a cigicsikk, a kiürült pohár,vagy dobozokat bele lehet állítani kis rekeszekbe.

Itt tényleg nem találkoztam szeméttel a hotel területén. Otthon is eltudnám képzelni ezt az olcsó megoldást. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)

8. nap Ma a szabadprogram keretében, a hotel kis buszával elmentünk egy rövidre tervezett, de hosszúra sikeredett bevásárló körútra Playa del Carmen-ba. A Karib-tenger partján fekszik, az úgynevezett Maja Riviérán.

A turizmusból tartja el magát a város lakossága. Ezt mi is megerősítettük .Az úgynevezett” 5.utca” pezsgő hangulatába csöppentünk. Lépten nyomon árusok hada fogadott, terelgettek volna minket a boltjaikba vagy a vendéglátó helyiségekben. Az alkudozás az itt kötelező. Itt nagyon igaz, amit mond először az árus a portékájáért azt a magyar mondás szerint a felének a feléért, tehát 25% ért kell megkérni. Indulhat a licit, amit ha jól csinálunk, kevés veszteséggel, de az árus fog megnyerni. Meg mi is nyerünk, mer úgy érezzük nem vettek minket „palira”, pedig dehogy nem. Két utca sarokkal arrébb, a mi általunk lealkudott árnál is olcsóbban kaptuk volna meg ugyan azt a karkötőt. A tanuló pénzt megfizetve, más taktikával, de sikeresen bevásároltunk. Késő délután, a hotelbe visszaérve, már csak a tengerparton beszélgettünk, sztoriztunk a kis magyar csapattal. Miközben az étterem teraszán üldögéltünk, egy esküvőbe cseppentünk bele. Az örömapa és csodálatos lánya pár fotó erejéig a rendelkezésünkre álltak.

Összességében a keddi nap is aktívra sikeredett, szerdán sziget túrára indulunk, igazán mozgalmas napnak nézünk elébe. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)

7. nap  Chichén Itza, a megfejthetetlen maja város a mai kirándulás első állomása. A dzsungel közepén elterülő síkság templomvárosa a maja civilizáció legnagyobb gazdasági központja volt. Kukulkán tollas kígyóisten tiszteletére emelt piramistemplom a központi része.

Sajnos ma már nem mászható. Naponta több ezer turista látogatja a központot, így megoldhatatlan a biztonságos le és följutás. A lépcsősorok mindegyikének 91 lépcsője van, és ha a főbejárat nagy lépcsőjét is beleszámítjuk, a 365-ös számot kapjuk, azaz az év napjainak számát. (Ezek a lépcsők egyébként meglehetősen kényelmetlenek, a fokok magassága nagyobb, mint a szélessége, ezért megmászni sem könnyű azokat.) Szakértők szerint ez azt bizonyítja, hogy a maják igen fejlett asztronómiai tudással bírtak. Kimagasló építészeti tudományukat pedig mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy minden napéjegyenlőségkor (március 21-én és szeptember 23-án) a lenyugvó nap utolsó fényei egy tekergőző kígyó, a tollas kígyó árnyékát festi a piramis lépcsőire. Ilyenkor 40 ezer ember tolong a piramis körül és várják a kígyó forma megjelenését. Az idegenvezetők már régóta ejtik ámulatba a turistákat azzal, hogy hangosan tapsolnak a piramissal szemben: a visszhang pedig sosem marad el. Egy ősi indián legenda szerint a maják tudatosan építették piramisaikat úgy, hogy hátborzongató hanghatásokat keltsenek. Mi megállapítottuk, hogy a hangzás olyan mint mikor a gyöngytyúkok kiabálnak. Egy gyors ebéd a következő program. Az étterem egy elkülönített részében volt egy maja házikó a régen használt berendezésével.

Ezután indultunk a tequila készítő üzembe. Elég kezdetleges módszerekkel, de annál finomabb párlatok készülnek. 5 féle párlatot kóstolhattunk. Mexikói fotópartit is tartottunk, pancsóba és kalapban. Lehetett vásárolni is, de mondhatni aranyárban mérték a párlatokat.

Újra buszba ültünk, egyesek már emelkedett hangulatban, indultunk Valladoid-ba, a hajdani első gyarmati kisvárost néztük meg. Késő este, 9 körül értünk vissza. A szobában újabb törölköző csoda várt. Ez is tartalmas nap volt. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)

6.nap Vasárnap, lassan megtelt a hotel, a tengerparton is alakul az élet. Nincs karibi hangulat, de a moderátorokon nem múlik. Délelőtt egy nagy séta a tengerparton. Itt ismét szembesültem azzal, hogy a hotel az egy más világ. A valóságos arcot azon túl találtam. A hotel egy álarc, ami mögé bújva egy szerény ember is „királykodhat” pár napig. Azért vannak kivételek. Egyre jobban összerázódik a kis csapatunk, hasfájásig nevetünk, persze engemet mint legfiatalabbat ugratnak, de csak is a jó értelemben. Ebéd után szieszta a szobában, majd séta a kertben, meg egy kis „erezd el a hajam” is belefért a parton a „habpartin”. 

Vacsora után még beültünk egy bárba, majd fáradságra hivatkozva, feljöttem a szobába. Egyből kinyíltak az álmos szemeim, mikor kaptam az üzeneteket, hogy szeretett kisvárosomban (Püspökladányban) gázrobbanás volt. A gyomrom is összeszorult, mi van az otthoniakkal. Az anyukámnak most cseréltek új ablakot, de a hangrobbanásra és az azt követő morajlásokra, tuti nem hangszigetelt az ablak. Viszont helyén maradt nem törtek ki az ablaküvegek. A következő nap a Tequila gyárba megyünk. Biztos izgi lesz az is. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)

5. nap  A legjobban várt napom is elérkezett. Már korán reggel a parton vártam a napfelkeltét. Egy Chicagóból érkezett családdal, szerencsére a férfi beszélt kicsit németül. Náluk mondták egy méteres hó van. Reggelizni siettem, közben egy ormányos medvecsaládot etettek, amit sikerült lefilmeznem. Már sokszor megcsodáltam a parkban dolgozó macsétás embereket, de most meg is örökítettem. Nagyon sok sövényt vágok, de én géppel, van mit tanulni tőlük. Reggeli után fél 9 kor indultunk a Xcaret ökológiai és archeológiai parkba. Ezt talán a Nyíregyháza-Sóstón lévő parkhoz hasonlítanám.

Van nagyon sok papagáj, jaguár-sziget, majmom sziget, többféle teknős, icike-picikétől a legnagyobbakig.
Delfinek, amikkel előre foglalt időpontban lehet úszni. Erre vágytam a legjobban. Nem csalódtam, nem tudom szavakba foglalni azt az érzést, mikor két delfin kiemelt a vízből. Viszont itt csak képeket készítenek, nincs videó, nem vagyok kicsinyes, de iszonyat drágán.

Van egy krokodil, cápák, lamantinok (tengeri tehenek), de sajnos a cápák nem nagyok! Van pár rája és kisebb cápa, amik együtt élnek. A cápákhoz egyszerre, előre megbeszélve ugrott be a két ott dolgozó, mindegyik megfogott egy-egy cápát és egymásnak háttal. Kaptak halat, meg valamilyen kocka formájú "tápot". Amikor megkapta a kaját, akkor csapott a szájával, hogy aki a parton állt, mindenki megugrott! Pedig csak 1 m-es cápa volt.

A parton ebédeltünk egy étteremben, ez is benne volt a belépő árában. A strand csodálatos, ott vannak a delfinek is lekerített részben. Kis szusszanás után elmentem a barlangúszásra. Majdnem 2 km es kanyargó barlangrendszerben, közben 5 pihenő megállókkal tarkított csordogálás volt,mert úszásnak nem lehet nevezni. Annyi látnivaló és annyi ember, hogy haladni is alig lehetett. Tényleg heringnek éreztem magamat. Onnan, vagyis a park végéből 4 óra körül indultam mivel 5 –kor kezdődött a maya kultúrműsor.  Lehet nem hiszitek,de végig azt hallottam a dobszó alatt Maya magyar, magyar. Fél órás műsor volt, de sietni kellett mert a lovasbemutató 6-kor kezdődött ez is nagyon érdekes volt. A lasszóval való lovas tánc tetszett a legjobban. Hazai vizeken ezt nálunk karikással művelik. Az esti show pedig este 19-kor kezdődött és még jó helyet is kellett keresni. 6000 ember ült a lelátón, fantasztikus érzés az” ollézást” átélni.

A show kb. 2 óra 45 perces: az első részben maja harcosok előadnak labdajátékot és tüzes labdajátékot! Illetve előadjákegy órában a történelmüket: a spanyolok bevonulásával együtt, ...rettenetesen érdekes-mindenki szó szerint: SZÁJTÁTVA figyelte!
A labdajátékról annyit, hogy tök magasan vannak a körök, amibe bele kell lőni a labdát, de kézzel nem lehet hozzáérni CSAK csípővel!!! A mi előadásunkonnégy gól is volt! Azt mondták, nem mindig sikerül gólt lőni! A tűzgolyóval játszott jégkorong meg elmondhatatlan milyen profik a játékosok. Ez volt a két ősi labdajáték bemutató.

A második rész elég spanyolos, zenés, táncos. Nekem az is nagyon tetszett, főleg a ruhák, a fénytechnika, a percre pontosan megkoreografált műsor, azok valami fantasztikusak voltak! Késő este értünk vissza a hotelba. Most mikor írom a sorokat, még mindig lázban vagyok, ma lazulás lesz. Remélem marad a jó idő és az előző nap fáradalmait is kipihenem. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)

4. nap  Valóban és átvitt értelemben is ma már hiszem, hogy itt vagyok. 3 napig csak sodródtam az eseményekkel. Ma már élem is. Ma volt az első nap, hogy esernyő nélkül tudtam elhagyni a szállodai szobát. A reggelit a verőfényes napsütés aranyozta be.

A délelőttömet a tengerparton töltöttem. Igazán most volt az „én időm”. Céltalanul bolyongtam, szívtam magamba a víz és a homok jótékony hatását. A parti vendéglátó helyeken csak lézengtek az emberek. A magyar csoporttársaim is ki erre, ki arra pihengettek. Mindenki élvezte a szívet-lelket melengető napsugarakat.

Azért belefért a délelőttbe egy kb 1,5 órás környék felfedező séta is a vízben gázolva. A négy napos eső sajnos rengeteg algát kimosott a partra. A szálloda plázsa mivel minden nap géppel feltakarítják nem árulkodik, hogy probléma lenne. Ott viszont ahol nem takarítják, félméteres algakupacok vannak. Ezt mind kézi erővel, lapáttal talicskával, takarítják el. Fura a 21. században. A sétából visszatérve, egy mosolygós lánnyal elegyedtünk beszélgetésbe. Masszázst reklámozott. Mivel csak spanyolul és angolul beszélt, így aktivitiztünk megint. A lényeg megegyeztünk, hogy délután 4-re értünk jön és hárman elmegyünk kipróbáljuk. Mélyszöveti masszázst választottunk. Azt se tudtuk mi az, de gondoltuk biztos jó. Délben senki se volt éhes, de azért korgó gyomorral csak ne menjünk masszázsra, leültünk egy étterembe. Térültünk fordultunk, állítom többet ettünk, mint mikor éhesek vagyunk.

Fél négy körül megint jött a menetrendszerinti eső, kicsi, intenzív, de arra jó volt, hogy ne fájjon a szívünk, hogy zárthelyiségbe megyünk. A lányok már vártak minket. Alacsony, törékeny, mexikói lányok. 50 perc, lágy andalító zene, a tenger susogása, megnyugtatott minket. Viszont azok a csepp kezek, néha könnyeket fakasztottak a szemünkbe. Nem mai gyerekek vagyunk, de nem sokszor éltünk át ilyen kínokat. Felfrissülve sajgó testtel köszöntünk el egymástól. A tudat, hogy holnap jobb lesz, erőt adott nekünk. Most mikor írom a sorokat, már érezhetően jobb. Na és itt a reklám helye, nem azért ajánlom, hogy más is szenvedjen, hanem azért mert annyi ügyes kezű masszőr van, próbáljátok ki ti is a mélyszöveti masszázst. Kinek ajánlatos ezt kipróbálni? íme: A fokozottan terhelt, kifejezetten stresszes élethelyzetek bizony tartósan károsíthatják az izmokat, szöveteket. Ennek kialakulását viszont célszerű megelőzni. A mélyszövet masszázs központjában a feszült izmok oldása, ellazítása áll, célja az izom és kötőszövet mélyebb masszírozása. A krónikus izomfeszülés vagy sérülés következtében többnyire letapadt szövetek maradnak hátra, amelyek akadályozhatják a rendes vérkeringést, és fájdalmat, korlátozott mozgást, gyulladást okozhatnak. A speciális masszázsfogások mélyen átdolgozzák az izmokat elősegítve a gyors regenerációt és a salakanyagok távozását a szövetekből. Fontos sok vizet inni a masszázs után, mert ezzel is segíted a felszabadult toxinoktól megszabadítani a szervezeted, s ezzel a masszázs utáni fájdalomérzetet is enyhítheted. A kezelés után nem ajánlott nagyobb fizikai igénybevétel. Ma megint újabb törölköző csoda várt.

Imádom amiért ilyen kreatívak. Este mexikói vacsora estre mentünk. Mindenki a saját íz világához illő ételt kóstolt meg. Hamar visszatértünk a szobába, mert holnap lesz a leghosszabb program, későn érkezünk, de annál több élménnyel. Előzetesként annyit, várnak a delfinek, én meg várom milyen lesz velük úszni. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)