Dede Kálmán 1900. szeptemberében született Kabán. A tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban végezte. Először Komjátiban, majd Bánfalván kezdett tanítani, de a szíve mindig visszahúzta szülőfalujába. 1928-ban került Kabára tanítani. A tanítványai mind a mai napig szívesen emlékeznek vissza a vele töltött órákra, a tőle hallott történetekre. Önként vállalt feladataival kiemelkedett az átlag fölé. Vezette a leány tornász-csapatot, elnöke volt az iskolán kívüli népművelési testületnek, parancsnoka a 244. sz. cserkészcsapatnak, szakaszparancsnoka a kabai önkéntes tűzoltó testületnek, ügyvezető elnöke a MOVE kabai sportegyesületnek. Szervezett egy 35 tagú fúvós zenekart és néhány év alatt a megye első levente zenekarává vált. A háború utolsó éveiben igazgatói teendői, s egyéb megbízatásai mellett légóparancsnok is volt. Míg másokat lezavart az óvóhelyre, ő figyelte a bombák becsapódásának a helyét, s a légiriadó elmúltával, nyugodt eréllyel irányította a mentést, a halottak felkutatását. Visszaemlékezéséből ismerhetjük meg a háború végnapjait, melyet könyv alakban is megjelent „Hogyan éltük át a nagy harcokat” címmel. 1976-ban halt meg és a karcagi temetőben helyezték örök nyugalomra. (forrás:kaba.hu)