E hónap első napján köszöntöttük a volt földesi kolléganőmet, barátnénkat 65. születésnapja alkalmából. Nem ismerek nála különb túlélőt, újrakezdőt. Fantasztikus szívós, erős, ugyanakkor rendkívül érzelemgazdag egyéniség. Nagy kéktúrázó, táborszervező, szállásadó, boldog édesanya, nagymama.

Ahogy idősödik az ember egyre jobban felértékelődnek a kapcsolatai. Mi is elhatároztuk, hogy legalább évente kétszer találkozunk és örülünk egymásnak, hogy még élünk, tudunk nevetni, koccintani, jókat enni együtt. A kert sok munkát ad, mert rohamosan érik a cseresznye. A virágokról sem felejtkezem el, mert azok is sorban nyílnak: körömvirág, levendula, kopasz napszemvirág, nyuszifül.

Június második hete esővel indult. Addigra kilocsoltuk a két nagy hordó esővizet, úgyhogy épp jókor jött az égi áldás. Várjuk, hogy mikor lehet leszedni,a cseresznyét, mert már befőzésre alkalmas állapotban van. Aztán a nagy eső után le kellett szedni - alig éretten -, mert nagyon kezdett romlani. Csoda virágunk is lett. 2019-ben Jelsából hoztuk ezt a növényt, ami mostanra bimbókat hozott és ki is nyílt. A neve hottentotta füge. A cukkini és az uborka is megmutatta magát. Sorja van a sóskának és a mángoldnak.

A böjt után a fogorvos miatt nem tudtam enni mindenfélét. Úgyhogy még mindig tartott a böjtös étkek kavalkádja. Ettem én puliszkát, nokedlit mindenféle formában, császármorzsát, palacsintát, tésztát sósan, édesen, de eljött az én időm. Alig várom, hogy beleharaphassak egy jó adag rántotthúsba. Szemecske előkerült a cicájával és most már együtt a macska család. A kis Cirmike már egyedül eszik.

Június második hete a cseresznye befőzésről szólt. A meleg után az eső megtette a hatást a gyümölcsnél. Kényszeredetten értek a szemek. Az egyik már piros volt, a másik még sárga, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy a befőznivalót leszedjük. Lett 19 üveg befőtt, aztán a következő héten a lekvárnak való került le a galyakról, és az is hasonló mennyiségű lett. A másik fáról még ezután szedi le az uram a megérett cseresznyét. Most olvasom, hogy aranyárban mérik a gyümölcs kilóját. Van ahol 4000.- Ft-ot is elkérnek kilójáért. Nos, nekünk egy fillért sem kellett kiadni érte és télen is csemegézhetjük majd. János bátyámék hívtak bennünket, hogy még mielőtt beindulnának a nyári programjaink nyugodtan találkozzunk és beszélgessünk. Mentünk tehát Álomzugba, ahol madárcsicsergés, legelő lovak és játékos kutyák vártak ránk.

Elmentünk Hegyközszentmiklósra is egy kis gyógyvizes fürdésre. Hétközben nem sokan vannak, így például az úszómendencét egyedül uraltam. Kérdezte is az uram, hogy Bástya Elvtársnőt játszom a Tanú című filmre utalva.

Egyik este vendégeink voltak. Barátaink unokáikkal jöttek el hozzánk. A fiúk élvezték a pici cicával való játszást, a szalonna sütést. Bár csepergett az eső, de ahhoz ragaszkodtak, hogy rakjunk tüzet és lelkesen forgatták a nyárson a szalonnát.

Apák napjára eljött Dani és a kedvese, Lilla. Igaz egy napra, de annyira jó volt velük lenni. Dani meg még segített is az apjának, mert levágta a sövényt. Ügyes ez a fiú! Áldás kezeire!

A cseresznyefa még mindig roskadásig, az uram nem győzi szedni. Egyik nap délelőtt én Hajdúszoboszlóra mentem a fogorvoshoz biciklivel, vonattal, míg ő a létrán töltótte ezt az időt. Majd délután elvonatoztunk Budapestre Matyi unokánkhoz. A vonat tele volt foci szurkolókkal, az első osztályon lévő fülkében a légkondicionálás nem működött. Hazafelé viszont igen, úgyhogy majdnem megfagytunk.

Virágzik a cickafark és a menta. Már van cukkinink, paprikánk, és a málna is érik. A héten nagyon meleg volt. Igazi kánikula. És a sok munka után eljött a pihenés ideje is. 

Június 22-től 27-ig a horvátországi Umagra mentünk a barátainkkal egy hosszú hétvégére. Ez idő alatt itthon többször esett az eső, így nem kellett locsolni a növényeket. Umagban a megérkezésünk napján fantasztikusan meleg volt a tenger, úgyhogy egyből belevetettük magunkat. Szép volt a naplemente, és még a szállásunk erkélyéről is élvezhettük a látványt. Napoztunk, fürödtünk, pihentünk, jókat ettünk.

Hazafelé jövet Szlovéniában bementünk egy kisvárosba. Piranban lementünk a városközpontba - a tenger partjára-, majd onnan felmásztunk (szószerint), mivel az autót a temető melletti mélygarázsban hagytuk.

Magyarországra visszatérve Fonyódon kimentünk a strandra, hogy megmártózzunk a magyar tengerben is, majd Ozorán megnéztük Pipo Várát. Nagyon szépen felújított, gazdag és látványos termeket láthattunk, a belső udvar pedig egy virágokkal és vadszőlővel díszített csoda kert.

Mikor hazajöttünk az üdülésből másnap körbejártuk a kertet az urammal. Számbavettük a munkákat, megállapítottuk a sorrendet. Először is levágtam a füvet az udvar első felében (ezt mindig én csinálom). Reggel még harmatos, de kb. fél tizenegy körül már felszárad és lehet hozzákezdeni. Hétközben szoktuk, mert a hétvége az Istené és a pihenésé. Arra is gondolni kell - itt a lakótelep közelében -, hogy ebéd után már nem kapcsolom be a fűnyírót, mivel nyugdíjasok és kisgyerekes családok is élnek itt, és ez a szieszta idő. Figyelek erre, mert csak úgy várhatom el mástól is ezt. Tudom, hogy én ezt már megtehetem, mert nyugdíjas vagyok és én osztom be az időmet, de kis jóakarattal és odafigyeléssel meg lehet oldani másoknak is. Bimbózik a kövirózsánk. Elvirágzás után a növény meghal. Pompájában múlik el.

Dezső felkötözte a málnát, a paradicsomot, összeseperte a füvet a járdáról, lemetszette a lemetszeni valót és folytatta a fűnyírást. Közben ebédre csináltam sült céklalevest, és elkészítettem a húsos-cukkinis tejszines tésztát. A cékla, a cukkini, sőt még a fokhagyma is a kertünkből való. (Írta: Csontos Gabriella)