Néha úgy visszamennék az időben…  Zagyva nagyanyám mellé a verandai  padra, Vona mama  mellé a kiskonyhába,  Vona nagyapámhoz a műhelybe…  Anyukámhoz  a múltba…  Nem kell, hogy Ők lássanak, csak én hagy láthassam Őket… mert emlékeimben örökké élnek, de annyira jó lenne hallani hangjukat, látni a mosolyukat, érezni az illatukat,  elveszni a gesztusaikban… De hagy legyek telhetetlen… szeretnék kérdezni is Tőlük… mert annyi mindent nem kérdeztem meg, annyi mindent nem jegyeztem meg, annyi mindent szerettem volna még… de nem volt elég az idő…  És szeretném ha válaszolnának… és megsimogatnának…  a kezükkel, a szavaikkal, a gondolataikkal, a lelkükkel… Tudom, hogy nem lehet… tudom, hogy reménytelen… tudom, hogy gyerekes… de szeretnék egy kicsikét  kisgyerek lenni… hallani Zagyva nagyanyámat énekelni, érezni  Vona mama gondoskodó szeretetét, Vona nagyapám történeteit figyelni és Anyukám karjába bújni… mindössze ezért szeretnék néha  úgy visszamenni az időben…(Írta: Zagyva Ági)