... avagy hogy adjam be az Uramnak… Imádom a virágokat, legyen az kinti vagy benti, mindet szeretem… szerintem ezt is hozza magával az ember otthonról… Felmenőim nemtől függetlenül szeretik, szerették a virágokat…. Édesapám specialitása a kardvirág, de gyönyörűek a filodendronjai is… no meg a muskátli… kerti kúton, kocsi-bakon, taligán és nem utolsó sorban különböző székeken… Ha anyai nagymamára gondolok az amarillisz, az őszirózsa és a gyöngyvirág jut eszembe… Amíg „dobozban” laktunk az erkélyt díszítettem, azért a kertes ház már több teret ad ezen a téren is… Évelős virágok mindig voltak az udvaron, ezekkel nincs sok gond, ezen túlmenően minden évben van muskátli és egy pár egynyári növény… Egy időben nagyon tetszett a porcsinrózsa, és a büdöske… évekig díszítették az udvart… Mostanság a vinkára vagyok rákattanva… nem kicsit… Uram mondogatja is, hogy már megint parét vettél… és jól látja… De mindig meggyőzöm róla, hogy alig veszek egy pár tövet…amúgy veszek, és nem párat… És akkor eljött az augusztus … egy otthoni „padlástúrán” megláttam, felfedeztem, beleszerettem, áthoztam, lefestettem a virágtartót, amit még Apukám csinált Anyukámnak … hát ez se most volt… Jövőre fogom bevetni az udvar díszítésébe, csak egy baj van… nehezen fogom eladni az Uramnak, hogy csak egy pár tő virágot kell venni rá, mert megszámoltam és 22 tartója van… Ez volt az új virágtartó története avagy hogy adjam be az Uramnak…(Írta: Zagyva Ági)