B. Kiss Albert Püspökladányban született 1923-ban. Szegény családból származott, bár dédnagyapja még nemes ember volt. Apja már fiatalon kikerült csikósként az Ágota-pusztába. Az I. világháborúban az olasz fronton Piavénál megsebesült. Édesanyja szobalányként dolgozott.
A szülők tisztes szegénységben éltek, de gyermekeiket szigorúságban nevelték, Albertet az iskola mellett zenére is taníttatták. Apja kívánságára pékinas tanonc lett. 1948-ban vette feleségül Kóti Erzsébetet, akivel később önálló pék műhelyet alapítottak, és együtt dolgoztak harmincöt évig. A munka mellett, ha ideje engedte, mulatságokba, lakodalmakba járt zenélni, és több zenekarban is játszott. Szabadidejében írogatott. Megírta két kötetben Püspökladány 1920-2000 közötti történetét. A címe: „B. Kiss Albert Püspökladányi Pékmester Közéleti, Családi naplója és Krónikája”. A „nem hivatalos” történelem igazi értéke, hogy egy dolgos munkásember szemén keresztül elevenednek meg településünk fontosabb történései, megfűszerezve az író személyes érzelmeivel. A műben megörökítette Ladány zenetörténetét, elkészítette a Ladányban működő zenekarok tablóját. Írt a néphagyományokról, a betyárokról, a régi mezőgazdasági életről és szokásokról, valamint a településen élő és tevékenykedő jeles személyekről és s város jeles eseményeiről.
Csenki Imre karnagy azt írta az első kötete előszavában: „A szülőföld iránti szeretete késztette az írásra, vezette tollát. Ez adja írásainak ízét, zamatát, és egyik legfőbb értékét.” (Írta: Rásó János)