Miután kiszámoltuk, hogy 4 szivattyú 7 óra alatt mennyi köbméter vizet juttat el az öntözőcsatornákban, kizavartam a gyereket játszani. Eleget görnyedtünk már a gép előtt! Nekem gyorsan teregetni kell és veteményezni, hiszen itt a várva várt tavasz, friss illata lesz a mosott ruhának, kibújt az újhagyma, a retek, a saláta.
Szerencsések vagyunk, mert lehet a kertes házban kicsit gördeszkázni, trambulinon szaltózni - jajj,csak most ne törje ki a lábát, mert az orvoshoz nem szerencsés most menni. Lehet kutyázni, macskázni, tollaslabdázni, és persze focizni is tanulhat anyuka. Vége a mindennapos testnevelésnek, vége az edzéseknek, valamit kezdeni kell az energiával. ÍGY most tanulok passzolni, célozni, később majd dekázni...
Miután rászólt a kutyára, hogy " Maradj egy helyben!", rámtört a nevetés, mégha fanyarul is, de nevetés. Napok, hetek óta nem nevettünk igazán.
- Maradj egy helyben???  - kérdeztem. Juhar, aki annyira várta, hogy tudjon veled játszani, most maradjon egy helyben?
- Igen. Miért, nem hallottál még ilyet?
Hát igen... Maradni egy helyben. Otthon maradni. Ezt halljuk éjjel-nappal. Már tudat alatt is működik.
Szóval nálunk ennyire hatásos.
Gyors kertészkedés után újra visszavedlek "számonkérősbe".
- Mit kell még mára megcsinálni? Melyik a legközelebbi határidős? Miből van még, mit is mondtál?
Közben sajnálom őt, magamat, az egészségügyiseket, a dolgozókat - akinek van, akinek nincs és hogy lesz-e, és ha igen, akkor mikor indul be újra ez a megpihent világ.
Lehet, hogy kellett már, lehet hogy nem így kellett volna.
Most mindenki egyszerre kapta a pofont. Csak tudjunk felállni!!
ÚJRAKEZDENI, MÁSKÉPP CSINÁLNI. EZ A VILÁG LECKÉJE!  (Írta: Kissné Iványi Anikó)