10. nap Már a hazautazás napja. Korán ébredtem, próbáltam a csomagjaimat rendezni, mit hova pakoljak. Délelőtt a parton sétáltunk még egy nagyot, búcsúztunk mindentől, még a gyíkocska is előbújt a kövek alól.

Nem voltunk szomorúak, hisz tele élménnyel jöttünk haza. Elég volt nekünk is, feltöltődtünk. Búcsú koktélozás, gyors ebéd és jött a transzfer busz értünk. Mivel a csomagomat csak a reptéren sikerült lemérni, itt szembesültem azzal, hogy többszörösen túlsúlyos a csomagom. Mindenki rám várt, gyorsan pakoltam. Szerencsére sikerült átrendezni a bőröndöket. Mikor feladtam a csomagomat akkor jöttem rá, hogy a hosszú nadrág és a pulcsi a tornacipő is a feladott csomagokban maradt. Nem volt mit tenni, papucs rövidnadrág, póló, majd lesz valahogy, indulás haza.

A két órás várakozás alatt a kis csapat összedobta a maradék pezót és dollárcenteket, amit egy mexikói jótékonysági perselybe raktam. Nem sok, de azért jó érzés volt adakozni. A hosszú repülőút alatt csodálatos naplementét fényképeztem. Sikeresen két pokrócban átaludtam a Cancun Párizs utat. A párizsi terminálokon keresztül haladva nem mondom nem fáztam, de szedtem a lábaimat, így túléltem. Négy óra várakozás és indultam is Ferihegyre. Ott szerencsésen megérkezett a két bőrönd, meg a várva várt meleg ruhám. Gyorsan átöltöztem, mert az 5 fok a 28 fok után, kicsit rosszul esett. A lányomék már vártak a repülőtéren és velük jöttem haza. Itthon a sült kacsamáj, amit az anyukám készített és terített asztal várt. Sokszor leírtam, de életem egyik legjobb nyaralása volt. A párizsi három napot, amit az anyukám születésnapjára szerveztem, azt nagyon nehéz felülírni. Hiába egyedül utaztam, csodálatos barátokat szereztem, sokan voltatok lélekben velem, követtétek az írásaimat. Ilyenkor érzem, hogy pár mondatnak, képnek is gyógyító ereje van. Sokaknak adtam hitet, nincsenek lehetetlen álmok, akik tesznek érte azoknak valóra válik minden.

Nem egyik pillanatról a másikra, idő kérdése, én is négy éve tervezgetem, nekem most jött el az idő. Még egyszer köszönöm azoknak akik megtiszteltek azzal, hogy megnézték a napi beszámolóimat. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)