9. nap Korai indulás, mert hosszú napnak néztünk elébe. Alig hagytuk el a szállodát, hatalmas trópusi zápor zúdult ránk. Másfél órás buszozás után megérkeztünk a kikötőbe, ahol kezdetét vette a szigettúra, de a nap végére érve megértitek miért írom ezt a napot a legrosszabb, rémálmaimban se jöjjön elő napnak. Az eső épp nem esett, de erős szél fújt. Több hajó várakozott a kikötőben. Egy lélekvesztőben, vagy mondhatnám ladikban zsúfolódtunk össze 21-en a személyzettel együtt. Húsz perces vízen pattogáson, mert hajókázásnak nem nevezném, lehorgonyoztunk a nyílt vizen snorkelezni. Soha nem próbáltam természetes, hogy részt akartam venni.

Aki nem jött a hajón maradt, mi csapatosan mentünk az idegenvezető után. Elmondta mindenki figyelje a sárga mentőövet, ne maradjunk le. Engem elbűvölt a látvány. Se időben se térben nem tudtam tájékozódni. Néha felnéztem, láttam oké nincs messze a mentőöv. Azt viszont nem vettem észre, hogy időközben másik csoport is ereszkedett a vízbe és én annak a csoportnak a jelzéseit figyeltem. A túravezető jött értem, hogy én a másik csoporttal úszkálok. Ezután kb fél órát el sem mozdultam mellőle. Sajnos idő előtt megszakították az úszkálást, mert megerősödött a szél és ki kellett jönni a vízből. Újabb 20 perc a lélekvesztő hajón, mire kikötöttünk egy öko szigeten. Az első madár amit megláttam az a dögkeselyű volt. Csupa natur, de engem már nem nagyon érdekelt, mert egyre jobban elhatalmasodott rajtam a tengeri betegség. Ami ezután jött az leírhatatlan. Fél óra vergődés a 1,5 2 méteres hullámokban,hogy elérjük a Contoy szigetet. A sziget természetvédelmi terület, naptejet se lehet használni, sőt cigizni sem, erre külön biztonsági emberek vigyáznak. Itt volt az ebéd. Amit partot fogtunk én leterítettem a törölközőmet a hófehér homokba és azonnal elaludtam. Arra ébredtem, hogy kész az ebéd. Gondoljátok el forgó gyomorral, csak turkáltam a maya kaja között. A sziget sztorija, hogy a wc is öko.  A túravezető elmondta: külön konténer pisilésre és külön konténer van a nagyobb problémákra. Wc papír nem használható. Tehát aki tojik, az menjen a tengerbe mossa le a popóját. Egy madárpark, kilátóval, néhány apró állat és ennyi a park látnivalója. Nem mentem inkább visszamentem a hajóra és megint aludtam 20 percet. Egyre jobban lettem, a következő szigetre hajókázva a nap is kisütött. Isla Mujeres egy kis turista paradicsom. Itt lehetett bazározni, kicsit a tengerparton sétálni. Egy óra nézelődés után visszaültünk a hajóra és indultunk vissza a kikötőbe, ahol várt minket a busz. Közben baljóslóan sötét fellegek gyülekeztek, az eső is szemerkélt. Itt megtanultam esőkabát nélkül sehova se indulok. Nagyon profi kis kabátka.10 perc se telt el mikor leszakadt az ég, de csak ömlött és ömlött,a hullámok csak jöttek-jöttek, dobálták a kis csónakot, azt néztük, mikor esik a csomagunk a vízbe. Próbált nyugtatni mindenkit a túravezető, de bevallom hősiesen, úgy majréztam mint még soha. Egy a lényeg kikötöttünk, pacalra áztunk, de én eddig se szerettem hajókázni, ezután még jobban meggondolom mikor ülök hajóra. Este 7 re értünk vissza a hotelba. A szobám ajtaja viszont a kártyával nem működött. Hívtam a szomszéd szobában lévő magyarokat, legalább had tegyem be hozzájuk a csomagom, ne vigyem már vissza a recepcióra. Elmondták, ma mind a négy magyar családot kizárták, technikai okok miatt. Ők nem jöttek velünk kirándulni,í gy már tudták mit kell csinálni. A kis elmaradhatatlan törölköző csoda várt most is. Rettenetesen hamar elaludtam a kis ágyikómban, miután bejutottam a szobámba. Csütörtökön este indulunk haza, de addig még a parton biztos lesz egy két sztori. Annyiszor akartam írni, nagyon jó ötlet a szemétgyüjtés. A kuka tetején homokban elnyomható a cigicsikk, a kiürült pohár,vagy dobozokat bele lehet állítani kis rekeszekbe.

Itt tényleg nem találkoztam szeméttel a hotel területén. Otthon is eltudnám képzelni ezt az olcsó megoldást. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)