Ma van az első Apa szülinap Apa nélkül. Nagyon szerettem Őt... Mindent megadott, amit egy lány apától kívánhat.
Eltelt nélküle 5 hónap. Vannak örömök azóta is, és van bánat is. És a gyász olyan, mintha nem érdekelné az idő folyása: egyszer egészen kereknek tűnik megint a világ, a másik pillanatban pedig mindennél erőteljesebben csap le az emberre, minden előjel nélkül, nem törődve azzal, hogy hol vagy, kivel és mit csinálsz éppen. És az emlékek sora pedig... nem is tudom, hol tároljuk őket, mindenhonnan előugrik egy-egy... Olyan régóta le szeretnék írni valamit Apával kapcsolatban, mert bár ez az egész nagyon személyes, mégis, hátha az Ő esete segíthet másoknak is. Sok éve küzdött már Apa mindenféle betegségekkel, kezdtük rögtön az elején, 8 éve egy “százezerből egy” típusú daganattal, 2 %-os túlélési eséllyel. És sok egyébbel folytattuk úgy 1-2 évente, nehogy unatkozzunk. Aztán tavaly ilyenkor azt mondta kedvenc professzorunk, Kupcsulik professzor, aki többször is foltozta Apát, és a családban csak patchwork dokinak hívjuk, hogy itt a vége. Mármint megint. De hogy most tényleg. Hashártya daganat. Menthetetlen és műthetetlen, vagy ahogy egy másik orvos fogalmazott: a karácsony már nemigen lesz meg.
Persze mélyponton voltunk... az utolsó utáni lehetőségeket is megpróbáltuk megkeresni, de mindenhonnan szomorú választ kaptunk... ekkor összeállt egy pár kis “véletlen”, köztük a lepcses szám, és találkoztunk a biologikával és az egerbaktai házaspárral: Váczy Józseffel és Pindrok Beátával. Ez mindannyiunkban mindent megváltoztatott.
Régóta hallja az ember, hogy a betegségek lelki eredetűek, de soha még nem találkoztam olyan komplex rendszerrel, ami választ ad arra: miért pont ilyen vagy olyan megbetegedései lesznek egy-egy embernek. Az egész gondolkodásmód, vagy inkább nevezzük egy új nézőpontnak, nagyon közel állt hozzánk: hogy az ember a természet része, és hogy a testében az elváltozások okkal történnek, és a testünk nem egy szakadék felé robogó, masiniszta nélküli gyorsvonat, hanem egy óramű pontossággal működő szerkezet, amiben minden okkal történik. Nem szeretnék ennél több észt osztani, nem értek hozzá, és nem is ez az ambícióm. Hinni kezdtünk. Együtt töltöttük a karácsonyt. Aztán még hónapokat.
Apa teste és lelke végül nem bírta tovább, elfáradt... de előtte még valami csodálatosat tett. Arra tanította a gyerekeit: Csongort, Ábelt és engem, hogy sohasem késő másképpen gondolkodni, sohasem késő megpróbálni változni, változtatni. 64 évesen elkezdte kigubancolni az életét, anyjával, apjával való kapcsolatát, mindent, és tiszta lappal akarta folytatni. Lelkizett. Sokat. Ez egy férfi embertől nem kis dolog.
A halál oka végül nem a hashártya daganat volt. Mert az eltűnt - ahogyan azt a biologika előírta. Nem találták az orvosok. Nem értették, hol van. A műthetetlent. A gyógyíthatatlant. Apa teste mégis lebontotta azt a daganatot.
Ezzel a tőlem szokatlanul személyes poszttal szeretném felhívni a figyelmeteket a biologikára. Mert a “betegség” megelőzése (!) elsődleges fontosságú. Hátha a lepcses szám még valakinek segít. Meg szerintem Apa is bírná, ha másoknak is segíthetne.
Apa. Az én hősöm. (Írta: Herczeg Flóra, forrás: www.facebook.com/HerczegFloraOfficial/)

Biologikai alapismeretek videó: https://youtu.be/50PAB_WmJyc Énlelő Alapítvány Biologika-Újmedicina