Kiírommagamból avagy zagyvaság lesz… Bocsánat de ez a szösszenet nem lesz humoros, témás vagy olyan amit megszokhattatok Tőlem… ez most tényleg arról szól, hogy kiírjam magamból azt az összevissza érzést, amit most érzek, és talán arra is jó lesz, hogy lássátok mindenkinek van „keresztje”… Nekem is… Nem tudom, hogy miből fakadóan, talán Mérleg mivoltomból – aminek azért igen sok előnye is van – de nagyon érzelgőssé, átérzőssé tudok válni bizonyos emberekkel és helyzetekkel kapcsolatosan, ami azért nem jó, mert egy másik ember életét akarom megérteni, átvenni, átérezni s ezáltal olyan emberek lesznek számomra szerethetők, szimpatikusak, gondoskodásra várók, akikhez túl azon, hogy semmi közöm, de mindez az egész még lelkiismereti problémát is okoz Nálam… A legszebb az egészben, hogy a másik fél már régen elengedte, túllépett az érzésen, én pedig még mindig itt vagyok ezzel a megmagyarázhatatlan összevissza érzéssel a mellkasomban, ami mély sóhajokat, kesze-kusza gondolatokat eredményez amúgy is anyáskodásra hajlamos jellememen… Bocsánat, kiírtammagamból és zagyvaság lett…(Írta: Zagyva Ági, fotó: pixabay.com/hu/)