57-éves gyógyszerészként dolgozó, diplomás nő vagyok. Mindig is fontosnak tartottam a prevenciót, a betegségek megelőzését, de ennek ellenére én is úgy éltem, a mindennapi életemet, mint sok más ember. Dolgozom, szeretem a hivatásomat, nevelgettem a gyerekeimet.

Örültem, ha este haza estem és összedobtam valami vacsorát a családnak. Mindig a gyorsaság oldaláról közelítettem meg a dolgokat, olcsó, gyorsan elkészíthető, és finom legyen.

Majd a 40-es éveim közepén jöttek a szervezetem figyelmeztető jelei. Kezdett hullni a hajam, nem jól aludtam éjszaka, fáradékony voltam. Nem éreztem jól magam a bőrömben. Ekkor át kellett gondolnom, hogy hogyan tovább, mit szeretnék? Kifogásokat találni, hogy miért ezt nem, azt sem, vagy változtatni az életvitelemen, életemen. Ekkor eszembe jutott a fiatalkoromban is fontosnak tartott megelőzés, prevenció (de eddig ez jól hangzó hangzat volt, üres tartalommal).

Tudtam, hogy nekem kell változtatni, nekem kell megoldani, hiszen az én életem. De hogyan kezdjek hozzá? Fogalmam sem volt róla, de el kell kezdeni, mert baj lehet, hisz nap mint nap szembesültem a komoly egészségügyi problémákkal, mint gyógyszerész. Elkezdtem tanulmányozni a szakirodalmakat, az alternatív gyógymódokat, eset tanulmányokat, faltam a könyveket, ami a kezembe került azt mind elolvastam és amit jónak találtam bennük azt mind alkalmaztam a mindennapi életemben. Gyógyteákat készítettem, trambulinon ugráltam, vizeletem pH-ját lakmusz papírral néztem, megtanultam síelni. Még én is elmosolyodom, hogy miket voltam képes csinálni, de legalább csináltam.

Az azért már kezdett körvonalazódni a fejemben a rengeteg olvasás után, hogy a fő csapás vonala a táplálkozás körül mozog. Egészségesen kell táplálkozni, és rengeteget mozogni. A régi beidegződött szokásokat meg kellett változtatni, de ez nem ment egyik napról a másikra. Úgy vettem észre, hogy ez csak akkor megy, ha örömömet lelem benne, ha viccesek, pl.: a vizelet pH-jának nézése, (először csodálkoztam, hogyha sok gyümölcsöt, és zöldséget eszem vizeletem lúgos kémhatást mutat), a magok csíráztatása.

Az első saját kenyerem

Nagyítóval jártam vásárolni, hogy el tudjam olvasni az élelmiszerek összetevőit, az e anyag tartalmát, oda kellett figyelnem a nagyítói manővernél, nehogy azt gondolják a betegeim, hogy megzizzent a patikusnőnk.

Mikor olyan könyv akadt a kezembe, ahol taglalták, hogy miben főzzünk „sérült teflon bevonatú edénybe ne” lecseréltem az edényeimet, és mágnessel jártam a boltokat, hogy saját magam ellenőrizzem, hogy nehogy alumínium edényt vásároljak. Muris lehetett, mikor a boltban egy korosodó hölgy vásárlás előtt elővette a mágnesét, és tüzetesen megvizsgálta az edényeket.

A két lányom akik már felnőtté cseperedtek, fenntartással figyelték anyukájukat, de segítettek. Amikor csíráztatási élet szakaszom volt, csíráztató cserépedényt vettek, ajándékba. Mikor befőztem, a megtermelt bio paradicsomomat, befőző edényt, mikor sárgarépát akartam aszalni, aszalógépet kaptam. Ha olyan könyv akadt a kezembe ,ahol az ugrálást tartották a legjobb mozgásformának, trambulinnal leptek meg, ha a boltokba az élelmiszer címkéket sasoltam, nagyítót ajándékoztak.

Gondolom úgy voltak vele, hogy nekem örömet okoz, ezen foglalatosság, hadd csinálja! Az ivóvíz ahol élek, mindig is rossz minőségű volt, számomra ihatatlan, ezért víz szűrőt szereztem be. Azóta is ivásra és főzésre szűrt vizet használok, nincs a környezetemben, műanyag flakonos víz.

Ezen tevékenységemmel, eltöltöttem legalább 4-5 évet, és ez idő alatt teljesen átalakultak a szokásaim, az életem. Olvastam, hogy nem csak a táplálkozás, de a környezet ahol élünk, az is nagyon fontos. Én ezen tudás birtokában úgy ítéltem meg hogy nem a legegészségesebb házban élek, de egy házat lecserélni hobbiból nem olyan egyszerű. Ez az elgondolás még nekem is meredek volt, de csak fontolgattam. Az 50-es éveim közepén egy családi tragédia után, még egy nőgyógyászati műtétem is volt.

A barátnőm, aki pszichiáter meglátogatott lábadozásomkor, azt találta mondani, hogy vigyázzak magamra, mert nem jó bőrben talált, finoman fogalmazva. Otthonomba haza térve barátnőm kitalálta, hogy menjünk el Londonba, egy kis változatosság kell neked, mert nagy baj lesz. És innentől kezdődött igazán az én változókorom- az én változásom. Kint Londonban kaptam az öcsémtől a hírt, hogy a szüleim házára vevők vannak. (10 éve eladó). Megvan a pénz az új parasztházra.

Nem volt kérdés, hogy hol, hát Mezősason./1995-óta ezen a kis településen fiókgyógyszertárat üzemeltetek/ Ahol a házakhoz, hatalmas gazdasági udvar és nagy kert tartozik, jó minőségű fekete földdel. Elkezdtem a parasztházam felújítását, komfortossá tevését, millió egyszer összeveszve a kivitelezővel, például sárral akartam betapasztani a vályogfalakat, de már nem nagyon lehet fellelni a vályogvető cigányokat, vizes bázisú festékeket lehetett csak használni, és csak mésszel meszelni.

Ahogy szépülgetett, épülgetett a parasztház, elkezdtem a bio gazdálkodásnak mondható kertészkedést, most meg ez lett a rögeszmém. Bújtam a kertészeti könyveket, használtam a növénytársításokat, mulcsoltam, fákat ültettem. Elvégeztem az aranykalász gazda tanfolyamot, hogy valami fogalmam legyen a gazdálkodásról. De örömöm telt benne, jól éreztem magam és örültem a megtermelt vegyszermentes zöldségeimnek. Büszkén magyaráztam, a lányaimnak, amit együtt vetettünk, ez borsó, ez sárgarépa, így néz ki a spárga, articsóka, csicsóka.

Mindenütt bársonyvirág nyílott a kertemben, tele volt a kertem kartondobozokkal és szalmával. A környékbeliek csodálkoztak, mit csinál ez a gyógyszerésznő? Hiszen ezekről a dolgokról én sem hallottam előtte, csak a mélyebb tanulmányozás során bukkantam rá. 3 év alatt a felújítás befejeződött, és végre kiköltözhettem. Örömmel nyugtáztam, most már ahol élek, egészségesebb a környezetem.

A zöldségek, gyümölcsök vegyszermentesen növekednek, a vetőmagjaim nincsenek csávázva, a víz szűrt, a levegő jó, nincs zaj. De jól főzőm e meg? Egészséges lesz amit elkészítek? Ekkor hallottam, hogy diétás szakács tanfolyam indult, de elvégzésének feltétele a szakács szakma.

Itt egy másik kihívás, iskola padba ülés ismét. Belevágtam, mit veszíthetek? Csak nyerhetek. Nagyon élveztem a szakács tanfolyamot. Hezitáltam, hova menjek gyakorlatra, mivel mindig idő zavarba voltam, úgy döntöttem, hogy az egyik helyi vállalkozóhoz jelentkezek, szakács jelöltnek. Előbb nagyon csodálkoztak, de mikor elmondtam mi motivál és fontosnak tartom az egészséges táplálkozást és e területen gyér a tudásom, megnyugodtak a kedélyek. Az étteremben a gyakorlatokat nagyon élveztem, és igyekeztem megfelelni. Az idősebb szakácsok, pincérek érdeklődéssel figyelték a fejlődésemet. A tanulás nagyon jó agymozgató volt, igaz nem tanultam olyan könnyen, mint fiatalkoromban. Éjszaka főztem, gyakoroltam a vizsgára.

Ezt az életszakaszomat a lányaim már egészen élvezték. „Anya sokkal finomabban főzöl, most már megismertük a krémleveseket, tudd csörögét és aranygaluskát is sütni”. Nekem a célom, az volt hogy a mesterszakácsoktól ellesem a tudást. Ezek után jöhet a diétás szakács tanfolyam, itt már a szakmám is bekapcsolódott, hisz beszéltünk a laktózérzékenységről, köszvényről, cukorbetegségről, lisztérzékenységről és a daganatos betegek táplálkozásáról is.

A dietetikus és élelmiszer mérnök végzettségű oktatónk olyan szeretettel, olyan magas szintű ismerettel adta elő a tudnivalókat, hogy csak úgy szívtam magamba a tudását. Megtanultam tőle a helyes, egészséges táplálkozás alapelveit, hogy hogyan táplálkozzunk, hogy egészségesek maradjunk. Innentől kezdve tudományosan főzők és táplálkozok, az egészségem érdekében.

Sokat mozgok, én azt szoktam mondani „nekem a kertem a fitnesztermem”. Tavasztól – őszig rengeteg teendő van benne. Természetesen a növényeken kívül az élelmiszerek közül nagyon fontos a hús, a tej, és a tojás, hiszen ezek biztosítják a teljes értékű fehérjéket számunkra.

Ezért régi álmom is megvalósult, kecske került az udvaromra, 3 gidával. Mindenki le akart beszélni a kecsketartásról, még ilyen nagy ellenállásba nem ütköztem. Minden negatívumot elmondtak a kecskékről: kártékony, gondozást igényel, hogy egyeztetem össze a mindennapi munkámmal? Majd nem bírod! Na meg mi lesz a fejéssel? Egy doktornő kecskét fej, a szegények tehenét? Ugyancsak érdekes lesz?! Hát miért ne, azt is meg lehet tanulni, ráadásul a kecsketej egészségesebb. Gondoltam, nem kell tejet sem venni. Még nem tudok kecsketejből sajtot készíteni, ez egy következő feladat.

Jelenleg azon szobanövényekkel foglalkozok, amelyek az alvást elő segítik, tisztítják a levegőt, megkötik a formaldehidet, a lakásban lévő penészgombákat, stressz oldó hatásuk van. Be is szereztem már egy párat.

Mindenképpen el kell kezdeni az életmódváltást, eleinte úgy érzi az ember, hogy egy helyben topog, nincs eredmény.

De ez nem így van, beérik, csak csinálni kell, és apró pici tervekkel tovább lépni. Ezen tudás birtokában tudok segíteni az egészség megőrzésében betegeimnek.

Sokszor halljuk „nincs időm, fáradt vagyok”, de én azt gondolom, hogy mindig arra van időnk, amire szánunk. Úgy fogunk tovább élni egészségesen és boldogan, ha megtartjuk egészségünket.

(Írta: Dr Borsos Gizella, aki ezzel a dolgozattal III. helyezést ért el a Nézőpontváltó Egyesület által kiírt Az én változókorom - az én változásom című országos pályázaton.)