...avagy tenyérnyi gyerekek...hány gramm az élet? A koraszülött babák igazi hősök, tiszteletre tanítják az embert. Ezek a babák csodaszépek, és ezek a babák hősök és erősek, sokkal erősebbek, mint bármelyik felnőtt. Képzeljétek el,hogy van valahol egy gyerek, Aki koraszülött.Csak együtt kell vele élni, végig kell csinálni és szó nélkül bele kell állni, mint egy jól irányzott, igazságtalan pofonba. Csak úgy van, csak megtörténik, amit a szülei még szinte el sem hisznek, bár a hiány fájó és valóságos. Hogy a gyerekük gépekre kötve küzd a levegőért, hogy talán túl sem éli. És hogy az édesanyja nincs ott, hogy egyedül van, hogy mit élhet Ő át, hogy nincs egy érintés, nincs egy nyugtató hang, csak az éles fény, a fájdalom és a rémület. Nélküle. A szülei ülnek a folyosón a többi árnyék-anyával együtt. Egész nap ott ülnek,várják azt a néhány percet, amikor bemehetnek. Vonszolják a saját meggyötört testüket és bármit, akármit megtennének, hogy bent lehessenek. Csak meghúznák magukat. Csak ott lennének. Anyaként létezhetnének. Hihetnék, hogy a gyermeküknek könnyebb volt egy hajszálnyival, hogy felismerte az illatukat, mert az érintés számít...A koraszülöttek világnapján...(Írta: Kiss Gabriella)