Ki ne írt volna levelet a Mikulásnak gyerekkorában? A hagyomány ma is él: sok kisgyerek ragad papírt és ceruzát decemberben, hogy gyöngybetűivel megírja kívánságát a nagyszakállúnak. Mint a tavalyi kisfiú, akivel a vonaton találkoztam decemberben. Igaz ő szóba mondta el, amikor beszédbe elegyedtünk. Máig fülembe cseng a kívánsága,lehetett vagy 12 éves."Szeretném visszakapni apukámat, aki tavaly meghalt".És nekem is valószínűleg csak száraz levegő miatt csordultak ki a könnyeim, amit elfordulva próbáltam gyorsan letörölni. De mi, felnőttek is megtehetjük.Ki mondta, hogy csak gyermekként kérhetsz a Mikulástól ajándékot? Ki mondta, hogy nem lehetsz örökké gyerek? Próbáld csak ki: fogj egy darab papírt, és írd meg a levelet a Mikulásnak! És hogy mire jó ez az egész?Mert látni fogod, mire vágysz igazán. Hogy mi az,ami hiányzik. Most jön a fekete leves...El ne küldjétek azt a levelet sehová.! Se Lappföldre, se sehová. Olvasd el másnap. Olvasd el többször is! Rá fogsz jönni, hogy a kívánságaid jó része máris teljesült. És rá fogsz jönni még arra is, hogy azok a kívánságok, amik nem teljesültek, olyasmik, amikhez nem is kell Mikulás. (Írta: Kiss Gabriella)