2012 szeptemberében a konyhánkban minden a birsalmáról szólt. Nem csak a kertünkben volt roskadásig a birsalmafa tele - igaz kukacos, de legalább bio - érett, sárga gyümölccsel, hanem még az uram szedd magad akcióban Karcagon is megkopasztott két gyümölcsfát. A tanítványai is segítettek neki. Először birsalma befőtt készült, majd birsalma lekvár - mondjuk inkább dzsem -,  végül birsalma sajt, amiből a diákok is kaptak köszönetül a segítségért. Mikor már az összes rokontól, ismerőstől összekunyeráltuk felesleges üvegeiket is, és mind tele lett, akkor az uram egy barátjával eldöntötte, hogy pálinkát főznek a maradékból. Egész hétvégén a birsalmát vagdosták, a kezükre hólyagot tört a fanyelű bicska, de hát egy ember sok mindent vállal azért az igazán különleges nedűért. Akinek csak megemlítettük, hogy mi készül, mindenki emlékezett rá, hogy valamikor megkínálták birsalma pálinkával és, hogy az milyen finom volt. Reméljük, hogy a mienk is ilyen lesz, már a második hordó is kezd tele lenni. Valami erdélyi recept alapján dolgoznak a fiúk. Egyharmadát a gyümölcsnek kompótnak főzték meg, a másik harmada sütőben sült, aszalódott, fonnyadt aranysárgára, a harmadik részt nyersen ledarálták, úgy ment a cefrébe. Tavasz óta alig volt csapadék, azt hinné az ember, hogy nem lesz termés, minden kiégett. Hát nem! Nekünk a kamránk tele lett befőttel. Van cseresznye-málna lekvár, bodzaszörp, szilvalekvár, ecetes uborka, sütőtök-alma lekvár, stb. S, hogy még el ne felejtsem a birsalmából finom ivólevet is készített az uram. Azt mondta: nincs pocséklás, minden cseppje, darabja aranyat ér. (Írta: Csontos Gabriella)