Ma, 2012 május 6-án, anyák napján ketten vagyunk az urammal, mert Márton a múlt héten volt itthon - akkor megköszöntött - Bence fiamék sem jönnek haza, de telefonon hívott és boldog anyák napját kívánt. Reggel misére mentünk. Öt első áldozót ünnepeltünk és velük együtt köszöntötte Tamás Atya az édesanyákat. A Somogyi lányok gyönyörű verset mondtak, sírtam én is, nem csak a nevelő anyukájuk. Nagyon megható volt. Aztán hazajöttünk és kiültünk a kertbe reggelizni az én drága jó urammal. Csend volt, csak a madarak csiripeltek. G. Nagy Ilián verse jutott eszembe: " A rézfán fütyül a fütyülő. A mi kertünk madár-üdülő." Van itt tengelicpár, közönséges veréb, vadgalamb, zöldike, pinty, rigó és még ki tudja hányféle kétszárnyú gyönyörűség. A hangjuk pedig utolérhetetlen, másolhatatlan. Ahogy trilláznak, ahogy felelgetnek egymásnak. Van egy kis madáritatónk, odajönnek inni. Arról beszélgettünk Dezsővel, hogy jövőre már az unokánkkal együtt figyeljük a békákat, a kis gyíkot, a madarakat itt a kertben. Kell ennél több a boldogsághoz? Jut eszembe a másik G-Nagy vers! "Az én falum a legszebb falu, úgy hívják, hogy Boldogfalu.... Reggel, ha ajtónkat kinyitom, már zeng a madár-paradicsom." Itt élünk ebben a paradicsomban. Jó itt. (Írta: Csontos Gabriella)