2021. Szeptember 28. Kedd Vencel napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy A hét képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki KicsodaEmlékek, történetek... Fotoalbum

Pentezugi történet
2021-09-27 16:39:14

Rangos elismerésben részesült a Vadlovak - Hortobágyi mese c. film, Török Zoltán (a képen) alkotása. A film készítőinek szívből gratulálunk!

A Farkas család naplója

2021-09-11 10:04:38

A bánat után mindig jön az öröm. Milyen szépen írja Ady:
"Várunk a csendes félhomályban / Valami csodás balzsamot, / Mely elfeledtet mindent, mindent / S meggyógyít minden bánatot..."
Nálunk is jött az öröm, a boldogság, hiszen az uram unokaöccse megnősült és 2021. szeptember 4-én volt az esküvője.
     
Gyönyörű helyszínt választott Orsi és Peti. Balatonszőlősön mondták ki a boldogító igent. Mi már napokkal előbb elutaztunk Balatonlellére, ahol barátaink jóvoltából kicsit kettesben tölthettünk pár napot. Nekünk nem volt nászutunk, talán most ezt pótoltuk? Jó volt együtt hallgatni, beszélni, mosolyogni, naplementét nézni. Majd az esküvőn együtt örülni a családdal. 
    
Még volt egy pár napunk arra, hogy Marci fiunkkal és Lídia menyünkkel együtt legyünk. 
Beszélgessünk, emlékezzünk a nagyszülőkre. Sírtunk, nevettünk. Elvittek bennünket Hévízre, ami fantasztikus élmény volt számomra.
Csodálatos helye hazánknak. (Anyukám sokszor kapott oda beutalót, de a szomszéd Lajos bácsi is volt ott gyógyulni) Balatonmáriafürdőn együtt élveztük a naplementét. Ez a szép ősz, az elmúlás és az újrakezdés igérete. 
A másik gyönyörű hely, ahova elmentünk a desedai arborétum és forrás, valamint Kaposváron a Rippl-Rónai villa. Jó volt sétálni a hatalmas fák között, bár ott is érződött az idei borzalmas szárasság szele. A bohém festő nyári lakhelye és a látogatóközpont igazi kuriózum. Rippl-Rónai egy polihisztor volt.
   
Nehéz fél éven vagyunk túl, de minden szenvedés, bánat, kétségbeesés a lelkünket erősíti, az öröm, pedig simogatja. (Írta: Csontos Gabriella)

2021-09-05 17:35:18

Árvák lettünk... 2021. augusztus 8-án elhunyt Prof. Dr Farkas Dezső egyetemi tanár az uram édesapja. 2021. augusztus 9-én pedig örökre megpihent az én anyukám is.

Apósom szálfa termetű, nagyon kritikus, szinte fájdalomig őszinte ember volt. A borsodi kis faluból, Hejőkürtről szegény családból küzdötte fel magát az egyetemi katedráig. Nagyon szerette a természetet - főleg a növényeket -, szépen rajzolt, nagyon okos ember volt. Ezt minden alkalommal elmondták nekem a volt püspökladányi főiskolai osztálytársai. Életének 92. évében hunyt el.

Anyukám 1931-ben látta meg a napvilágot itt, Püspökladányban. Szülőföldjét utolsó leheletéig rajongásig szerette. Munkájára, otthonára, családjára figyelő, gondoskodó édesanya, nagymama, dédi volt. Valóban őrizte a családi tűzhelyet. A rokonok, a nagycsalád az ő asztalánál jött össze. De régi iskolatársaival, barátaival is halálukig tartotta a kapcsolatot. Nagy természetjáró volt, ezt családtagjaiba is bele nevelte. Senkit nem bántó, mindenkit megértő személyisége példa lehet számunkra.

Mindketten nagy harcosok voltak. Apósomat sok veszteség érte, de mindig fel tudott állni, le tudta küzdeni a nehézségeket. Anyukám örök optimista volt és mindig mosolygott. Soha nem láttam elkeseredettnek.
Szép és hosszú életükben végig kísérhették gyermekeik, unokáik életének alakulását és anyukám megérhette dédunokái születését is.
Köszönjük, hogy eddig velünk voltak. (Írta: Csontos Gabriella)


2021-08-21 07:48:23

Hetek óta Kerekes Laci jár a fejemben. A temetésén is ilyen vad meleg volt. Igen, 2000. július 29-én a püspökladányi temetőben nagyon sokan vettek búcsút tőle. Itt volt az összes színművészetis osztálytársa, kollégák, volt iskolatársai, barátok, tisztelők. És milyen véletlen - bár szerintem véletlenek nincsenek - az irataim rendrakása közben megtaláltam Laci apukájának egy levelét, amit anno a Püspökladányi Hírek szerkesztőségébe küldött 2000-ben. Eltettem, most megtaláltam. Ide másolom. 

"Egy apa öröme
Mi lehet egy szülőnek nagyobb öröm, ha nem az, hogy gyermeke pályáján örömet, elismerést kap. Ilyen az én örömöm, amikor a fiam szakmai elismerésben részesül.
"Jászai Mari" díjat kapott az én fiam, Kerekes Laci, Püspökladány szülöttje.
Én, az egyszerű polgár, úgy gondolom, hogy ez az elismerés a szakmában eltöltött és szerepekben nyújtott teljesítményének az elismerése. Biztos vannak hozzá hasonlóak is, de ha őt erre kitüntetettnek találták, úgy gondolom hogy megtett mindent azért, hogy e díjra érdemes legyen. Egész élete a színészet, a kultúra közvetítése, átélése, a szép cél érdekében végzi azt, amit vállalt.
A főiskola elvégzése után Zalaegerszeg, Szolnok, Nyíregyháza után a budapesti Madách Színház tagjaként teljes tehetségével végzi ma is munkáját.
Büszke lehet rá (rossz kifejezés), inkább örülhet a Karacs Ferenc Gimnázium, még akkor is, ha pályája indulásában nem sokat segített neki, hogy ilyen emberek öregbítik, növelik a gimnázium tekintélyét.
Nem elfogultság mondatja ezt velem, csak a szülői öröm.
Én nem büszke vagyok, inkább csak nagyon nagy öröm tölt el, hogy nem véletlenül választotta ezt a szakmát, amiben teljesítményt is tud felmutatni.
Lacikámnak még egy erénye van. Nem "felkent művész", egyszerű, nagyon meleg szívű ember ma is. Talán az elismerés mellett a kollégái is ezért szeretik, amit én többször megtapasztaltam.
Szeretném, ha akik ismerik és szeretik így örülnének az Ő sikerének, elismerésének.
Kerekes J."

   

(Írta: Csontos Gabriella, fotó: port.hu)


2021-08-04 21:18:53

Vasaltál már harminc fokban? Nos, nekem tegnap sikerült. Az uram elment Debrecenbe és felcserélte a minden napos dress code-ját - ami egy fürdőnadrág volt napok óta -, fehér, vászon bermuda nadrág és ing szettre. A szekrényből kivéve azonban megállapította, hogy az ing gyűrött. Elővette nekem a vasalót és a vasaló deszkát (lásd a képen). Már ettől csorgott rólam a víz. A vasaló nekem gyerekkoromban került a látóterembe, mikor is nagymamám a faszenes vasalóját lekapta a tűzhelyről és meglengette, amitől az fújt, prüszkölt. Ma is látom magam előtt a mozdulatot. Aztán ez a múzeumi tárgynak beillő darab a konyhaszekrényem tetejéről egyik közeli ismerősöm jóvoltából a müncheni bolhapiacon végezte.
Gyerek és ifjúkorom azzal telt, hogy apukám - aki a vasútállomáson dolgozott -, egyenruhájához tartozó fehér ingjeit vasaltuk anyukámmal felváltva. Ekkor tanultam meg az ingvasalás minden csínját-bínját. Először a nyakát kellett vasalni a fonákján az ingnek, majd mindkét elejét, aztán a hátulját, végül az ujját. Nagy gyakorlatra tettem szert ez idő tájt ebben.
A következő emlékem az, mikor az uram polgármesterkedése idején kellett nap, mint nap, az ingeit vasalni. Ő ráadásul nagyon kritikus volt, és ha az ing ujján él volt, felháborodott. Hát az sem volt egy leányálom. Alig vártam, hogy vége legyen. Mindennek. A négy éves ciklusnak és a mindennapos vasalásnak.
Hál’ istennek, mikor tizenkét évig tanított, akkor az ingek, nyakkendők a szekrénybe záródtak és áttért a nyáron póló, télen garbó variációra, mert ő sem rajongott a szoros ingnyakakért, én meg ugye a vasalásért.
Mióta nyugdíjas csak vasár- és ünnepnapokon kerül elő az ingvasalás hébe-hóba. Csak most ne kellett volna, ebben a kánikulában. De azért elegáns lett, így vasalt ingben. (Írta: Csontos Gabriella)


2021-07-06 08:49:49

A pandémia miatt három év után, végre újra a tengerhez mehettünk nyaralni barátainkkal. Még 2020 januárjában foglaltuk a szállást, s az év szeptember elsején szerettünk volna indulni. Aztán ettől a naptól kezdve lezárták a magyar határt a koronavírus járvány miatt. Szerencsénkre a befizetett pénzünk nem veszett el, mert a szállásadónál át lehetett ütemezni az időpontot. Így lett, hogy 2021 június 20-tól 30-ig kértük a foglalást. Végre eljött és igaz, hogy már nagyon vártuk, de annyi minden közbejött, hogy azt hittem már sosem érzem a nagy sós víz halszagú illatát. Munkanélküliség, szüleink biztonságba helyezése, vakbél műtét, védettségi igazolás, mind-mind, váratlan és megoldásra váró feladat volt az utazás előtt. Aztán az elbizonytalanodás, hogy nem lesz e valami baj. Az elhatalmasodó depresszióm egyre jobban beborított. Az indulás előtti nap már sehova sem akartam menni. Az uram határozottsága, Bence fiam komoly aggodalma billentett ki a mély érzelmi hullámvölgyből.

Menni kell, eltávolodni a mindennapok egyhangúságától. Elkezdtem ugyan a pakolást, de egy idő után abbahagytam és csak bámultam magam elé és ok nélkül sírtam. Az uram mindent szépen berakott a bőröndbe, a táskákba. Június 19-én, szombaton indultunk el. Először a Balatonig mentünk. Én szinte végig aludtam. Az úton csak két kisebb torlódás volt. A forróság miatt azonnal a partra mentünk, a víz zavaros volt, de kellemesen hűsített.

Az EB 2020-as magyar-francia meccset sokan a parti étterem teraszán nézték, így azonnal megtudtuk mi is, hogy egy nullra vezetünk. Barátaink szíves vendéglátása után, vasárnap reggel indultunk el a határ felé. A több bizonytalan és sokféle civil információ miatt kicsit aggódtam, hogy mi lesz, de teljesen simán, a személyigazolványunk bemutatása után mehettünk át Horvátországba. Kétszer álltunk meg útközben (Karlovacnál és Zadarnál), majd Splitbe érve volt egy órányi időnk sétálni a kompolás előtt.

Eddig 1000 km van mögöttünk. Zadar után szinte csak egyedül száguldtunk az autópályán. A spliti kikötőben már megcsapott bennünket a jellegzetes döglötthaltenger illat keveréke. A kompon a felső szintre navigálták autónkat, én az ülés alá bukva éltem túl e kockázatos manővert.

Két órás kompon való ringatózás után megérkeztünk Stari Gradba, ahonnan még 9 km volt Jelsa. A végső úticélunk aztán feladta a leckét a gps-nek és nekünk is. 50 percnyi keresgélés, telefonálgatás után találtuk meg a még 2020 januárjában lefoglalt apartmant. A szállásadónk mesélte, hogy az önkormányzatban annak idején nem tudtak megegyezni az utca nevekben a képviselők, ezért vannak számok a nevek helyett. Mi a 803-ast kerestük, és végül valahogy rátaláltunk. Este aztán belevetettük magunkat a jelsai éjszakai életbe, ami igen élénk volt, majd vacsora után álomra hajtottuk fejünket.
Másnap reggelre elromlott a klíma az apartmanban, az autó kipufogó tartó lemeze leszakadt, de az égszín kék, tiszta tenger, a napfény, a virágzó leanderek, növények kárpótoltak bennünket.

  

Teljes a csend, még a kabócák sem ciripelnek. Előszezon van, a járvány miatt is kevés még a vendég. Az utca egyik oldala közvetlen a tengerre néz, kristály tiszta vízben lubickolhatunk, mondhatni az utcán napozunk, mellettünk jönnek-mennek a járókelők. Az uram észreveszi, hogy az egyik ház garázsában, mintha egy autószerelő dolgozna. Megkérdezi, hogy meg tudná e csinálni a mi autónkat is? A mester a villamossági bajok tudója, de ad egy közeli címet, ahol segíteni tudnak nekünk. A partról hazafelé mentünkben aztán meg is találjuk a fiatalembert, aki másnap reggel tízre várja a beteg járművet, amit 2 perc alatt meg is javít és nem kér érte pénzt. Egy hideg Ozujsko-t azért elfogad tőlünk. Jelsától pár kilométerre van egy pici falu, Pitve a neve. Egyik nap elautóztunk oda. Sajnos a pandémia miatt olyan, mintha egy kihalt település lenne. A virágos konoba teljesen üres.

  

Vrboska már zajosabb, ott ebédeltünk, a kert helyiségben szinte csak mi voltunk. Kedves kiszolgálás, hatalmas adag és finom ételek. Este nagy sétát tettünk Jelsában. A nap végére majd' 14 ezer lépés volt a lábunkban.

Ezen az estén játszottak a horvátok a skótokkal. Szinte minden vendéglátó egységben a Tv-t nézték az emberek. 3:1-re győztek a horvátok. Nagy volt az öröm. A klímát is megjavították, úgyhogy most már minden jó. Olvasunk, rejtvényt fejtünk, fürdünk, napozunk, összedobunk egy gyors ebédet (ma pl. mangold leves pirított bagett darabokkal, kukorica darás túrógombóc narancs és áfonya lekvárral).

   

Este vacsira kagylós rizottó, görög dinnye, majd, foci EB 2020 német-magyar meccs. Egy kávézó teraszán - hátunk mögött egy német házaspárral -, izgultuk végig a mérkőzést. Szép volt, bár döntetlen lett, de igazán derekasan helytálltunk. Megható volt a végén a közös Himnusz éneklés, a kölcsönös köszönet.
Bojanic Bad, no ez aztán megríkatott. Nyugodtan megreggeliztünk, majd autóba ülve elindultunk a sziget egyik útján, Pitve-n túlra. Addig nem is volt semmi bajom, mert már ismertük azt az utat. Viszont a sziget legrégebbi kis faluja után valami horrorisztikus út következett, mint ahogyan az egyik közösségi oldal I love Horvátország csoportban olvastam "fonott kalács" lett az uram karja vezetés közben olyan kanyargós hegyi úton mentünk. És még ezután jött a fekete leves. Egy olyan másfél km-es alagút, amiben csak egy autó fér el, lámpa szabályozza az átkelést. Hát ott elszakadt a cérna. Sajnos az idegeim kicsit tönkrementek az utóbbi időben, így mikor az uram látta, hogy itt több kettőnél a helyzet egy kis falu felé vette az irányt és a parton azonnal kért a vendéglőben nekem egy sligovicát, gyógyszer gyanánt. A Bojanic bad partján viszont kiszellőztettem a fejem. A víz valami fantasztikus kellemes volt és még szivárványt is láttunk.

Visszafelé Zoli videózott, én rettegtem, de túl éltem a pánikot. Este borfesztivál volt a jelsai parkban. Szilvi és Zoli elmentek megnézni, mi lepihentünk. Aztán másnap együtt is lesétáltunk és megkóstoltuk mi is a finom borokat.

Másik kirándulásunk: Gego. Ez volt a neve annak a helynek, ahova "lementünk" fürdeni Hvar felé félúton. Mit mondjak? Nem alföldi embernek való. Én már megint nyüszítettem félelmemben. Azt hittem az alagútnál nem lesz rosszabb, de volt. Az amúgy is félelmetes főútról letérve, egy szűk, egy autónyi, meredek nyiladékon át értünk egy magán parkolóba, ahol már volt vagy 15 autó. Az uram és Szilviék is nyugtatgattak, hogy ezek is csak lejöttek és csak felmennek valahogyan. A szakadékban lévő Gego nevezetű konoba teraszán mi hölgyek azonnal kértünk két pálinkovacot.

   

A vendéglő tulajdonos csodálkozott a rémült arcunkon és azt mondta mosolyogva, hogy ez egy autósztráda.
Hvarban fényesre és csúszósra koptatott utca kövek, ragyogó napsütés, sötét kék tenger és szemtelen verebek fogadtak minket. A szárnyas apróságot Szilvi etette, Zolinak a kezéből vitte el a falatot a szemfüles madárka.

Alig vártam, hogy haza érjünk és még másnap is a túra izgalmait pihentük. Vasárnap este misére mentünk. Sokan vannak a templomban, mindenkin maszk. Az atya a drogokról prédikált, mindenkihez odament a padhoz, úgy áldoztatott.

   

Az utolsó nap délelőtt bejártuk Jelsa zeg-zugos utcáit, felmentünk a városka hegyen álló templomához.
Vettünk az egyik kapu aljban egy kedves úrtól házi készítésű olíva olajat, bort, mandarin lekvárt. Este elsétáltunk az egyik kempinghez, aminek most készült el a fürdő része (homokkal van feltöltve). A helyiek egész nap készültek a horvát-spanyol meccsre, de sajnos csúnyán kikaptak, így olyan csendes volt az esti Jelsa, mint egy temető. De csak egy darabig, mert az óváros kis terén székek sorakoztak, amik hamarost megteltek kíváncsi emberekkel. Ukrajnából jött csodálatos és nagyon tehetséges táncosokat láthattunk és a helyi felnőtt, amatőr táncegyüttest.

Utolsó napon leautóztunk Stari Gradba, ahol megvettük a másnapi komp jegyet, bóklásztunk a szűk kis utcákban. Hangulatos és nagyon eredeti kis ajándék boltok kirakatait néztük végig. Sajnos nem tudtunk beülni sehova sem, mert sehol nem volt kártyás fizetési lehetőség, készpénzünk meg nem volt.
Este a szokásos "utolsó vacsorát" költöttük el a NONO nevű konobában.

Hosszú volt az út hazafelé, de napfénnyel, élményekkel feltöltődve tértünk haza. A Balatonnál újra megálltunk, mert vezetni hosszú 1000 km - t egyvégtében, még annak is, aki szeret a volánnál ülni. Nagyon hiányzott ez a kikapcsolódás már nekünk. Hálát adunk a jó istennek, hogy megadatott.
(Írta: Csontos Gabriella, Fotók: Szilágyi Zoltán, Csontos Gabriella)


2021-06-18 08:33:02

Április 1.  - A mai napon - nagycsütörtökön - a harangok Rómába mennek... Így is nagy a csend a városban, ma este még nagyobb lesz...

Április 4. - Feltámadt! Krisztus valóban feltámadt! .... Húsvét pandémiában a szülőföldön.

  

Április 5.  - távolság tartásos locsolkodás

    

   

Április 6.  - szakad a hó... a virágokat meg már kitettük... túlélési projekt

Április 9. - A PÜSPÖKLADÁNYI CSEVEGŐ facebook oldalra tettem ki tegnap a következő segély kérést: Ajtózár kinyitásához lakatost keresek Püspökladányban! És még mondják, hogy nincsenek jó emberek, nincs szolidaritás, nincs segítség! De van! Vannak jó emberek, hiszen anyukám bejárati ajtójának a zárja elromlott, segítséget kért és azonnal szóltak telefonon, hogy menjek, behívták, leültették amíg rám várakozott. Aztán másnap valóban teljesen elromlott a zár és a facebookon tettem közé jajkiáltásomat. A fenti üzenetet olvasva 5 percen belül ott volt az uram régi munkatársa és megoldotta a problémát. Kinyitotta az ajtót anélkül, hogy szét kellett volna verni. (Az uram már megkért egy erős fiatalembert és épp hozzá akartak kezdeni a művelethez). Éljen a facebook és Sári Ferenc, aki azonnal segítségünkre sietett. Ezer hála és köszönet, az Istenke áldja kezeit!

Járványos április - A Költészet napjára - Anyukám idéz: J. A. Szabad ötletek jegyzéke két ülésben c. írásából www.facebook.com/gabriellamarianna.csontos

Április 13. - kinyílt a magnólia virága... kész az idei pitypang méz...györgyikék, pitypang a fűben... sajnálom levágni...

  

A PITYPANG LEGENDÁJA

Isten küldött egy angyalt, hogy megkérdezze a növényeket, hogy nézzenek ki.
Mindegyikük szép, piros vagy fehér, nagy virág akart lenni, úgy virítani, mint egy nyári álom vagy kék, mint a tiszta ég ...csak a pitypang nem tudta, milyen szeretne igazán lenni...így az angyal még egy napot adott neki a gondolkodásra .
Imádkozva próbált dönteni...és látta a napot majd úgy döntött, olyan szeretne lenni, mint a NAP sárga és gyönyörű. Aztán meglátta a holdat, és meggondolta magát. Olyan szeretett volna lenni, mint a HOLD, fehér, kerek..áttetsző.
Aztán felfigyelt a CSILLAGOKRA, és nagyon megkedvelte őket is.
Amikor az angyal eljött, nem tudta, mit mondjon neki: Úgy lennék olyan, mint a NAP mint a HOLD és mint a CSILLAGOK
Nem tudok dönteni...sóhajtotta szomorúan...
Így a Teremtő teljesítette minden vágyát.
Ezért a pitypang eleinte sárga, mint a NAP, majd fehér és kerek, mint a HOLD , és mikor ráfújsz, akkor úgy szóródik szét, mint a CSILLAGOK... (Yeshua Paolo Gioiello / Krol Sandyno)
Gyógyító ereje is ezért ilyen erős, mert összeadódik benne a NAP a HOLD és a CSILLAGOK ereje.

Április 16. -  Meghalt Törőcsik Mari. Siratom.

A fiam ezt írta ma nekem:

"Megértem hogy siratod Édesanyám. Törőcsik Mari az egyik, ha nem a legnagyobb színésznő volt, akit ismertem. Mert nem csak elviselte a korszakot amiben élt hanem meg is élte és jobbá tette a világunkat, miközben ugyanolyan közvetítője volt az isteni fénynek amilyenné nekünk is válnunk kell.

Szerintem szép élete volt, a hatalmasok sem merték bántani és Veleméren, ahol mi is jártunk, a természet közelében hajthatta fejét nyugovóra...

"Hogy e világ viszontagságait égi örömökre cserélje fel."

Ne sirassuk az ilyen embereket, ahogy egyszer majd nagymamámat sem fogom, mert boldog vagyok hogy ismerem és életének része lehetek. És megköszönöm, bármennyi időt is adjon az Isten."

    

Péterné Szabó Gyönyörű gondolatok! És adjon az Isten Édesanyádnak még sok időt Mellettetek!

Béla Koroknai Ez nagyon szép !

Erzsébet Koloszár De jó!! Gyönyörű!

Kun Ibolya  milyen igaz!

Àgi Molnàr Éld ki minden pillanatát, még van Édesanyád!

Lászlóné Tőke    Nagyon szép és igaz gondolatok! 

Manyi Kazai És szép volt ... 

Dúróné Erzsébet Csodálatosan fogalmazta meg a fiad Gabika az élet és a halál értelmét!

Gyuláné Gulyás Nagy igazságot fogalmazott meg gyönyörűen!

Sándorné Sütő Ez nagyon szép Gabika! Gratulálok  a fiatoknak!

Bartha Edith Nagyon szép gondolatok. Nekem is nagy kedvencem volt. Nyugodjon békében. Mintha ikrek lettek volna Babinénivel..olyan nagy a hasonlóság. erre az időre

                                 Csontos Gabriella Marianna igen, egy fotós is azt mondta, hogy nagyon hasonlítanak...

Rimaszombati Zsoltné Melinda Tényleg szép megfogalmazás. A hasonlóság valami hihetetlen. Nekem pedig csak egy gondolat jutott eszembe ahogy elnéztem avagy összehasonlítottam Édesanyukáját és Töröcsik Mari nénit hogy Gyönyörűek voltak és azok is maradtak az arcukon pedig minden egyes ránc csak meséli az élet történetét. "Ráncaikban az élet" Ami csodálatos hisz a mai világban oly fiatalon eltávoznak szeretteink de még élnek azért köztünk idősek és én csak gyönyörködök bennük hisz nekem nem adatott meg hogy lássam Anyukám és Apukámat megöregedni. Akik pedig körülöttem vannak, azok élettörténetét viszont nagyon szívesen meghallgatom. Még annyit szerettem volna írni, kívánok még nagyon hosszú életet az egész családnak 

Április 20.  - égő csipkebokor... nefelejcs... pitypang mező... reménység

  

 Április 23.  - terasz nyitva... pizza készül... a marha pörkölt is...

 

Április 27. - szuperhold... tavaszi fáradtság... lakásfelújítás...

   

Május 4.  – anyák napi anya boka... megújult az öreg fotel... halad a szigetelés

   

Május 7. - virágzik a kakukkfű... az uram kedvenc tavaszi étele, a tojásos nokedli házi tojásból, friss, szomszéd kertjéből való öntött salátával... vendég hozta finom süti...

  

 Május 10.  - madarak és fák napja... sütkérezünk...

   

Május 13. -  ügyintézés az orvosnál... reggeli szépség...

   

Május 16.  - végre fürdő! Kicsit retró, de a mienk! Oltási igazolvány és személyi kell!

   

Május 22.  - már a finisben vagyunk... erőnk fogytán... de szép és jó lesz...

   

Május 23. - Pünkösd... Dezső névnapja... szivárvány... mától nincs maszk... itt voltak az unokáink...

 

Május 27. - ketten... boldogan... gyógyhelyen...Egerszalók

  

Május 30. - gyermeknap anyukámmal, gyerekkel... Jázmin unokám elballagott az oviból...

    


2021-05-21 09:25:49

A lakásfelújítás egyben egy kis selejtezéssel is együtt jár. Leveleket, képeslapokat, dokumentumokat olvasgatunk. 

A viharos kilenvenes év tavaszán került sor az első szabadon választott országgyűlési választásokra. Hajdú-Bihari képviselő lett Dr. Gali Ákos. 1990 őszén az önkormányzati választáson polgármesterré választották az uramat és Ákos -  akit az uram már az MDF-ből jól ismert -, ezt a levelet küldte neki.

Kedves Dezső!
Nem mondhatni, hogy elkapkodtam a gratulációt, de talán az ilyesmi nem késik el. Szóval csókollak a polgármesteri tisztség elnyerése miatt. Én már tudom, milyen hülye az, aki közhivatalt vállal, tudd meg te is, így igazságos.
Remélem belátható időn belül megihatunk egy sört, a mostani parlamenti hajsza is véget ér egyszer.
Feleségedet is üdvözlöm, mégegyszer a legjobbakat.

Üdvözlettel:

Ákos

Budapest, 1990. november 20.

A kilencvenes évek elején a gimnáziumban amerikai békeszolgálatos tanárok Jill és Michael az angol nyelv oktatását vállalták. Sok család meghívta őket, így mi is egy este vacsorára. Hoztak amerikai barátság kenyeret. Azt megettük, de megmaradt emlékbe ez a kis cetli tőlük.

Lezsák Sándor levele, melyben megköszöni az uram hozzászólását. 

Kedves Polgármester Úr!
Berettyóújfaluban találkoztunk a fórumon.
Ott Ön fölszólalt és értékes gondolatokat fejtett ki. Kimondott egy olyan mondatot, amit külön szeretnék megköszönni Önnek.
"Nem haladhatunk nagyobb léptekkel, mint amivel az ország halad."
Ezt a gondolatot példa értékűnek tartom! Sokan ugyanis - főleg önkormányzati oldalról nem hajlandók megérteni, mit jelentenek a gazdaság bajai, az ország elhanyagolt szellemi állapota és a többi tehertétel.

Megbecsüléssel üdvözli:

Lezsák Sándor

Budapest, 1994. január 24.

A rendszerváltozáskor szinte minden önkormányzatnak tanulni kellett az újfajta munkát, ezért nagyon sok tanulmányutat szerveztek polgármestereknek, jegyzőknek, önkormányzati képviselőknek. Az uram is két hétig Svájcban tanulámnyozta több társával együtt az ottani önkormányzati hétköznapokat, melynek programját Dr. Gyarmathy György és felesége Chatrin szervezett számukra 1992 októberében. Karácsonyi üdvözletében a mindenkinek elküldött körlevél mellett egy személyes üdvözlet is jött.

Kedves Dezső!

Kitűnő tolmácsolási munkádat külön is köszönjük és szeretettel kívánunk minden jót az ünnepekre és az új esztendőre!

György és Chatrin

(Írta: Csontos Gabriella)


2021-05-21 09:26:34

Tegnap itt volt nálunk Sanyika és felesége Rózsika. Sanyika 73 éves unokatestvérem. Azért Sanyika, mert az anyukája - az én Lenke keresztem (apukám nővére) -, mindig így emlegette. Anyák napja tájékán eljönnek a ladányi temetőbe a szülők sírjához, és hozzánk. Nagyon örülünk ezeknek az alkalmaknak, mert ilyenkor jókat nevetünk, felemlegetjük a családi történeteket. Sanyika mesélte, hogy hozzájuk többször elengedték - már egész kicsi korában Józsikát - , a másik unokatestvéremet (apukám öccsének a gyermekét). Józsika nagyon szerette az állatokat és mivel Gyöngyösön laktak egy lakótelepen ott nem nagyon volt része állatsimogatásban, szeretgetésben. Lenke kereszték Abádszalókon laktak és háztól hordták a tejet. Sanyi kereszt fel is ültette a bicikli vázára Józsikát és mentek a kis zománcos kannával tejért. Közben beszélgettek és Józsika megkérdezte:
- Ha oda érünk, majd megfejthetjük a tehenet?
A másik emlék az volt, hogy este elalvás előtt mindig mesélni kellett Józsikának. Lenke kereszt már nagyon el volt fáradva, és kicsit gyorsítani akart a meseolvasáson, ezért három lapot hajtott a könyvben. Ekkor megszólalt Józsika:
- Micsoda értelmetlen egy mese!  (Írta: Csontos Gabriella)


2021-05-30 18:24:02

2021 január 03  - sajnos folytatódik, nem csitul... minden reggel gyönyörködöm a karácsonyfánkban... a Csete Ildikótól kapott díszt megcsodálom... elolvasom a bátyáméktól kapott - személyesen kézbesített - ünnepi üdvözletet.

  

január 12 - reggelre esett egy kis hó... átmentem a szomszédba tojásért, s ott már rotyogott a vas kaszrojban a csülök - köröm pörkölt...
jó szomszédaink vannak, olyanok, mint gyerek koromban Róza nagyanyámék voltak, akikhez tejért, tojásért mehettünk...

 

január 14 - Békesség e háznak és minden lakójának!
Zsolt Kiss atya eljött hozzánk házszentelésre. Köszönjük szolgálatát.

 

január 16 - igazi jégcsapok... mínuszok röpködnek... épp a mulatságok ideje van, de most csend van, hó és...

 

január 26 - január, február itt a nyár! Jaj, bárcsak már ott tartanánk! De hóvirág már van... Elkészült a béka sapka Jázmin születésnapjára.

 

február 3 - testvéri segítséggel vásároltunk Debrecenben...Jó, hogy van testvérem!

 

február 5 - újra olvasok... ajándékot is csináltam sk.

 

február 7 - levél jött a hétvégén, melyet Sárvári János (van akinek James) személyesen kézbesít a püspökladányi Karacsos Öregdiákok Egyesület tagjainak. Ez évben lesz 70 éves az iskola. Erre készül az egyesület. Köszönet Sárvári Jánosnak áldozatos tevékenységéért!

 

február 10 - autó csere... Püspökladány - Budapest - Püspökladány... M4 Abonytól autó út, útdíjas... nagyon nagy a belvíz  a "háromföldön."

 

február 14 - Bálint napra kaptam...„Higyjék meg, ebbe' az életbe' a legnagyobb dolog a szerelem. Ha nincsen társad vagy szeretetlen társval kell élj, olyan, mintha örökké homályba vónál. De ha van, kit szeress, s tégedet es szeretnek, magad virág vagy, s örökké süt reád a nap.”
(Kóka Rozália: Egy asszony két vétkecskéje)

február 18 - még mindig bezártság... ma hóbundát öltött a rozmaring, a babér... az uram olvas, meccseket néz... én kötöm ezerrel a fuszekliket.

 

február 21 - Anyukám és én is megkaptam az első oltásomat. Köszönöm a magyar egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók, orvostanhallgatók, katonák) munkáját, mert mindkét helyen - a püspökladányi rendelőben és a debreceni Kenézy Gyula kórház oltópontján - kedvesen, udvariasan, szakszerűen, gyorsan elláttak bennünket. Vigyázzunk egymásra.

február 25 - ragyogó napsütésben éled a természet... az uram metszi a fákat...

 

március 13 - Megkaptam a második Pfizer vakcinát.

 

március 18 - tavaszi nagytakarítás... az uram gyűjteménye... az én gyűjteményem.

 

március 22 - Szállingózik a hó... Anyukám gyerekkori emlékeiről mesél...
- a "fehér egérnél" kellett elfordulni a katolikus templom felé - mondja.
... tudja valaki hol van a "fehér egér" Püspökladányban és miért hívták annak?

Bojtor Sámuelné
"A Csillag utca és a Rákóczi u.felőli bejárat. A nép általában "fehíregérköz"-nek nevezte. A múlt század elején ott volt egy bolt, a gazdája Schwartz Béla, őt valami miatt "fehíregérnek" csúfolták és így maradt ránk. Én is szüleimtől hallottam.

Edit Czibere
A háziipari helyén volt egy szesz lerakat még a II. világháború előtt. Volt az udvaron egy jégverem és volt ott a mai új épület helyén egy pince. Nagyapám is dolgozott annak a bontásán és betemetésén. Háború után a nagy épületben szükség lakások voltak.

István Kardos
Én is megerősíteni tudom, mivel szemben lakunk az épülettel. Édesapámtól tudom, hogy egy kis termetű zsidó kereskedőé volt a ház, aki gyakran kiállt fehér köpenyben az üzlet ajtajába. A jó nép elnevezte "fehér egérnek". A régi ladányiak így emlegetik ezt a sarokházat. A mögötte levő szárny a háború után épült.

Csarnò Szabò Rozália
Kèpzeld, Gabika! Sanyi tudta, hogy mièrt "fehèregèr". ő is a boltra, ès a tulajdonosra emlèkezett. Neki is a szülei mesèltèk.

március 27 - Szülinapos hétvége...Szeretet torta a barátainktól... Az én drága jó uram videókonferenciázik a gimis osztálytársakkal...szervezik az 50 éves érettségi találkozót... Anyukám 90 éves lett... Mindannyian be vagyunk oltva!

 

(Írta és a fotókat készítette: Csontos Gabriella)


2021-04-02 10:50:49

Feltámad emléke közöttünk                                                                             2000. tavaszán


Negyedik éve minden április 13-án sokan vagyunk a debreceni köztemető egyik sírjánál.Itt nyugszik Koppányi István. Idejekorán szállt el a lelke közülünk, de szelleme azóta is itt van velünk. „Ki ismerte őt tudja, hogy nem könnyű megtalálni az emlékezésnek azt a formáját, amit ő is elfogadna, amiben ő is felfedezné a „civil kurázsit”. Ez az idézet abból a levélből való, amit a Szóla Rádió Alapítvány kuratóriumának tagjai írtak egy fél évvel Koppányi István halála után a barátaiknak. Ebben a levélben javasolják azt, hogy minden év április 13-án 16:00-kor találkozzanak a temetőben, hogy sírjára egy csokor virágot vigyenek, megálljanak néhány percre és emlékezzenek rá, A MÁSIK JAVASLATA AZ VOLT – Giczey Péternek, Groskáné Piránszki Irénnek, Halász Jánosnak, Szabó Tibornak és Vincze Bélának –, hogy alapítsunk díjat CIVIL – DÍJ -KOPPÁNYI ISTVÁN EMLÉKÉRE elnevezéssel. "A díj alapítói minden évben azok, akik: március 1-31. között írásban rövid indoklással javaslatot tesznek a díjazott szervezetre és ehhez lehetőségeikhez mérten saját pénzükkel hozzájárulnak (100 Ft-tól 5.000.- Ft-ig) Addig adjuk át ezt a díjat, amíg legalább öt fő jelentkezik javaslattal és anyagi hozzájárulással”. Ez évben negyedik alkalommal kerül átadásra ez a díj. Nem tudom hányónknak adatik meg majd halála után, hogy ennyi ember emlékezetében feltámadjon. Valami különleges, csodálatos képességgel kell rendelkezzen. Koppányi Istvánnak nem voltak különleges, csodálatos képességei, csak ember volt. Igazi humanista, jó ember, a szó valódi értelmében. Nagyon szeretett játszani, beszélgetni, vitázni, eszmét cserélni. Azt hiszem azért járunk el hozzá minden év április 13-án, mert szeretünk vele lenni, a társaságában tölteni az időt. Ez így volt életében és így van halálában. Mindig valami pluszt adott, valahogy egy szóval, egy gondolattal, egy ötlettel, egy mozdulattal több lett az ember a vele való találkozás után. És itt van ez a díj. Tavaly nem tudtam jelen lenni az átadásán, ezért a következő levelet küldtem el: 

Kedves Ismerősöm!
Végtelenül boldog vagyok, hogy a Koppányi István emlékére alapított civil díj ez évben is kiadásra kerül.
Tudjátok minden évben – Húsvét táján – kicsit hitetlen leszek, mert eljött az évforduló és nem tudom mennyien leszünk együtt. Aztán beszélek ezzel is, azzal is és egyre jobban megnyugszom, mert egyre biztosabban érzem együtt leszünk újra. Reménység költözik a szívembe, azt hiszem ez a feltámadás.
Minden alkalommal volt eddig egy pillanat –vagy a temetőben, vagy a díjátadón–, hogy úgy éreztem angyal száll át fölöttünk. Tudjátok ez az az érzés az emberben, mikor nyugalom, boldogság, béke honol a lelkében. Ez a mai ember számára nem sokszor adatik meg. Köszönöm Kopinak és mindannyiótoknak ezeket a pillanatokat. Minden jót kívánva szeretettel üdvözli a társaságot:


Csontos Gabriella Püspökladányból


Oldal : 123456789101112131415
161718192021



A J Á N L Ó

A Salium hidratáló krém a világhírű 27 ezer éves egerszalóki gyógyvíz felhasználásával készült. A föld mélyéről feltörő, nagy tisztaságú víz különösen gazdag nyomelemekben és ásványi sókban, mely bőrünk számára fontos. A krém minden bőrtípusra alkalmas és mindennapos használatával a bőr feltöltődik, vízháztartása javul, így rugalmas és kellemes tapintású lesz.

Bőrbarát, nem tartalmaz paraffint és parabént.


www.libri.hu/konyv/.a-csodakut.


www.facebook.com/Illatviaszgyertya



www.mediaunio.hu


Szentpéteri Tamás gyümölcstermésztési szaktanácsadó, Fruttamas Kft

www.facebook.com/Fruttamas-kft


www.igezo.hu


Mészárosné Gupcsó Tímea pedagógiai szakpszichológus.

www.facebook.com/sulipszichoBSzC


FUSZEKLI 

www.facebook.com/Fuszekli 


Dorinette Műhelye

www.facebook.com/Dorine


talita.hu