2018. December 17. Hétfő Lázár napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - HortobágyA nap képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki Kicsoda Asszonyok írják Fotoalbum

Élő Betlehem
2018-12-15 15:43:48

2018. december 18-án a Szent Pál Marista Általános Iskolában (Karcag, Zádor út 3.) 

A Farkas család naplója

2014-08-06 13:35:21

WP_20140804_036.jpg
21014 július 29-től augusztus 5-ig a horvátországi Baskán nyaraltunk. Részletesebb beszámoló később.

2014-07-22 11:53:54

kezek.jpgHideg van. Amúgy semmi bajom a hideggel, megszoktam már. Világéletemben sokat költöztünk és a családom szerette a hűvös éghajlatot. A világkörüli utak mindig nagyon izgalmasak voltak számomra. Valami újnak a felfedezése, különböző ízek, szagok, anyagok megtapasztalása. Mindent igyekeztem minél jobban magamba zárni, mert tudtam, hogy ebben áll életem értelme.
De ez a hideg most valahogy más. Magányosnak érezem magam, üresnek. Nem is üresnek, inkább elhagyatottnak. Volt bennem valami. De ami maradt, az csak maradék. Morzsák, cafatok, sebek. Semmi egész, semmi ép, semmi érték. Fölkiáltok hát, ezt érdemlem én!?
Én, aki talán jobb sorsra hivatott, hiszen alkotóm az Isten és az Ember. E két, hatalmas létező már csak gondolatban is tiszteletet érdemelne. Ha nem is magam miatt, legalább miattuk igazán szerethetnének.
Szerettek is. Megalkottak a Földből, a természetből. Megkaptam mindent. Nagy gonddal neveltek. Kicsiként jártam kézről-kézre. Fiatal koromban annyi emberrel találkoztam, hogy alig győztem befogadni a tőlük kapottakat. A fiúkkal mindig jót röhögtünk. Kemények, szilajok voltak, sokat szórakoztunk. A lányok gyöngéden érintettek, öröm volt karjuk ölelésének minden pillanata.
Hetek, hónapok, évek, s én itt vagyok. Egyedül, elárvultan, magamban a maradványokkal. És félek. Nem tudom meddig tart ez az állapot, de én ezt nem akarom. Nem akarom itt végezni. Ennek semmi értelme, ez így nem lehet jó...
És ekkor felemelt. Megszólított és kézen fogott. Hozzám jött. Talán Ő küldte? Nem tudom, de melegséget éreztem. Megfürdetett, megsimogatott. Asszonyi gyöngédséggel, emberi szeretettel. Általa új értelmet nyert életem. A kezében tartott, magához vett és azóta is Vele vagyok. És érzem, hogy ez jó...(Írta: Farkas Márton)

2014-07-14 13:21:23

F__nyk__p_0010.jpgGyermekkoromban nem hallottam róluk. A szüleim hagyományos konyhát vittek, és a boltból vásároltuk a fűszereket. Sót, borsot, paprikát, köményt. Nagyjából ennyit. Meg aztán előregyártott ételízesítőt. Egy idő után mindennek olyan lett az íze. Asszony koromtól kezdve próbálkoztam a főzéssel, mikor hogy sikerült a dolog. Egyszer aztán kezembe került Polcz Alaine szakácskönyve, amitől teljesen megváltozott a konyhához való viszonyom. Meg talán attól is, hogy az uram szeret enni, sőt az én főztömet is kedveli, és ezért egy sikertörténet minden egyes hétvégi ebédem. Ezzel szárnyakat ad nekem, no, még a net is segít, mivel annyi jó recept, fogás van rajta, hogy csak győzzed válogatni. Valahogyan így vagyok a kerttel is. Szüleim gondozták a kertet, de tőlünk gyerekektől nem várták el, hogy segítsünk, nem nagyon voltunk benne ebben a foglalatosságukban. A mostani szomszédaink viszont olyan tündérkerttel rendelkeznek, hogy szinte minden nap átmegyek hozzájuk megcsodálni valami gyönyörűséget náluk. Most épp liliom nyílik kertjükben. Nálunk nem sok látnivaló van, hacsak nem a gyümölcs fák, amik szinte ontják a termést. No nem minden évben, de ezt is jól rendezi a természet, mert hol szilva van bőven, hol birsalma.  De hogy a címben jelzett dologra visszatérjek, egy kedves karcagi ismerősömtől kaptam tavaly adventi időben különböző gyógynövény ágakat. Levendulát, zsályát, mentát. Azt mondta, hogy csak szúrjam bele a földbe és tegyek rá mindegyikre egy-egy műanyag flakont. Higgyem el meg fognak fakadni - mondta. Hitetlenkedve néztem egész télen és tavasszal a növénykéket. Aztán mikor a két tő levendula virágot hozott, a zsálya is szépen kileveledzett és olyan illatot árasztott, hogy még! megbizonyosodtam róla, hogy ezeket a növényeket is barátságból, ismerőstől kell kapja az ember, mint a régiségben, amikor nem volt még bolt sem egy-egy faluban, nemhogy nemzetközi áruházláncos mifene. A levendulát leszedtem, kis csokorba kötve a szekrényben riogatja a molyokat. A zsályával fűszerezem az ételt. A bazsalikomot a paradicsomlevesbe teszem, amitől olyan íze lesz, hogy még aki nem szereti, az is megkedveli. Nem nagy a fűszerkertem, de már hajtattam is és szaporítottam is belőle. Küldtem Budapestre egy erkélyre. Jó szívvel, szeretettel, hiszen én is úgy kaptam azokat. (Írta: Csontos Gabriella)

2014-07-07 15:20:47

budapest_image11.jpg5:30 am.
Nem fogjuk be a szeleket. (Metropol)
- Mi van? Ja, amúgy tegnap kiestek a spanyolok...
A négyes még csöndes. Új, barátságos, olyan nyugis.
- Láttam azt az embert tegnap is, könyvet olvasott. Szemüvege volt, meg őszes, ritkás haja. Biztos valami értelmiségi...
A kettes alacsony, sötét, jobban fúj a szél...(- Nem fogjuk be a szeleket.)....de legalább az újságos lány visszamosolygott...
Többen vannak, álmosak. Mikor leszállok, egy ember nagyon néz. Igen, mintha már én is láttam volna valahol. Idősebb, béka képű úr, nagy, vizenyős szemeit próbálja szűkíteni, összehúzza a szemöldökét, ráncolja a homlokát, úgy méreget. Visszanézek a szemébe, keményen, sértetten.
- Hogy mer engem így végigmérni?Ki ez?
8:30 am.
- Sokan vagyunk, le se tudok ülni. A kettes az ilyen. Nem baj, csak két megálló.
Megy a játék. Logikai. A lányok szeretik az ilyeneket. Kis műtyűröket tologatni ide-oda. Sok pont, de csillag nem jár érte, a rekordtól még messze vagyunk.
- Egyszer csak felnéz. Vizenyős tekintet, béka arc, ráncok. Mennyi lehet? Nem több 26-nál, max. 30, de akkor-se-soha-se-nem.
- Hogy vagy, sikerült felkelni? Bubu állapota nem javult, ma újabb hormonkezelést kap.
- Igen sikerült. Ez nem jó hír. Ha estig nem lesz jobb, akkor megnézem a szentendrei orvost.
Szegény Bubu. Most ő ki? Ember vagy állat? Lehet mindkettő...nézzük meg facebookon....
"...boldog vagyok, hogy ebbe a társaságba keveredtem. A főnök meghúz egy zsinórt. Most ennek a babának fogom a haját megcsinálni. Ő a külügyminiszter. A másik az még nála is kisebb, az a hadügyminiszter... " (könyv)
Érdekes, mik vannak...Elő se veszem az okos telefonom. Minek, ha nem muszáj? Nekem elveim vannak. Büszkén nézem a lesütött fejeket. Még az a nagy, kövér, kopasz fejű ember is a telefonját simogatja. Igen, biztos nagyon okos...meg olyan hivatali...biztos ügyeket intéz...
1687995..45-Unlock. Három betöltött lap. Google: kórház, Szentendre...
- Igen. Nem. Sajnos most ez van. Ja, azzal? Tudod elmentem, megvizsgálták, aztán ilyen árpa kezd rajta nőni. Le kell ragasztani. Tudod, ilyen kalóz leszek...
- Mindjárt le kell szállnom. Annak a lánynak ott elég durva a haja. Festett vörös, rikító. Amúgy eléggé rokkernek néz ki. Mindegy, biztos élvezné. Vagy nem. Újság van a kezében...
Nem fogjuk be a szeleket. (Írta: Farkas Márton, 2014.06.19. Budapest)

2014-06-13 14:09:22

bef__tt.jpgAz udvarunk közepén egy öreg cseresznyefa áll. Tavasszal, mikor virágba borul gyönyörű. A termése viszont keserű és igen picike szemű, de igen bőven van rajta mindég gyümölcs. Eleinte befőttet készítettem belőle, de azt nem igazán szereti a család. Az uram egyik nyárelőn azt gondolta, hogy lehet ebből akár lekvár is. És valóban, kimagozva és egy kis málnát hozzátéve igazán kellemes málna ízű lekvár lett belőle. A következő évben is nagyon sok cseresznyénk lett, ekkor epret tettünk hozzá a lekvár főzés alkalmával. Ez nem lett olyan finom, mivel az epernek nem volt annyira aromás íze, így jellegtelen lett maga a lekvár is. A sok gyümölcsből ekkor egy kevéske pálinka is készült, ahhoz meggy szemeket tettünk, ami ugyan jó ízt adott a finom nedűnek. Az idén eldöntöttük, hogy málnás cseresznye lekvár lesz a termés egy részéből, a nagyobb feléből pedig pálinka, hiszen kipróbáltuk, megkóstoltuk és ezeknek volt a legnagyobb keletje a családban. 2014. június 13-án, pénteken kivettem a dunsztból a 13 üveg cseresznye málna lekvárt. És még mondja valaki, hogy péntek 13. szerencsétlen nap! (Írta: Csontos Gabriella)      

2014-06-09 20:49:36

takaritas.gif.jpgNos az a különleges eset történt velem a minap, ami bár ritkán, de azért néha előfordul, hogy gondolkodtam. Tudom persze, hogy a sok gondolkodás is káros az egészségre, de azért néha jól esik
az embernek egy kicsi belőle, és erre kiváló alkalmat biztosít a hetesi teendők elvégzése. Gondolkoztam, hogy lehetne technológiai utasításokat megfogalmazni, szép és biztos szabályrendszereket felállítani, többeket esetleg felelősségre vonni, de aztán az jutott eszembe, hogy vannak érdekesebb dolgok is annál, mint, hogy melyik szivaccsal kellene takarítani a WC kagylót... Az intézményi rendszer nem véletlenül és nem is Isten műveként alakult ki, bár a szikrát biztos Ő adta. Egyszerűen azért jöttek létre, mert vannak jó emberek és általában tele vannak jó gondolatokkal. Utóbbiak minél jobb megvalósítása érdekében többen elhatározzák, hogy együtt akarnak dolgozni, abból a célból, hogy a kapott tálentumot minél jobban tudják kamatoztatni. De a közös munkához, az együtt gondolkodástól elindulva, kompromisszumokon, megbeszéléseken majd szabályrendszerek lefektetésén, utasításkészletek kidolgozásán keresztül vezet az út odáig, amit már szerintem úgy nevezhetünk, hogy intézmény. A kollégiumok is intézmények. Mitől lesz egy keresztény vagy éppen a lelkészségünk egyik kolija több, mint más kollégiumok? Szerintem attól, hogy nem szabályok betartását várja el, hanem azok magunkévá tételét. És itt a következő gondolat: ettől nem a kollégium lesz több. Mi, a benne lakók, lesznek gazdagabbak.
- Jujj, ez olyan sablonos keresztény szöveg. Már megint a mennybéli kincsek, meg a szeretet, hallottam ezerszer...
Nem gondolkodom sokat, nem szabad, nem nekem való. Csak azt kérdezem, mi a jó?
Jó-e az, ha akkor, amikor hetes vagyok, nem csak a kötelező két fürdőt meg a folyosót takarítom ki, hanem mondjuk a saját szobánkat is, ahol hárman lakunk? Jó-e az, hogy amikor leviszem a szemetet, akkor zacskót húzok a kukába, hogy az utánam jövő hetesnek ne kelljen a kukát is kimosni következő alkalommal? Jó-e az, hogy berakom a mosógépbe a lakótársam ruháját, mert ő éppen egyetemen van, de tudom, hogy ha hazajön az lenne az első dolga, és szerintem örülni fog, ha neki már ezt nem kell megcsinálni?
Ha belegondolok, akkor ez szeretet. És nem a megfoghatatlan fogalom, hanem a kézzelfogható gyakorlati szeretet, amit nekünk, keresztényeknek, úgy gondolom, kötelességünk gyakorolni. Itt a Földön van kitől tanulni a szeretetet, gyakorolni az már mindenkinek a sajátja. De a Szeretet, odafönn meg fogja kérdezni, hogy mit tanultam s mennyit gyakoroltam. S akkor szeretnék büszkén odaállni... (Írta: Farkas Márton)


2014-06-01 11:51:36

iskola.jpgJúnius első vasárnapja a pedagógusok napja. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Először is azoknak, akik engem tanítottak. Elsőként egy óvónéninek köszönöm meg, hogy a püspökladányi Bajcsy Óvodában tölthettem felhőtlen gyermek éveimet. Ő Tóthné Piroska Óvónéni. A következő egy drága tanító néni Danka Istvánné Klári néni, akitől a betűvetést és az olvasás szeretetét kaptam, majd  egy fiatalember jut eszembe: Ozsváth Sándor. A főiskola utolsó évében jött ki hozzánk tanítani és lett a mi osztályfőnökünk a püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskolában. Magyart tanított nekünk. Aztán megalakította a Veritas Irodalmi színpadot, ahova csak úgy tódultak a gyerekek. Verset mondtunk, beszédtechnikai gyakorlatokat csináltunk. Az 1972-es Ki-Mit Tud-on az irodalmi színpad, színjátszó kategóriában másodikok lettünk. Egy életre meghatározta a beszédemet, nem csak azért, hogy mit mondjak, hogyan fogalmazzak,  azt is hogy hogyan mondjam a mondandómat. A gimnáziumi osztályfőnököm is magyar nyelv és irodalomból tanított bennünket. Bodnár Sándorné volt számomra a Tanárnő. Így nagybetűvel. Férje Bodnár Sándor a Tanár Úr. Kedvességük, tudásuk legjavát adó szeretetük mai napig kísér. Gyermekeim óvónénijeinek is nagyon sokat köszönhetek: Bencém Mohos Lajosné Marika óvó néni  szárnyai alatt nevelkedett, Marci fiamat Pappné Incike és Tóthné Évike óvónénik szeretgették, babusgatták ugyancsak a Bajcsy úti óvodában, aminek azóta Katica lett a neve. Mikor iskolába mentek úgy gondoltam, hogy tanító nénit kell választani és nem iskolát. Marcinak egy aranyos, tyúkanyós nevelőt néztem ki, még mikor Mártonkám óvodás volt. Szerencsére abba az osztályba is került. Végh Lászlóné Irmuska volt az elsős-másodikos osztályfőnöke, aztán Balázsné Nagy Évikéhez került 3.4.-ben. Úgy éreztem, hogy a gyereket szinte kézről kézre adták. Orosné Julika matematikából alapozta meg fiam tudását. Felsőben kicsit harcoltam, hogy a matematika tagozatos osztálynak a matematika tanárnő legyen az osztályfőnöke, de az iskola igazgatója győzködött, hogy higgyem el jó ofő lesz a tesi tanár is. Hát nem csalódtam. Terdik Ferencné úgy tanította a matekot, hogy nyolcadik végén az osztályból 18 gyereket egy az egyben felvettek a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnázium matek tagozatára. Győriné Hollósi Ildikó - a testnevelő tanár -, pedig még nyolcadikban is rá tudta venni kamasz tanítványait anyáknapi műsor előadására. Szuper csaj volt, ahogy Marcikám ma is emlegeti. A gimnáziumban két tanárt kell megemlítenem a sok közül, akire Marci fiunk a mai napig számíthat. Bíróné Szabó Brigitta és Palya Tamás. Ez a két fiatal pedagógus indította el a nagybetűs élet felé. Mai napig tartják a kapcsolatot. Köszönöm nekik a törődést a példaadást. Kívánok mindenkinek ilyen pedagógusokat. (Írta: Csontos Gabriella) 

2014-05-23 10:55:51

cigi2.jpgÚjdonsült fiatal ismerősünk letette a cigarettát. Nagyon dicsértük és szurkolunk neki, hogy ne is vegye többé a kezébe. Mi az urammal elég erős dohányosok voltunk. Fiatal korunkban nem volt olyan film, amiben ne cigarettázott volna a főszereplő. Apukám is nagyon erős dohányos volt. Szegény tüdőrákban halt meg és hiába tette le az utolsó időkben már nem számított semmit az állapotában. Anyukám ki nem állhatta a füstöt, a bátyám sem szokott rá, viszont én volt olyan nap, hogy egy dobozzal is elszívtam. Az uram szintén. Az ő családjukban is a férfiak dohányoztak. Az akkor, ahogyan most mondanánk trendi volt. Senki nem beszélt arról, hogy milyen káros, hogy még aki életében nem cigizett, de passzív dohányos az is tüdőrákban halhat meg. Mikor összekerültünk az urammal kamasz gyerekeinknél jelentkezett a szívom, nem szívom kérdés. Hála Istennek az én Bence fiam nem szokott rá, viszont az uram nagy fia azóta is nagy élvezettel eregeti a füstkarikákat. Harmincöt évesen, kisbabát várva gondoltam arra, hogy le kell szokjak erről a bűnös szenvedélyről. Meg is tudtam állni és nem gyújtottam rá többé. Magzatom viszont nem maradt meg, elvetéltem. Rettenetes érzés volt. Csak utólag gondolok rá, lehet azért, mert szervezetemben még benne volt a rengeteg méreg. Másodjára is teherbe estem és megszületett a kisfiunk Márton, aki egészségesen jött a világra. Az uram akkor még cigarettázott, én már ugye rég nem. A gyerek miatt tette le. Az unokák kedvéért apósom is abba hagyta. Ő 84 éves és bár oxigénpalackból frissíti beteg tüdejét napi 6 órán keresztül, de még él. Nekünk nagy baráti körünk van, de most már elmondhatom, hogy szinte senki nem cigizik. Aki igen, azt próbáljuk befolyásolni és támogatni abbéli elhatározásában, hogy hagyja abba! Nem akarok okoskodni, nagyon nehéz volt leszokni, de azért, hogy tudjunk majd örülni unokáinknak is ezt meg kell tenni. S most már azt hiszem, hogy nem is trendi, sőt van, hogy ciki. (Írta: Csontos Gabriella)

2014-05-22 15:19:56

Blankánk 2012. július 15-én született, tehát már lassan két éves lesz. Az anyukája nagyon szeret vele otthon lenni. Mióta a világra jött nem volt beteg. Szülei és bátyja nagy szeretettel veszik körül és ez látszik a kislányon. Már háromszor voltam náluk babázni egy-egy rövid időre.
Örömös napok ezek. Vonattal megyek, rá tudok hangolódni az együttlétre. Olyan jó azért, hogy nem csak egyedül vagyunk Blankával a lakásban, hanem ott van Patrik is, a bátyja. Biztonságot ad nekem, hogy ha valamit nem tudnék, ő segít, hiszen nem tudom a család szokásait, Blanka pedig sajátos nyelven beszél. Nem mindig értem a mondatait, pedig igazán mondja. Tehát 2014. május 9-én is robogott velem a vonat Debrecenbe. Gyönyörű napos idő volt. Már megebédelt a család, Blanka örömmel fogadott, azonnal hívott a szobába, ahol le kell üljek a padlóra mellé és már hozta is a kockákkal teli zacskót. Fantasztikus türelemmel és ügyesen rakosgatja egymásba a különböző színű elemeket. Az anyukája ekkor már elment a tanfolyamra. Blanka egyszer csak közölte velem, hogy séta és már ment is az előszobába. Felöltöztünk és lementünk a hatalmas lakótelep parkos részére. Blanka otthonosan mozgott a területen. Látszott, hogy az anyukájával rendszeresen lejárnak levegőzni, sétálni. Először az iskola felé ment. Ott az udvaron játszottak a gyerekek, Blankám a kerítésnél leste őket.
K__p282.jpg
Aztán a játszótérre mentünk, ahol belém állt a frász. A kislány egyenesen a csúzda felé tartott. Már fenn volt a lába a vaslétra első fokán. Kis kezével ügyesen kapaszkodott. A gyomrom görcsbe rándult: mi lesz ha leesik? Blankám a világ legtermészetesebb módján akkurátusan felkapaszkodott a csúzda tetejére, ott leült, győzedelmesen mosolygott rám.
K__p283.jpg
Annyira magabiztos és határozott volt, hogy elszállt minden rémületem. Vagy tízszer lecsúszott, aztán egy kicsit libikókáztunk és hazafelé vettük az irányt. Nyílegyenesen a lépcsőházuk ajtajához ment, a harmadik emeletre a lépcsőn mentünk fel, Blanka a saját lábán. Iszonyatos mennyi energia szorul ezekbe a kis emberkékbe. Otthon aztán enni kért, természetesen az édesanyja által kikészített almát és süteményt ette meg uzsonnára. Jó étvággyal, kanállal, ötágú villával (a kezével).
K__p284.jpg
Teljesen más vele lenni, mint a gyerekeimmel annak idején. Ezt valóban csak ilyenkor tudja az ember összehasonlítani. (Írta:Csontos Gabriella)  

2014-05-12 15:38:04

K__p258.jpgMár alig vártuk, hogy igazi kiránduló idő legyen, no meg szabad időnk, hogy el tudjunk menni valahova kerekezni. Ezt kis társaságunknak igen nehéz össze egyeztetni, hiszen különböző munkaidő beosztásunk van. Még áprilisban javasolta Zoli barátunk, hogy menjünk el biciklistől vonattal Hajdúszoboszlóig, aztán onnan - mivel megépült a kerékpár út Balmazújvárosig - tekerjünk. A Hajdúszoboszló és Balmazújváros közötti távolság 21 km. Már hetek óta csak erre vágytam, hogy egy kicsit mozogjak. Szóval alig győztem kivárni a napot - már majd' letettem róla -,hogy mikor jön össze végre minden. A négy napos  hosszú hétvége aztán elhozta a várva várt eseményt. Már csak mindenkivel össze kellett beszélni. Zoli és mi voltunk a kemény mag. Mi mindenképp megyünk - határoztuk el. A Kiss családból a családfő szombati munkarend szerint dolgozott délig, de a család többi tagját igen kapacitálta, hogy csak jöjjenek velünk. Kriszti is akart, a kicsi lányok pedig már este lelkesedtek, hogy de jó lesz vonatozni! Aztán végül Szilvi is úgy döntött, hogy jön. Az időjárás jelentést hallgatva, nézve igen kétséges volt a napsütés, úgyhogy esőkabátok, pulóverek kerültek a csomagba. Nagyon elszántak voltunk. Mit nekünk egy kis eső! 2014. május 3-án szombaton reggel a 7.56 perckor induló személyvonatra szálltunk fel a püspökladányi állomáson. A kirándulás legfiatalabb résztvevője 2,5 fél éves a legidősebb 60 éves.

          IMG_20140503_075533.jpg       K__p257.jpg 
A teljes árú menetjegy 465.- Ft/fő, a bicikli viteldíja 235.-Ft volt. Hajdúszoboszlón nyeregbe pattantunk és Szilvi vezetésével még a biopiacot is meglátogattuk. Az idő csodás volt, a levegő akác, bodza illattal teli. Gyönyörűen megmunkált, bevetett, bő termést ígérő földek mellett suhantunk. Mi, asszonyok egymás mellett beszélgetve gurultunk. Levegő terápia, lélekápoló tere-fere, gyógyító mozgás. Mi kell még a boldogsághoz? Kriszti mutatta Jankának, hogy nézze meg ott van a faiskola.(Gyönyörű kertészet mellett haladtunk el.) A kislány megkérdezte: Hol vannak a gyerekek? Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek zajlottak utunk során. Nagyhegyes központjában egy szép parkban ültünk le uzsonnázni. A gyerekek szaladgáltak, mi pihentettük kicsit megfáradt végtagjainkat.

 
     IMG_20140503_104101.jpg   IMG_20140503_095206.jpg 

Azt fontolgattuk, hogy mennyi lehet még innen Balmazújváros. Nos, nagyon hamar odaértünk, a Keleti főcsatorna hídja után már egy szempillantás alatt a város szélén jártunk. Úti célunk a Betyár jó! pizzázó volt. A hely igen hangulatos, hiszen Rózsa Sándor és társainak fotói díszítik a falakat. A pizza, a gyros mennyei. Nagyon jól esett mindenkinek az ebéd.  
                                                                                                                                          

     IMG_20140503_123653.jpg            IMG_20140503_151321.jpg

Csaba Püspökladányban dolga végeztével autóba ült és jött a családja után. Mintha előre megterveztük volna ezt a napot percre pontosan. Pedig csak az elhatározás volt meg, aztán a megvalósulás mindenki kedvére történt. Visszafelé a gyerekek már autóval mentek haza, csak Szilvi, Kriszti, Zoli, az uram és én maradtunk nyeregben. Hajdúszoboszlóra a vasútállomásra érve a jegypénztáros kérte, hogy menjünk még egy kört, mert vonatunk csak másfél óra múlva lesz. Nem estünk kétségbe, hiszen a közelben volt egy söröző, ahova természetesen betértünk egy pohárkára. Mikor eljött az idő vissza bicikliztünk az állomásra. Ekkor már szemerkélt az eső. Fölszálltunk a vonatra, ahol már nem áztunk. Este hétre értünk haza. Nagyon jó volt. (Írta:Csontos Gabriella)

Oldal : 123456789101112131415
161718


A J Á N L Ó
A háromföld kincse
 kézműves szappanok
https://www.facebook.com/search/top/?q
=h%C3%A1romf%C3%B6ld%20kincse%

14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL
Új esküvői ruhaszalon Debrecenben!
 Külsővásártér 3.sz.
Bejelentkezés: 30 412 96 33
Vadonatúj ruhák, mérsékelt árak,
 kedves kiszolgálás!
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/riegel.cajon/

uz_v__lgy.png
www.uzvolgye.info

   talitabanner_1.jpg 

www.talita.hu

S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu