2016. augusztus 17. kedd
A krónikás és a nagyérdemű csak azt látja, hogy a huszárok  miként parádéznak lovaikkal Besztercén, Somkeréken, Bethlenben, Árpástetőn, Magyardécsén, Szépkenyerűszentmártonban, Kékesen, Szentmátéban.
De mi munka rejlik egy-egy ilyen  felvonulásban, tiszteletadásban?! Elöször is, hogy a ló mindent megcsináljon a gazdájának, amit az kér,  olyan viszonyban kell lennie az emberrel, hogy ez menjen minden alkalommal. Feltétel nélküli szeretetet, alázatot követel mindkettőtől.
Ezek az emberek  hobbiból tartják  lovaikat, félszavakból, mozdulatokból értik egymást, ezért van az, hogy ilyen alkalomkor  - ami szokatlan embernek, lónak – fegyelmezettek, ügyesek. Az ilyen túrák idején, amikor együtt fekszik és kel a huszár a kedvencével talán jobban feltölti az emberi test akkumulátorát, mint egy wellness hétvége. Kiszakadni a hétköznapok taposómalmából, együtt lélegezni a lóval, kipróbálni, hogy mit bír el az emberi természet ilyen körülmények között. Feszegetni a határokat – mind türelemben, mind fizikai erőnlétben.
Erről is szól a Gróf Tisza István Lovas Emléktúra. Meg arról, hogy hogyan tud a 20 éves és a 60 éven felüli ember együtt élni két hétig egymásra  utalva jóban-rosszban. Hogyan segíti egymást a volt mezőpaniti polgármester, és a nádudvari lovasoktató?  S hogyan segíti egymást az erdélyi és az anyaországi és hogyan a román ember? Az út során rengeteg jó szándékú, segítőkész emberrel találkoztak eddig.
Nagynyulason például egy román család telkén szállásolták el magukat.  Kaptak lucernát, széket, asztalt, kanalat, s milyen jó, hogy szót is tudnak érteni vele.

2016. augusztus 16. kedd. Szinte egész éjszaka esett az eső, hol sűrűn, hol kevésbé. A lovak teljesen eláztak, az emberek is.  Mindenki didergett, de kedves vendéglátóik gondoskodtak róluk.  A lovasok Végh Levente vezetésével Újős felé vették az irányt. A lószállítók és a személyautók is elindultak. Az idő javult. Mezőszentmihályon keresztül vezetett az út, ahol a túra vezetője Csontos János román emberek segítségével megtalálta a falu állatorvosát Dr. Major Vincét, akivel most találkoztak életükben először.  Ilyen a szerencse, a gondviselés ki, minek mondja.

Csontos János érdeklődik

Megtapasztalhatták azt, hogy milyen az erdélyi vendégszeretet. Doktor Úr azonnal intézkedett, az udvarán helyet biztosított a lovaknak, háza teraszán a lovasoknak. Kedves felesége, Marianna azonnal terített és egy fél óra alatt gazdag asztalt varázsoltak a megfáradt huszárok elé. 

A képen Dr. Major Vince mezőszentmihályi állatorvos

A nap süt, van friss sarjú a lovaknak, amit Horváth Csaba és Kovács János azonnal oda villázott a lovak elé.

A képen: Kovács János

A falatozás előtt köszönték meg Végh Levente, valamint Dr. Major Vince és felesége segítségét. 

 

A képen balról jobbra: Bodnár Dániel, Csontos János, Lovas Bálint és  Végh Levente

Ezen a napon  búcsúzott el a csapattól Dr. Csontos Izabella, aki eddig lovon tette meg a távot, valamint Papp József és felesége Enikő, akik  mindenben rendelkezésére álltak a csapatnak. Hol autót vezettek, hol lovat etettek, itattak, tereltek, tették amit kell.  Köszönet érte! Nagynyulason nomád tábort vernek a huszárok, maguk gondoskodnak élelmezésükről. Remélhetőleg az idő is kegyeibe fogadja őket.   A Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg.(Cs.G.)

 

2016. augusztus 15. hétfő

II. József látogatása idején a szentmártoniak kenyérrel és sóval fogadták. Szép lehetett a kenyér, mert azóta így hívják a települést: Szépkenyerűszentmárton.

A képen Papp József és kedves felesége, a túra autós segítői

Az egyházközség a héten kapta vissza szépen felújított templomát. A munkálatok alatt a gyülekezeti  ház udvarán újonnan épült helyiségben folytak az istentiszteletek.

Szépkenyerűszentmárton felújított református temploma

A nőszövetség  tagjai szolgálták fel a huszároknak a reggelit, aminek elköltése után  a lovasok felnyergeltek és útra  készen álltak a szépkenyerűszentmártoniak elé. Orbán Tibor lelkész úr imával engedte útjára a debreceni huszárokat. Egy asszony verssel búcsúzott a vitézektől, majd elénekelték  nemzeti imádságunkat. Most is kaptak huszár gps-t egy ifjú legényember személyében.  Úttalan utakon mentek tovább, a lószállítók és a személyautók is.

A következő település Kékes  nem volt ugyan a túraútvonalban, de az ottani református gyülekezet nagyon várta a debreceni legényeket. Nem csak  azért, hogy végigvonuljanak a falun, hanem azért, hogy álljanak meg, mégha csak egy órácskára is. Nagyon meleg az idő, hétágra süt a nap, úgyhogy mindenkinek jólesett a kis pihenés. Itt is gyűltek az emberek a templomhoz. Megérkeztek  Szentmátéból a lovasok, hogy majd átvezessék a csoportot falujukba. Miután felálltak szép hadrendbe a templomkertben Juhász Imre parancsnok megadta az engedélyt a lóról való leszállásra. A kékesi emberek dalbafogtak, olyan katonadal csokrot fújtak el, hogy még! Lovas Bálint, a Hajdús Táncegyüttes igazgatója is elcsodálkozott rajta.

Szabó Gábor  megcsodálja a kékesiek által hozott huszáros képet

Pálinkával, borral, ásványvízzel ,  jó szóval, szép énekekkel hálálták meg azt, hogy megálltak Kékesen a huszárok. Gyönyörűen felújított t templomukban mutatkoztak be a huszárok a falubelieknek. Tiszteletes Úr pedig a következő szavakkal köszönte meg a látogatást:

Köszönjük ezt a lelki üzemanyagot, melyet  hoztak nekünk. Elég lesz  50 évre,de azt  kérjük, hogy jöjjenek minden évben, sok szeretettel várjuk Önöket!

Kékes lelkipásztora Gáspár Károly megköszöni a huszárok látogatását

Így búcsúztak a Kékesiektől, de már jött a hír, hogy Mezőveresegyházon (ez a következő falu) is várják őket. Virággal, frissítővel, terített azstallal. az idő viszont készülődött, rendkívül meleg volt, A férfiak, a lányokat megsütötte a nap, kicsit leégett az arcuk, a karjuk. a lovakat Kékes határában a gulyakútnál meg is kellett itatni. Mire elértek Mezőveresegyházra  leszakadt az ég.  

Az előőrsnek szánt  személyautókat és lószállítókat végigverte az eső, Szentmátéban is szakadt, az emberek behúzódtak az iskolába, mindenki ahova tudott, de nem tágítottak. Vártak rendületlenül.  Mire megjöttek a huszárok kitisztult az ég, a nap kisütött és rámosolygott a szentmátéiakra és a debreceni huszárokra!

Szentmáté főterén

Kotfas Ilona és kedves férje Tibor koordinálta az ottani vendéglátást. Családoknál laktak a lovasok, de a vacsora és a reggeli náluk zajlott.  Éjszaka a szentmátéiak bált rendeztek, ahova az egész társaságot meginvitálták. A csoport nagy része inkább nyugovóra tért, viszont a „kemény mag” elment a Kultúrba és hajnalig ropta a táncot. A Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg.(Cs.G.)

 

2016. 08.13. vasárnap
A Gróf Tisza István  lovas emléktúra résztvevőire Magyardécsén virradt. A tábor egy nagyon alkalmas helyen volt, ami mind a lovaknak, mind a huszároknak paradicsomi állapotokat biztosított. Bíró Zsuzsi kényesztette is a lovakat, almát adott nekik, de nem ám egészben, hanem szeletelve. Inni friss forrás vizet ihattak négy lábú barátaik.
A Martonos házaspár és lányuk, Zita, valamint segítőik hurkát, kolbászt  és  zöldséget tálaltak reggelire. De már a nagy üstben készítették az ebédet is a décseiek. Reggeli  után a dísz egyenruha igazítása, a csizma kivikszolása következett, hiszen elegánsan, énekszóval, díszmenetben vonultak végig Magyardécsén a debreceni huszárok. Istentiszteletre voltak hivatalosak. Fekete János a magyardécsei református lelkész nem először köszöntötte a falu templomában őket.
2009-ben már jártak itt, akkor a templomkertben lévő első világháborús emlékmű felújításához adtak támogatást.
Az istentisztelet végén Csontos János huszárhagyományőrző, százados kapott szót, aki megköszönte a magyardécsei lakosságnak  a szívélyes vendéglátást. Emléklapot adott át Dr. Vargha Noéminek a csapat állatorvosának, és Szentgyörgyi Zsoltnak. Bodnár Dániel – aki a túra egyik  támogatója - meglepetés ajándékot kapott. Fekete János lelkész úr köszönő oklevélben részesült, ő pedig minden huszárnak igével ellátott emléklapot nyújtott át.  A Himnusz eléneklése után a templom előtt együtt fújták a Kossuth nótát és első világháborús énekeket. Kettes sorban dalolva tértek vissza a táborhelyre, ahol már a kész ebéd várta őket.  A gulyás elfogyasztása után megköszönték a Martonos házaspár és barátaik kedves vendéglátását.
A falu román nemzetiségű alpolgármestere is köszönetét fejezte ki a huszárok látogatásáért és arra kérte őket, hogy jöjjenek  máskor is. Ebéd után Bodnár Dániel csikós bemutatót tartott, melyet Juhász Imre strázsamester kommentált. 
Ezután felnyergelték lovaikat és a faluban kapott lovas vezetővel az élen elindultak a hegyeken át Szépkenyerűszentmártonba. E gyönyörű településen a száz éves, üresen álló parókiában szállásolta el őket Orbán Tibor és Kolumbán Annamária lelkészházaspár. A lovak a romos iskolaépület udvarán kaptak helyet. A szentmártoniak a harangozójukkal az élen elmentek friss szénát kaszálni az állatoknak, az asszonyok kemencében készítették a vacsorára valót. A lelkész úr elment, hogy „harangozzon”  - ez annyit tett, hogy beszólt minden házhoz, hogy nem soká jönnek a huszárok! Nyolc órára össze is gyűlt a nép és Juhász Imre alelnök úr és Csontos János elnök úr bemutatta az egyenruhát és a hozzátartozó felszerelést: kardot, tölténytáskát, stb. Szépkenyerűszentmárton a hegyek között egy völgyben fekszik, nincs lehetőség telefonálni,  ezért elég nehéz volt a lovasokkal tartani a kapcsolatot. De a Polgármesteri Hivatal előtt egy parányi helyen volt térerő és már azt üzenték, hogy látják a templomtornyot és ereszkednek le a szőlősben. Egy kislány lélekszakadva  futott s jelentette: Megjöttek!
Egy néni verssel  és virággal köszöntötte a huszárokat, vacsora után, a zenés presbiteri találkozón zengett a gyülekezeti ház a katonanótáktólA Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg.(Cs.G.)

2016. augusztus 14. szombat
Somkeréken ébredt a csapat és finom túrós puliszka reggeli után a falu gyönyörű fatornyos református templomát nézte meg .
A templomkertben lévő I. Világháborús emlékműnél fotózkodtak, majd a lelkész  úr mondta el a huszároknak a templom történetét.
Ezek után Csontos János  huszárhagyományőrző százados mutatta be név szerint a huszárokat a jelenlévő helyieknek. A lélek tápláléka után a lovakat szedték rendbe, felkészítve őket a hosszú és izgalmas útra.
Somkerék lakossága is búcsúztatta a debreceni huszárokat, akik a Beszterce-Bethlen-Dés-Kolozsvár rendkívül forgalmas közútján lovagoltak egy darabig. Aztán letértek egy földútra, mely már biztonságosabbnak tűnt.  Bethlen városába beérve a csapat kapott egy önkéntes autós felvezetőt, akivel sikeresen beértek  a városközpontba.
Finom ebédet készítettek számukra, azt elfogyasztva újra lóra ültek  és az autók között elindultak , hogy fellovagoljanak a hegyek ölelte Árpástóra. Ott már órák óta, a falu apraja-nagyja  várta a huszárokat. Csontos János  másfél  órán keresztül beszélt, elmondta az egyesület  történetét, a Gróf Tisza István emléktúra történelmi hátterét, a hortobágyi  ló – a nóniusz – hazánkba kerülésének meséjét. Mikor megérkeztek a huszárok  a nép velük együtt az első világháborús emlékmű elé gyűlt, ahol elénekelték a magyar Himnuszt.
Csontos János százados itt is felsorolta a huszárok nevét, foglalkozását. A gyerekek átadták virágaikat, átvonultak a falu Kultúrházába, ott szeretetvendégségben volt részük. Megköszönve a kedves vendéglátást, újra lóra kaptak és neki a kaptatónak. Magyardécse határában piros-fehér-zöld zászlóval díszített kocsi várta őket. A község főterén a tiszteletadás és bemutatkozás után a lovasok elindultak a falu egyik utcáján. Útközben egy magyardécsei  pedagógus házaspár pálinkával és kaláccsal kínálta őket. Vacsorára töltött káposztával várta Martonos Tamás és kedves családja, valamint barátaik a magyarokat.  Vacsora után a merészebb hölgy huszárok és a férfiak lovaikkal együtt hajtották álomra fejüket a szabad ég alatt. A Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg. (Cs.G.)

2016. augusztus 12. péntek
Hajnalban kelt a csapat, hogy a lovakat elrendezve, megnyugtatva be tudják vagonírozni  azokat a lószállítóba, majd elindultak a határ felé.  A huszárok személyautóval követték őket. A határnál gyors és szívélyes ellenőrzés után folytatták útjukat. Irány Szilágynagyfalu! Ott egy ismerősnél pihentek meg.

A „hepehupás vén Szilágyban „ - Adyt idézve – szépen haladt a huszár karaván.  Ezután négy órás út állt előttük, mely végén Beszterce városának határában találkoztak a marosi huszártársaikkal.
Dés előtt hatalmas kocsi sor torlódott fel – hétvége van, vagy haza vagy vikendezni mennek az emberek. Az eső is eleredt, kicsit lelassult az előrehaladás.
Besztercére érve, a város kapujában alig találtak egymásra a huszárok és a helyiek képviselői, és itt is elkezdett az eső cseperészni.  Letáboroztak a város egy forgalmas nagyáruházának parkolójában. Itt  engedték ki a lovakat a lószállító autókból, végre azok is talajt érezhettek a lábuk alatt.
Az emléktábla leleplezése a történelmi egyházak képviselőinek áldásával, szenteléssel történt.  Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. 
A napot Somkerék településen zárták, ahol Becski Éva a Bástya Egyesület nevében köszöntötte a fáradt katonákat és felszolgálták a családja által főzött finom vacsorát az éhes huszároknak.
Élményekben gazdagon tértek nyugovóra.
A Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg. (Cs.G.)

2016. augusztus 11. csütörtök
A Gróf Tisza István emléktúra 0 napján Létavértesen gyülekeztek a Hajdú-Bihari  megyei lovas  és huszárhagyományőrző közhasznú egyesület lovasai. Csontos János  huszárhagyományőrző a túra vezetője (a jobb oldali képen) rövid eligazitást tartott. Elmondta, hogy hajnali négykor indul a csapat, a nyolc magyar ló speciális engedéllyel ellátott lószállító kamionban, a huszárok személy autóban  utaznak. Romániában csatlakozik Maros megyéből  és  Máramarosból  három ló és lovasaik. Csontos János megmutatta a Magyar Királyi Debreceni 2-ik Honvéd Huszárezred története 1869-1918 c. könyvet, melyet egy hölgy adományozott a hagyományőrző huszároknak. Ebben a könyvben  találtak rá arra az útvonalra , melyet  ezalatt a két hét alatt végigjárnak majd.  (Cs.G.)

Erdély - 1916-2016 -100 év - 2016. 08.12-26. Az I. Világháború román front 100. évfordulóján a 2. debreceni honvéd huszárezred katonáinak emlékére szervezte meg a Hajdú Bihar megyei Lovas- és Huszárhagyományőrző Egyesület e két hetes lovas zarándoklatot, mely Gróf Tisza István nevét viseli . Az augusztus 12-ei indulás után elsőként Besztercében avatnak emléktáblát és a felvonuláson is részt vesznek, majd Bethlen templomában istentiszteleten emlékeznek. Augusztus 17-én Vajdaszentiványban koszorúznak és Sáromberke településen kopjafát avatnak. Augusztus 20-án Bekecs-tetőn és Nyárádmagyaróson a Szent István napi ünnepség keretében hajtanak fejet a Nagy Háború hősei előtt. A következő napon Nyárádszeredában koszorúznak és résztvesznek a Bekecs és a Hortobágy Táncegyüttes tagjaival egy tánctáborban. A túra hátralévő útvonala:Jobbágyfalva, Marosvásárhely, Szászrégen és végül Bátos. A hajdú-bihari huszárok összesen 300 kilométeres távot teljesítenek a két hét alatt.

2016.június 10-én és 11-én évet zár a debreceni Rocksuli a Roncsbárban! A két nap a Rocksuli diákjai tanárjai és a vendégeik több mint 100 dalt adnak elő. Belépő: 1.000 Ft a napijegy, 1.400 Ft a kétnapos bérlet. Jegyek kaphatóak elővételben a Roncsbárban! Csatlakozz az eseményekhez!

Dr. Pinczés István, a Debreceni Színjátszó Stúdió vezetője, a Csokonai Színház egykori főrendezője, a Pesti Magyar Színház volt rendezője, a Griff Bábszínház volt igazgatója a japán-magyar színházi kapcsolatok, illetve a két ország közötti kölcsönös megértés elmélyítésében tett erőfeszítéseiért „A Felkelő Nap Arany és Ezüst Sugarainak Rendje” japán kormánykitüntetésben részesül.
Első külföldiként kapja
„A Felkelő Nap Arany és Ezüst Sugarainak Rendje” az egyik legmegtisztelőbb és legnagyobb becsben tartott japán kormánykitüntetés; tavasszal és ősszel adományozható. Évente öt japán állampolgár kaphatja meg kulturális területen elért eredményeiért. Pinczés István az első, aki külföldiként a tokiói külügyminisztérium által kitüntetésben részesül színházrendezői és kulturális kapcsolatépítő tevékenységének elismeréséül.
Az indoklásban szerepel: Pinczés István a helyi színházi társulat rendezőjeként nagyban hozzájárult Debrecen, Hajdú-Bihar megye és Tojama megye közötti, több mint 30 évre visszanyúló művészeti kapcsolatok ápolásához, valamint a Magyarország és Japán közötti kulturális kapcsolat erősítéséhez. Magyarország különböző városaiban aktívan részt vett Japánt bemutató programok szervezésében, ezáltal is hozzájárulva a japán kultúra népszerűsítéséhez.
New Yorkban kezdődött a kapcsolat
Az 1981-ben induló amatőrszínházi kapcsolat New Yorkban jött létre a Debreceni Színjátszó Stúdió és a Hirosi Koizumi vezette japán Bungeiza Gekidan között. Ez később hivatásos színházi kapcsolattá, illetve a Kölcsey Művelődési Központ bekapcsolódásával a művészet más területein (klasszikus zene, kórusének, népzene, japándob, néptánc, balett, showtánc, tárgyalkotó népművészet, képzőművészet, virágkötészet, japán képírásművészet, bábszínház, stb.) is sokrétű és gyümölcsöző együttműködéssé terebélyesedett Tojama és Debrecen művészei, valamint Tojama megye városai (Takaoka, Inami, Jokkaicsi, stb.) és Hajdú-Bihar megye városai (Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Derecske, Püspökladány, stb.) között. A több mint három évtizedes kulturális kapcsolat során mintegy 1500 japán művész érkezett Magyarországra, és közel 1000 Hajú-Bihar megyei művész mutatkozott be Tojama megyében. (forrás: www.civishir.hu/kultura/oriasi-megtiszteltetesben-reszesult-egy-debreceni-muvesz/0525160240)