2017. Szeptember 21. Csütörtök Máté napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy Csaba Hírek Szép Tv Zagyva Ági blogja A Farkas család blogjaMagyarországLányoknak-LegényeknekAnyáknak-ApáknakKönyv-, film- és lemezajánló Háromföldi Ki Kicsoda Asszonyok írják Fotoalbum

Megújult, megszépült
2017-09-18 16:29:44

Felújították az Alföld egyik legszebb vasútállomását Karcagon, a Nagykunság fővárosában. 

Zagyva Ági blogja

2017-08-26 18:28:12

Néha úgy visszamennék az időben… Zagyva nagyanyám mellé a verandai padra, Vona mama mellé a kiskonyhába, Vona nagyapámhoz a műhelybe… Anyukámhoz a múltba… Nem kell, hogy Ők lássanak, csak én hagy láthassam Őket… mert emlékeimben örökké élnek, de annyira jó lenne hallani hangjukat, látni a mosolyukat, érezni az illatukat, elveszni a gesztusaikban… De hagy legyek telhetetlen… szeretnék kérdezni is Tőlük… mert annyi mindent nem kérdeztem meg, annyi mindent nem jegyeztem meg, annyi mindent szerettem volna még… de nem volt elég az idő… És szeretném ha válaszolnának… és megsimogatnának… a kezükkel, a szavaikkal, a gondolataikkal, a lelkükkel… Tudom, hogy nem lehet… tudom, hogy reménytelen… tudom, hogy gyerekes… de szeretnék egy kicsikét kisgyerek lenni… hallani Zagyva nagyanyámat énekelni, érezni Vona mama gondoskodó szeretetét, Vona nagyapám történeteit figyelni és Anyukám karjába bújni… mindössze ezért szeretnék néha úgy visszamenni az időben… (Írta:Zagyva Ági)


2017-07-04 12:58:38

Hétvégén volt a Püspökladányból Elszármazottak II. Találkozója… Az elsőre is meghívást kaptam, de nem éltem Vele, most azonban részt vettem a kétnapos rendezvény szombat délutáni programján… Mikor elújságoltam egyik kollégámnak, hogy hová is megyek, kajakból visszakérdezte, hogy: „De oda nem öregek szoktak menni?” … Hát voltak öregek is, meg középkorúak és olyan korúak is, mint én…  Picit bátortalanul lépdeltem a Művelődési ház felé, hogy mit is keresek én itt… de ekkor megpillantottam szülővárosom helytörténeti honlapjának szerkesztőjét, akivel több éve "munkakapcsolatban" vagyunk, de személyesen még nem találkoztunk… Jelentem lehet kritizálni a személyes kontaktus nélküli kapcsolatokat, de nálunk ez olyan volt, mintha ezer éve ismernék egymást élőben is… és én se éreztem már magam annyira egyedül…  Miközben a Himnuszt hangosan énekelte mellettem általános iskolai osztályfőnököm és egyben énektanárom, a Petri telepi Általános Iskolában éreztem magam énekkari foglalkozáson, majd a csellósok előadása a Zeneiskolába repített… kottákat láttam, végtelen gyakorlást és gyerekkori önmagamat, ahogy battyogok a hangszerrel a Főutcán… A Városi könyvtár névadó ünnepségének áldása, mely egy személyes apa-lánya kapcsolat írásos nyomát hozta példának könnyeket csalt szemembe… A névadót, Kecskés Gyulát ábrázoló festmény pedig rávilágított, hogy van aki túlnőtte magát a alma-üveg árnyék ábrázoláson és csodákat alkot… és ekkor ismét csökkenni látszott magányom, hisz egy volt Közgázost sodort mellém a sors, merthogy bárhová is sodor az élet Ladányival és Közgázossal mindig találkozik az ember…  úgyhogy jöhetett a múltidézés, a középiskolás évek tekintetében… Ezt követően visszarepülhettem a nyolcvanas évek Püspökladányába, aztán pedig világ körüli útra mehettem a zene világában, majd a népi táncosok izgatott várakozása a régi Művházas fellépések emlékeit ébresztette fel bennem… Beszélgettem családi barátokkal az el és a vissza, a múlt és a jövő olvasatában… volt egy kis kézilabdás kötődés is és a régi Zója iskolai ping-pong edzések is felidéződtek egy rövid csevej erejéig… Volt akire csak egy köszönés, vagy egy jó szó maradt, vagy egy pár gondolat… Peregtek a percek, itt is egy ismerős arc, ott is egy… de honnan is ismerem… ladányi?... persze, hogy az, itt mindenki az volt… Ladányi vagy Ladányból elszármazott… hazajöttünk, itthon voltunk… vártak, megajándékoztak, készültek, szerettek, gondoskodtak, megvendégeltek… mint mikor a szülői házhoz megy haza az ember… Mi most a szülőföldünkre jöttünk haza, oda ahová születtünk, ahonnan elindultuk… arra a településre, amely utcái régi emlékeket ébreszt fel bennünk, amely gyerekkorunk csínytevéseinek helyszíne, abba a városba, ami sokat változott, fejlődött, kiépült… de legyen bármilyen is, a Mi Püspökladányunk… Köszönöm ezt a délutánt, a jó szót, a kedvességet, a kultúrát, az időutazás, a hazai ízeket, a honismereti olvasnivalót, a nyereményemet és azt, hogy otthon lehettem, otthon ahová születtem… hisz bárhová sodor a szél én ladányi vagyok, egy olyan ladányi, aki Ladányból elszármazott…(Írta:Zagyva Ági)


2017-06-18 16:26:04

Ha már Apák napja van… hogy miért is szeretem annyira az Apukámat… talán azért, mert minden nehézség ellenére boldoggá tette a gyerekkoromat… Lehet, hogy nem volt bekőporozva a házunk, nem volt szép szekrénysor, nem volt központi fűtés és sokszor ettünk krumplis kockát, de akkor is… Nem is kellett a boldogsághoz sem a kőpor, sem a központi fűtés… mert voltak helyette sokkal fontosabb dolgok… A közösen munkával töltött percek, a könyvek, az utcai tollasozás és a sok sok szeret… ami nem volt hangzatos de mégis beleivódott a kapcsolatunkba... Felnőttem, de még mindig gyerek vagyok, egy kislány, aki még mindig töretlenül csodálja az Édesapját… felnéz rá, meghallgatja a történeteit, gyönyörködik a keze munkájában… Eljártak az évek felettünk, ratjunk is nyomot hagyott az idő, de Ő még mindig az én erős Apukám, aki ha kell hegyeket mozgat, fekvőtámaszokat nyom, vagy éppen keringőzik egyet dalolva az Ő kicsi lányával… hát ezért szeretem annyira az Apukámat…(Írta:Zagyva Ági)


2017-06-09 16:26:01

71-es? Akkor te még emlékszel az utcai nyomós kutakra… amik már lassan eltűnőben vannak, bezzeg az én gyerekkoromban az utcák részei voltak egy településen belül... A klasszikus utcai kút jellemzően kék volt és nehéz volt egyedül inni belőle, mert mire odaértél a vízhez, az már rég nem folyt… volt az a lábfeltevős módszer is, de a legkönnyebben úgy tudtál inni belőle, ha egy társad nyomta… lehetőleg finoman, mert ha nem akkor mindened vizes lett… A mi sarkunkon kerekes kút volt, de már az én gyerekkoromban nem üzemelt… az zöld volt, de nem messze volt egy hagyományos kék kút is… Mi nem hordtunk belőle vizet, mert nálunk be volt vezetve de Sárkány dédmamámnál nem volt… gyerekkoromban sokszor fordult elő, hogy egy kis zsebpénzért elmentem az utcai kútra vízért… mi mással, mint kannával, hisz ezzel vitték haza a kútról a vizet... A zománcos kanna több színben tündökölt… piros, fehér, zöld, kék… egy színű, pöttyös, mintás… És még egy sztori a végére a kannáról… anno a vasútnál nyári munkán a kannahordó munkakör volt a legfontosabb… hisz Ő adott szomjoltó vizet a dolgozó ifjúságnak... Hanyas vagy, 71-es akkor emlékezned kell arra, amit írtam… a kannára és az utcai nyomós kútra…(Írta: Zagyva Ági)


2017-05-05 15:55:13

Van olyan, hogy egy Nőnek úgy kell leélnie az életét, hogy sosem állítottak Neki Májusfát… elmúltam 45 éves, de még Nekem nem jött össze… Ez nem égő?... Van erre valamilyen statisztika, hogy most a kisebbséghez, vagy a többséghez tartozom-e… Ma már talán közel sem frusztrál annyira, mint tinédzserkoromban…  Az, hogy nem történt meg ez az „élmény” az életemben ismét csak megerősít abban, hogy nem a „széplány” kategóriába tartozom … Úgy gondoltam annak idején, hogy kétszer állok sorba a humornál az később kifizetődőbb lesz…  Mindig szép barátnőkkel voltam körbevéve, én pedig a „bohóc” voltam, ha nézett egy fiú, tudtam, hogy nem engem néz, hanem a mellettem álló „szép barátnőt”… Aztán egyszer az történt, hogy még akkor is nézett a fiú, mikor már egy másik lány állt mellettem… itt már azért gyanús volt a történet… „Lehet, hogy engem néz?”… és tényleg, de Ő sem állított Nekem Májusfát… Úgyhogy itt vagyok túl a negyedik X-en, nem volt még Májusfám… Ha esetleg Valakinek felkeltettem az érdeklődését, jeligém: Májusfa, cím a szerkesztőségben. (Írta: Zagyva Ági)


2017-04-24 14:14:09

Hú ma sokan megállítottak, gratuláltak a lányom nagy fogyása kapcsán… és belőlem, csak úgy ömlött a szó… és büszke voltam, határtalan büszke, mert bár tudtam, hogy milyen harcot vívott és milyen áldozatokat hozott, mégis valahogy most értettem meg igazán, hogy milyen nagy dolgot is csinált… legyőzte önmagát! Azt a kis frusztrált kislányt, aki az evésbe menekült és éveken át halogatta a harcot… de aztán megért rá, felvette a kesztyűt, és győzött… Legyőzte a kalóriákat, a kilókat, azt, hogy nem kap magára ruhát, azt, hogy takargatnia kell a hurkákat… Győzött! És ennek a győzelemnek ha kis mértékben is a részese lehettem… segédkezhettem, bátoríthattam, és nem utolsó sorban párolhattam az ételeket… De Ő volt a harcban a hadvezér, aki kitalálta a technikát, utánajárt, számolt, küzdött, izzadt … napról napra, hónapról hónapra… bebizonyította, hogy győztes típus... De a harcnak még nincs vége, most jön a neheze megtartani az elért célt… de én bízom benne, és továbbra is segédkezem, bátorítom és párolok és párolok…. Szép volt Juhász Ági! (Írta: Zagyva Ági)


2017-03-08 18:34:42

A szokásos hétköznapi kómás reggel… szekrény kinyit, pár másodperc feltérképezés után elhangzik a bűvös mondat: „Nincs egy ruhám se, nincs mit felvennem!!!” Valljuk be őszintén hölgyeim, ismerős ez a mondat…Jelzem a ruhásszekrény tele van, a vállfás is, a felhajtós is, a cipő is… De hát ez nem tetszik, a másik szűk, a harmadik már nem divatos, a többihez meg nincs kedvem… Ezért van szükségünk új ruhákra, egy kis változatosságra, a megújulásra, arra, hogy egy picikét ápoljuk a lelkünket… és ez mikor is a legaktuálisabb, hát tavasz tájt, mikor a természet is megújul, és Mi sem szeretnénk lemaradni… Egyszer hallottam egy aranyos történetet, hogy egy kis faluban két tanítónő, pont ezen a mondaton felbuzdulva, hogy: „Nincs mit felvennem!!!” fogadást kötött, kinek is van több ruhája… Minden nap új ruhát kellett felvenniük, mindaddig, míg valakinek el nem kopott a ruhatára… És teltek a napok, a hetek, és még mindig volt ruha abban a fránya szekrényben… hát igen a versenyszellem csodákra képes… még az üresnek hitt ruhatárat is felturbózza…(Írta: Zagyva Ági)


2017-02-01 17:27:46

fotoalbum.jpgMikor gyermekem kisebb volt mániája volt a fénykép nézegetés… Mikor valakit odavetett a sors hozzánk, legyen az közeli vagy távoli rokon, barát, kolléga, szomszéd, iskolatárs előbb utóbb előkerült a fényképalbum I., II., III. … Akarta, nem akarta, volt ideje, nem volt ideje, látta már, mindegy volt végig kellett „szenvednie” családunk élettörténetét képekben… Az azóta eltelt időszakban ez a szokás megmaradt, de kibővült a számítógépen található kismillió fénykép nézegetésével… Merthogy változott a világ, és a digitális fénykép teret hódított… Ezért egy picit irigylem is a mát, főként ott, ahol kisgyermek van, hisz minden pillanatát meg tudja örökíteni a kicsi fejlődésének… képekben, videókban egyaránt… Úgyhogy évek múltán, majd ha a mai felnövő korosztályhoz látogat el közeli vagy távoli rokon, barát, kolléga, szomszéd, iskolatárs hideg élelmet is vigyen magával ha kifog egy olyan fényképmutogatós fajtát, mint az én gyerekem… (Írta: Zagyva Ági)

2017-01-17 19:36:42

18240.jpgAz elmúlt napokban jelentősen megnőtt az egy településre jutó hóemberek száma… hát igen, ahogy leesett a várva várt hó, valahogy úgy vagyunk Mi emberek beprogramozva, hogy hóembert kell építenünk… Elnézve az utcák és udvarok új lakóit továbbra is a klasszikus háromgombócos a legjellemzőbb fazon… szén már elvétve található gomb gyanánt, de a sárgarépa még mindig dívik… és ahogy divat a sál és a sapka nálunk embereknél, úgy a hóembereknél is…  Ahogy telnek a napok egyre jobban nem szeretjük a tél ezen arcát… a hó piszkos, felhányva kupacokban, az utak csúszósak, nincsenek megfelelően takarítva… De emiatt kár lenne mérgelődni… mit szóljon akkor szegény hóember… napról napra egyre soványabb, már senki sem törődik vele, leesik az orra és végül egy koszos hókupac lesz belőle… Eltelik még pár nap és már az az új hír járja, hogy: az elmúlt napokban jelentősen lecsökkent az egy településre jutó hóemberek száma…(Írta: Zagyva Ági)

2017-01-06 11:39:10

z__ldbab.jpg Elmúltak az ünnepek, volt itt minden szép és jó, és rengeteg kaja, hús hússal, édesség édességgel… és eljött az a pillanat amikor már nem tudsz az ételre nemhogy nézni, de gondolni sem… De új nap, új kihívás és jön az új gondolat, hogy mit is főzzek… Én ezt utálom a legjobban, kitalálni… ezért mindig segítségül hívom férjuramat, azzal az erélyes kiáltással, hogy : „Munkamegbeszélés!”… találjuk ki együtt, hogy mi is legyen a menü, így utólag nincs abból rinyálás, hogy miért pont ez, mást kívánok stb… És jött az ötlet, hogy legyen zöldbableves bundáskenyérrel… elég snassznak tűnő, de egy picit elszaladt velünk a világ, hol van már az, hogy csak hétvégén eszünk húst… üdítő, sütemény ünnepnapokon… Fiatal asszony koromban kockás füzetbe vezettem, hogy mi lesz a kaja, próbáltam beosztani azt a keveset… pár éve, mikor már az „elszaladt velünk a világ” időszakban voltunk megtaláltam azt a régi füzetet és döbbenettel néztem, hogy milyen egyszerű ételeket ettünk, és tényleg csak hétvégén volt hús… és igen, volt egy nagy kedvenc : a zöldbableves bundáskenyérrel…(Írta: Zagyva Ági)

Oldal : 123456789101112131415
161718192021222324252627282930
3132


A J Á N L Ó
S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

A háromföld kincse
 kézműves szappanok
www.facebook.com
14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL
Új esküvői ruhaszalon Debrecenben!
 Külsővásártér 3.sz.
Bejelentkezés: 30 412 96 33
Vadonatúj ruhák, mérsékelt árak,
 kedves kiszolgálás!
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/BelleLelle.magic
uz_v__lgy.png
www.uzvolgye.info

   talitabanner_1.jpg 

www.talita.hu

fr_120_120.gif

www.folkradio.hu


kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu


kulturpartlogo.jpg