2018. Január 19. Péntek Sebestyén napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy Csaba Hírek Szép Tv Zagyva Ági blogja A Farkas család blogjaMagyarországLányoknak-LegényeknekAnyáknak-ApáknakKönyv-, film- és lemezajánló Háromföldi Ki Kicsoda Asszonyok írják Fotoalbum

Kiszálltak a taposómalomból,...
2018-01-17 08:36:21

...ma természetközeli életet élnek. Vezetői pozíciót töltöttek be, mégis váltottak

Zagyva Ági blogja

2018-01-10 18:59:31

A vándorsólymot választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a 2018-as év madarának olvastam a minap… Amúgy 1979 óta választanak „Év madarát”… tavaly a tengelic, 2016-ban pedig a haris nyerte el a címet… Utóbbit szerintem még nem láttam, de tengelicet igen… bár ebben sem vagyok 100 %-ban biztos, merthogy nem vagyok egy nagy madárszakértő, inkább az ehető fajokat ismerem… pl. csirke, kacsa, galamb…   De valamire felfigyeltem madárügyben az utóbbi időben, miközben vonatablakból kémleltem a pusztaságot... Az útszéli fák ágain megbújva rengeteg ragadozó madár gubbaszt a téli erdőben… jellegzetes mozdulatlan testhelyzetük, ahogy egybeolvadnak a környezettel olyan határtalan nyugodtságot áraszt a külvilág felé… Azt nem tudnám megmondani, hogy milyen fajta madarak, esetlegesen vándorsólymok-e, de a jelenlétük az én olvasatomban - a vonatablakból merengve - olyan magasztossá teszi a sivár téli tájat, az Alföldi rónaságot… (Írta: Zagyva Ági)


2017-12-15 17:48:52

Nyakunkon a tél, mivel nem rendelkezem eszement nagy ruhásszekrénnyel, viszont – ahogy az uram mondja – van egy-pár göncöm, az évek óta bevált rotációs rendszerben forgatom a ruhatáramat… Lustaságomat mi sem mutatja jobban, hogy a ruhák nem egyszerre kerülnek ám át egyik helyről a másikra, hanem úgy szépen lassan, ahogy felveszem őket… Így aztán előfordulhat, hogy „egyesek” hiába várnak arra, hogy színre kerüljenek, szépen a szekrény mélyén lapulnak egész szezon alatt… Így történt ez azzal a lila felsőmmel is, amit a minap viseltem… Tavalyi évben úgy ahogy a nagykönyvben, illetve fentebb meg van írva hiába várt a sorára, egész télen kárhozatra ítélve, emberi testet nem látva kellett áttelelnie a szekrény mélyén… De az idén elég korán felfedeztem, hogy: „Ni mán…. mi van Nekem!!!”  :-) úgyhogy majdnem szezonnyitóként viselhettem… Azt nem tudom megjósolni, hogy marad-e valami az idén a szekrény mélyén, hogy majd jövőre egy szösszenet témája lehessen… esetleg egy nadrág vagy egy szoknya… bár utóbbi biztos, hogy nem…. szoknyám ugyanis nincsen…(Írta:Zagyva Ági)


2017-11-21 12:34:17

Először 17 évesen találkoztam „Vele”… az osztálykiránduláson… bár már tudtam hamarabb is, hogy létezik, Anyu és Apu is szívta… Aztán ott Pécsett egy játék kedvéért kipróbáltam, de azzal szembesültem, hogy nem bírom, nem jó, köhögök, büdös… Még abban az évben elveszítettem Édesanyámat, valamihez „nyúlni” kellett, hát „Ő” ott volt: ”Az a piszkos cigaretta…” ahogy Nagyapám emlegette, mikor Anyu dohányzott, pedig Ő is, anno, el se akartam hinni, utólag már annyira utálta… Évekig titokban voltam a rabja, gondoltam én… balga gyerek, azt hiszi, hogy nem érzi a szülő… pedig mindened átjárja… Az eltelt 29 év alatt háromszor tettem le, szenvedtem, ettem, pótcselekvést kerestem, kilókat felszedtem, majd kétszer visszaszoktam… immáron tizedik éve „tiszta” vagyok, de egyszer hallottam egy okosságot és vallom, hogy aki szenvedélybeteg, az egy életre az, csak éppen egy ideig nem él vele… ezért nem merem egy slukkal sem meglopni… visszaszoknék… látszólag erős vagyok, de mégis a rabja…(Írta: Zagyva Ági)


2017-11-12 18:13:01

Tanáraim, tantárgyaim avagy köszönök mindent… Érdekes, hogy úgy alakult az életben, hogyha általános iskolai osztálytalálkozóra megy az ember jellemzően „csak” a felső tagozatos, ballagtatós osztályfőnökét hívja meg a találkozóra… így történt ez nálunk is… Az én osztályfőnököm ének-zene tantárgyat tanított, kórusvezető volt és semmit sem változott az eltelt időben… dallamos kacagása betöltötte most is az osztálytermet… Ha visszamerengek a múltba, úgy 31 év távlatában egy kis Trabbantot látok, a hangvilla szakszerű használatát, eleganciát, fegyelmet és Queen szeretetet… no meg egy csapat rosszcsont diákot, akiknek a „Hull a szilva a fáról” című magyar népdaléneket sikerült beleégetni a hangszálaiba… mint ahogy a szolmizációt és a Ma ma ma ma más beéneklést is… Jó volt látni, hogy ahogy rajtunk sem fogott az idő, úgy volt osztályfőnökünkön és egyben ének-zene tanárunkon sem… Négy év múlva újra szeretném hallani a kacagásod Lövei Ilona tanárnő és addig is minden osztálytársam nevében köszönök mindent… (Írta:Zagyva Ági)


2017-11-05 17:32:42

...az a név ami a saját neveden túl végigkísér egy életen át... már ha van, mert nem mindenkinek adatott meg ez az életben… Félreértés ne essék nem a gúnynévről beszélünk, az egy másik kategória, a becenév az amit szívesen visel az ember, ha öreg, ha fiatal… ;) Sokszor előfordult mostanság, hogy régi barátokkal beszélgetvén fogalmam sem volt, hogy kiről is van szó… Gipsz Jakab…. Ki az??? Aztán mikor előkerült a tarsolyból a beceneve egyből leesett a tantusz, hogy kiről is van szó… ezzel kellett volna kezdeni… :-) Mint általában minden Zagyvának, Nekem is Zagyó a becenevem, még általános iskolás koromban „ragadt” rám, de érdekes, hogy a pályafutása itt meg is ragadt, hisz középiskolában már nem így szólítottak… Így ha valaki Zagyónak hív – márpedig vannak egy páran még a mai napig is – akkor tudható, hogy az ismeretségünk életszakaszom mely részére tehető… De nem csak én kaptam becenevet akkor, más is… így 31 év távlatából találkozván felelevenődtek a régi becenevek… Csicsi, Rai, Rocky, Puccos, Rolya, Jeremy, Hugi, Gazdi, Baby, Topi, Pici, Sittyó… és még számtalan... amit van aki azóta nem is hallott… de most igen, merthogy mi így szólítottuk egymást… az egykori becenevén…(Írta: Zagyva Ági)


2017-10-11 20:13:16

A lánygyermekek világnapján egy lánygyermekes anya gondolata… Szoktam volt mondani a gyerekemnek, mindig annyi idős akarjál lenni, mint amennyi vagy … Példán szemléltetve 12 évesen ne 18, és 16 évesen ne 5… ugye, hogy nem mindegy… Érdekes a mai társadalom… amikor egy 14 éves szoknyahossza megegyezik a cipősarok magasságával, vagy mikor általános iskolás korú gyerekeknél teljesen elfogadott az éjszakai élet… félreértés ne essék nem vagyok konzervatív, sőt, de bizonyos normákat úgy gondolom közvetíteni kell a gyermek felé… Ettől még lehet valaki jó anya, sőt, nem attól vagyok jó anya, hogy nem szabok gátat… Nehéz elfogadtatni, hogy éljék meg az adott koruk szépségeit, ne akarják sürgettetni az idő múlását, repül az a nélkül is… Egy műsorban hallottam, hogy a húszas éveink arról szólnak, hogy egy jó harmincassá maszkírozzuk magunkat… de ez vissza viszont már nem működik… De ezt csak mi tudjuk negyvenesek, akik már túl vannak a húszon, harmincon… akik valljuk be őszintén belül 18 évesek… csak hát beleraktak Minket ebbe az öregedő testbe, de a lélek az nem öregszik, az fiatal marad, bohém, játékos, életvidám… és Mi tudjuk, hogy nem minden a külsőség, és hogy a szépség tényleg belülről fakad!!! (Írta: Zagyva Ági)


2017-08-26 18:28:12

Néha úgy visszamennék az időben… Zagyva nagyanyám mellé a verandai padra, Vona mama mellé a kiskonyhába, Vona nagyapámhoz a műhelybe… Anyukámhoz a múltba… Nem kell, hogy Ők lássanak, csak én hagy láthassam Őket… mert emlékeimben örökké élnek, de annyira jó lenne hallani hangjukat, látni a mosolyukat, érezni az illatukat, elveszni a gesztusaikban… De hagy legyek telhetetlen… szeretnék kérdezni is Tőlük… mert annyi mindent nem kérdeztem meg, annyi mindent nem jegyeztem meg, annyi mindent szerettem volna még… de nem volt elég az idő… És szeretném ha válaszolnának… és megsimogatnának… a kezükkel, a szavaikkal, a gondolataikkal, a lelkükkel… Tudom, hogy nem lehet… tudom, hogy reménytelen… tudom, hogy gyerekes… de szeretnék egy kicsikét kisgyerek lenni… hallani Zagyva nagyanyámat énekelni, érezni Vona mama gondoskodó szeretetét, Vona nagyapám történeteit figyelni és Anyukám karjába bújni… mindössze ezért szeretnék néha úgy visszamenni az időben… (Írta:Zagyva Ági)


2017-07-04 12:58:38

Hétvégén volt a Püspökladányból Elszármazottak II. Találkozója… Az elsőre is meghívást kaptam, de nem éltem Vele, most azonban részt vettem a kétnapos rendezvény szombat délutáni programján… Mikor elújságoltam egyik kollégámnak, hogy hová is megyek, kajakból visszakérdezte, hogy: „De oda nem öregek szoktak menni?” … Hát voltak öregek is, meg középkorúak és olyan korúak is, mint én…  Picit bátortalanul lépdeltem a Művelődési ház felé, hogy mit is keresek én itt… de ekkor megpillantottam szülővárosom helytörténeti honlapjának szerkesztőjét, akivel több éve "munkakapcsolatban" vagyunk, de személyesen még nem találkoztunk… Jelentem lehet kritizálni a személyes kontaktus nélküli kapcsolatokat, de nálunk ez olyan volt, mintha ezer éve ismernék egymást élőben is… és én se éreztem már magam annyira egyedül…  Miközben a Himnuszt hangosan énekelte mellettem általános iskolai osztályfőnököm és egyben énektanárom, a Petri telepi Általános Iskolában éreztem magam énekkari foglalkozáson, majd a csellósok előadása a Zeneiskolába repített… kottákat láttam, végtelen gyakorlást és gyerekkori önmagamat, ahogy battyogok a hangszerrel a Főutcán… A Városi könyvtár névadó ünnepségének áldása, mely egy személyes apa-lánya kapcsolat írásos nyomát hozta példának könnyeket csalt szemembe… A névadót, Kecskés Gyulát ábrázoló festmény pedig rávilágított, hogy van aki túlnőtte magát a alma-üveg árnyék ábrázoláson és csodákat alkot… és ekkor ismét csökkenni látszott magányom, hisz egy volt Közgázost sodort mellém a sors, merthogy bárhová is sodor az élet Ladányival és Közgázossal mindig találkozik az ember…  úgyhogy jöhetett a múltidézés, a középiskolás évek tekintetében… Ezt követően visszarepülhettem a nyolcvanas évek Püspökladányába, aztán pedig világ körüli útra mehettem a zene világában, majd a népi táncosok izgatott várakozása a régi Művházas fellépések emlékeit ébresztette fel bennem… Beszélgettem családi barátokkal az el és a vissza, a múlt és a jövő olvasatában… volt egy kis kézilabdás kötődés is és a régi Zója iskolai ping-pong edzések is felidéződtek egy rövid csevej erejéig… Volt akire csak egy köszönés, vagy egy jó szó maradt, vagy egy pár gondolat… Peregtek a percek, itt is egy ismerős arc, ott is egy… de honnan is ismerem… ladányi?... persze, hogy az, itt mindenki az volt… Ladányi vagy Ladányból elszármazott… hazajöttünk, itthon voltunk… vártak, megajándékoztak, készültek, szerettek, gondoskodtak, megvendégeltek… mint mikor a szülői házhoz megy haza az ember… Mi most a szülőföldünkre jöttünk haza, oda ahová születtünk, ahonnan elindultuk… arra a településre, amely utcái régi emlékeket ébreszt fel bennünk, amely gyerekkorunk csínytevéseinek helyszíne, abba a városba, ami sokat változott, fejlődött, kiépült… de legyen bármilyen is, a Mi Püspökladányunk… Köszönöm ezt a délutánt, a jó szót, a kedvességet, a kultúrát, az időutazás, a hazai ízeket, a honismereti olvasnivalót, a nyereményemet és azt, hogy otthon lehettem, otthon ahová születtem… hisz bárhová sodor a szél én ladányi vagyok, egy olyan ladányi, aki Ladányból elszármazott…(Írta:Zagyva Ági)


2017-06-18 16:26:04

Ha már Apák napja van… hogy miért is szeretem annyira az Apukámat… talán azért, mert minden nehézség ellenére boldoggá tette a gyerekkoromat… Lehet, hogy nem volt bekőporozva a házunk, nem volt szép szekrénysor, nem volt központi fűtés és sokszor ettünk krumplis kockát, de akkor is… Nem is kellett a boldogsághoz sem a kőpor, sem a központi fűtés… mert voltak helyette sokkal fontosabb dolgok… A közösen munkával töltött percek, a könyvek, az utcai tollasozás és a sok sok szeret… ami nem volt hangzatos de mégis beleivódott a kapcsolatunkba... Felnőttem, de még mindig gyerek vagyok, egy kislány, aki még mindig töretlenül csodálja az Édesapját… felnéz rá, meghallgatja a történeteit, gyönyörködik a keze munkájában… Eljártak az évek felettünk, ratjunk is nyomot hagyott az idő, de Ő még mindig az én erős Apukám, aki ha kell hegyeket mozgat, fekvőtámaszokat nyom, vagy éppen keringőzik egyet dalolva az Ő kicsi lányával… hát ezért szeretem annyira az Apukámat…(Írta:Zagyva Ági)


2017-06-09 16:26:01

71-es? Akkor te még emlékszel az utcai nyomós kutakra… amik már lassan eltűnőben vannak, bezzeg az én gyerekkoromban az utcák részei voltak egy településen belül... A klasszikus utcai kút jellemzően kék volt és nehéz volt egyedül inni belőle, mert mire odaértél a vízhez, az már rég nem folyt… volt az a lábfeltevős módszer is, de a legkönnyebben úgy tudtál inni belőle, ha egy társad nyomta… lehetőleg finoman, mert ha nem akkor mindened vizes lett… A mi sarkunkon kerekes kút volt, de már az én gyerekkoromban nem üzemelt… az zöld volt, de nem messze volt egy hagyományos kék kút is… Mi nem hordtunk belőle vizet, mert nálunk be volt vezetve de Sárkány dédmamámnál nem volt… gyerekkoromban sokszor fordult elő, hogy egy kis zsebpénzért elmentem az utcai kútra vízért… mi mással, mint kannával, hisz ezzel vitték haza a kútról a vizet... A zománcos kanna több színben tündökölt… piros, fehér, zöld, kék… egy színű, pöttyös, mintás… És még egy sztori a végére a kannáról… anno a vasútnál nyári munkán a kannahordó munkakör volt a legfontosabb… hisz Ő adott szomjoltó vizet a dolgozó ifjúságnak... Hanyas vagy, 71-es akkor emlékezned kell arra, amit írtam… a kannára és az utcai nyomós kútra…(Írta: Zagyva Ági)


Oldal : 123456789101112131415
161718192021222324252627282930
3132


A J Á N L Ó
S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

A háromföld kincse
 kézműves szappanok
www.facebook.com
14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL
Új esküvői ruhaszalon Debrecenben!
 Külsővásártér 3.sz.
Bejelentkezés: 30 412 96 33
Vadonatúj ruhák, mérsékelt árak,
 kedves kiszolgálás!
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/BelleLelle.magic
uz_v__lgy.png
www.uzvolgye.info

   talitabanner_1.jpg 

www.talita.hu

fr_120_120.gif

www.folkradio.hu


kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu


kulturpartlogo.jpg