2017. November 20. Hétfő Jolán napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy Csaba Hírek Szép Tv Zagyva Ági blogja A Farkas család blogjaMagyarországLányoknak-LegényeknekAnyáknak-ApáknakKönyv-, film- és lemezajánló Háromföldi Ki Kicsoda Asszonyok írják Fotoalbum

Most kerüljük a robosztus hangzásokat
2017-11-03 09:05:02

Ha november, akkor Héttorony Fesztivál. Beszélgetés Kiss Ferenccel (a képen) a fesztivál művészeti vezetőjével.

Anyáknak-Apáknak

2017-11-01 15:25:12

Beszéljünk a halálról a gyereknek. De hogyan? A felnőtteknek sem egyszerű téma a halál, hát még a gyermekek számára. Nem tudjuk, hogyan beszéljünk róla, mit ért meg, mit képes és mit nem feldolgozni abból, hogy nagymama, nagytata, a kedvenc kiskutya, netalán valaki a közvetlen közeléből, a mindennapjaiból örökre eltávozott. Kádár Annamária pszichológustól kérdeztük, mikor és mit érdemes mondanunk a gyereknek erről a felnőtteknek sem könnyű témáról.(forrás: liget.ro)


2017-10-26 18:30:49

Élt egyszer egy gazda, aki szerény körülmények között, egy kis házban lakott feleségével és hat gyermekével. Ahogy telt-múlt az idő, a gazdát egyre jobban kezdte zavarni, hogy kevés a hely és folyton nagy a zaj otthon, a felgyülemlett feszültség miatt pedig már egyre több volt a veszekedés is. Amikor már elviselhetetlenné vált a helyzet, úgy döntött, elmegy a falubéli bölcs emberhez, hogy a tanácsát kérje. A bölcs meghallgatta a férfi panaszait, majd így szólt hozzá: „Ha pontosan követed a tanácsomat, hamarosan jobban fogjátok érezni magatokat. Megígéred, hogy mindenképpen betartod, amit mondok?” „Igen, megígérem, csak legyen már végre jobb a helyzet!” – vágta rá a gazda. „Vannak állataid?” – kérdezte tőle a bölcs ember. „Igen, van egy tehenem, egy kecském és néhány tyúkom.” „Nagyszerű.” – mondta a bölcs – „Akkor most menj haza, fogd az állataidat, és vidd be őket a házadba, hogy veletek lakjanak.” A gazdát sokkolta, amit hallott. „Ez teljesen megőrült!” – gondolta magában elképedve, de még ha kelletlenül is, követte az utasítást. Az eleve kicsi házban így már szinte mozdulni sem lehetett, ráadásul az állatok még nagyobb hangzavart és felfordulást okoztak. Még több lett a feszültség, és hamar tarthatatlanná vált a helyzet. A gazda kétségbeesetten visszament hát a bölcs emberhez, és keserves panaszban tört ki: „Így nem lehet élni, teljes káosz az életem! Nyugalomra van szükségem és térre, de az állatok mellett ez lehetetlen!” A bölcs ember ekkor így szólt: „Most menj haza, és engedd ki az állatokat az udvarra.” A gazda örömmel követte az utasítást: hazament, kiterelte az állatokat, majd a házba visszatérve megkönnyebbülten leült egy székre. Ekkor értette csak meg a bölcs ember tanácsait. Bár a gyerekek még mindig hangosan játszottak, a ház hihetetlenül nyugalmasnak és tágasnak tűnt most, hogy az állatok nem voltak bent. Megtanulta értékelni azt, amije van.


2017-10-05 08:18:51

Ez van. Persze nem mindig vagyok aktívan jelen a netes világban, mert szerencsére van offline életem is. Ennek ellenére elég jelentős mennyiséget olvasgatok a neten, chatelek a családommal, barátaimmal vagy éppen információt gyűjtők, tájékozódom.
Amikor megszületett a kislányom, akkor próbáltam mérsékelni az egészet, hogy előtte sosem fogom a telefont használni, csak amikor alszik. Persze elég rövid időn belül beláttam, hogy ez nem működik, hiszen beszűkült a korábbi életterem és a társasági érintkezéseim eléggé lekorlátozódtak egy időre a gyerekünk születése után. Éppen emiatt a telefonom és a számítógép egy-egy ablakká vált, mely a világra nyitott.
Hálás vagyok az internetnek, mert enélkül biztos, hogy sokkal nehezebben vettem volna - az egyébként sem egyszerű - szülővé válás fokozatait. Rengeteget segített az, hogy mindenféle anyukás, gyerekes csoportba beléphettem, gyűjthettem az információt a mozgásfejlődésről, a terhesség utáni hormonváltozásról vagy éppen a vegán étkezés alapjairól.
Természetesen itt is szükséges a kritikus szemlélet és az, hogy válogassunk az elérhető információk közül.
Az internetes és online jelenlétet szükségesnek és hasznosnak tartom a mai társadalomban, ugyanakkor a legszebb emlékeim mind olyan eseményekhez kötődnek, melyek teljesen offline történtek.
Ti mit köszönhettek az internetnek? - Zsuzsi -(forrás: www.facebook.com/huszontul


2017-09-28 17:20:59

A titok sohasem tartható. Generációkon át hat, és sorsot formál minden elhallgatás. A gyerekek előtt egy nagy horderejű, a család életét befolyásoló esemény sohasem tartható titokban. „Benne van a levegőben”, és mérgezi azt.
A gyerekek hatalmas mesterei a megfigyelésnek, és mindent megéreznek, annak ellenére, hogy az nincs kibeszélve, szavakba öntve. Átjön számukra az elpirulásokból, a pillanatnyi hezitálásokból egy-egy válasz előtt, a megrebbenő tekintetekből, a történethez kapcsolódó szomorúságból, vagy dühből, esetleg szégyenérzetből. (forrás:eletszepitok.hu)


2017-07-19 18:22:11

...amelyek összetartják a családot. 

Szertartások szülőknek
Minden nyáron lemenni a Balcsira. Nyugodt, közös ebéd vasárnap a családdal. Születésnapi ünneplés, közös „boldog születésnapot” éneklés. Minden nyáron pecázni menni a hegyekbe. Meghitt, jó kedvű családi rituálék. Ezek azok az ismétlődő dolgok, amelyek jó esetben nem megszokásból, hanem jó kedvvel teszünk. Ha azonban ezek megszűnnek, hiányoznak, fontos építőköveket veszíthetünk el… Hogyan válhatnak ezek a rituálék a Te gyereked számára is a családi élet fontos alappilléreivé?
Az ismétlődő rituálékat néha hajlamosak vagyunk körülményes, ódivatú dolognak, giccsesnek gondolni, amelyet régi korok meghaladott rendszerei erőltettek az emberekre. Egyes szokások tartalma valóban változhat, kiüresedhet vagy éppen új tartalommal telhet meg, de ez nem jelenti azt, hogy szertartásokra egyáltalán ne lenne szükségetek nektek is.
Éppen ellenkezőleg. A gyereked életében rendkívül fontos szerepet tölthetnek be azok a közös megegyezésen alapuló, rendszeresen ismétlődő szokások, amelyek meghittséget és biztonságérzetet sugároznak.
Gondolj bele! Már az ő életében is hány ilyen elem van. A reggeli ébredést, az etetéseket és az esti lefekvést kísérő keretsztorik („ezt a falatot most Apa kedvéért, a következőt Anya kedvéért”) sokszor elengedhetetlenek ahhoz, hogy ezek a tevékenységek gördülékenyen menjenek.
Ráadásul nem kell görcsösen a te gyermekkorod szokásaihoz ragaszkodni. Szinte bármiből csinálhattok ti magatok közösen szertartást: lehet egy titkos kézfogásostok, egy jól felismerhető kopogásotok, közös szójátékaitok.
Van az a pillanat, amikor nem hivatkozhatsz lustaságra
Akkor válhat valami szertartássá, ha valamit mindig megismételtek…ha törik, ha szakad. Például ha befagy a Balcsi, kimentek korizni.
Ha nincs ilyen szabályosság, akkor inkább egy spontán dologról van szó. Az sem rossz persze, csak éppen az a várakozás, biztonságérzet hiányzik, amely a szertartások elengedhetetlen alkotóeleme.
Ehhez szülőként leginkább úgy járulhatsz hozzá, ha komolyan veszed a közös családi szokásokat, és nem próbálsz kényelemből, különböző alibikkel kibújni alóla. A húsvéti tojáskeresés a kertben például csak akkor értelmezhető, ha minden évben sort kerítünk rá, különben úgy tűnhet, hogy a szokásokat bármikor önkényesen megváltoztathatjuk, ha éppen inkább a kedvenc sorozatunkat néznénk, vagy lusták voltunk leugrani a boltba csokinyúlért.
Mozgósítsátok a saját kreativitásotok
A szabályok egyes események esetében kívülről meghatározottak (pl. karácsonyi fadíszítés), más helyzetekben viszont kreativitást és közösen meghozott döntéseket igényelnek. A gyerekeknek is meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy maguk kezdeményezzenek, alakítsanak ki szertartásokat.
Szülőként ebben az esetben is fontos szereped van: a szertartás elveszti szertartás jellegét, ha állandóan változtatjuk a szabályokat, esetleg összeveszünk azon, hogy ki hogyan értelmezi őket. Ilyenkor érdemes pozitívan kedvet csinálni hozzá, illetve határozott álláspontot képviselni, és ahhoz következetesen tartani magunkat, különben a szertartás határai elmosódnak, ezáltal pedig elveszítheti eredeti tartalmát.
A konkrét cselekvésen túlmutató értelem
Ahogyan az a vallásos szertatások esetében egészen szembetűnő, a szertartásos cselekvések végrehajtása általában túlmutat a konkrétan elvégzett feladatok gyakorlati hasznán: nem azért öltözünk szép ruhába, majd masírozunk egyik pontból a másikba egy körmenet vagy egy felvonulás esetén, mert erre önmagában különösebb szükség volna, hanem azért, mert ezáltal kifejezzük, hogy kik vagyunk, egy esemény iránti tiszteletünket, vagy éppen a közösséghez való tartozásunkat.
Ugyanez igaz minden hétköznapi szertartásra is: nem egyszerűen azért éneklünk este a gyereknek, mert enélkül fizikailag képtelen lenne elaludni, hanem azért, mert ezáltal egy bensőséges hangulatot teremtünk, és olyan élményekkel gazdagítjuk a gyerekünket, amire jó eséllyel sok év múltán is emlékezni fog.
Ha azt szeretnénk, hogy szertartásainknak ne csak protokollja legyen, hanem belső szellemisége is, akkor ne a gyakorlatias szempontokat helyezzük előtérbe.
Beavatottság
Egy szertartásnak nem kell bennfentesnek és kirekesztőnek lennie, ugyanakkor az fontos, hogy akik részt veszne benne, azok valahogyan személyesen is kötődjenek hozzá. Ehhez hozzájárulhat az, ha a szertartás szabályait már eleve közösen alakítjuk ki, de abban az esetben is megteremthető a beavatottság érzése, ha egy kívülről adott helyzetről van szó. Például lehet, hogy a tizenéves gyerekünket több százan fogják felköszönteni a születésnapján valamelyik közösségi oldalon, de ők valószínűleg nem fogják tudni, hogy melyik a kedvenc tortája, hogy milyen grimaszt szokott vágni a gyertyák elfújása közben, és hogy ki kapja az első szelet tortát az asztalnál. Az ilyen, csak a „beavatottak” számára hozzáférhető tudásrétegek nagyban növelhetik egy szertartás bensőséges jellegét, amelynek megélése jóval intenzívebb élményt nyújthat, mint a formalitások követése.
Cikksorozatunk későbbi részeiben olyan konkrét ötleteket mutatunk be, amelyekből kis erőfeszítéssel bensőséges hangulatú családi szertartásokat varázsolhatunk.
Írjunk a tiédről is? Tanulhatnának a te családodtól mások is? Nálatok milyen szertartások vannak? Kommentelj, vagy írj nekünk bátran a kapcsolat[kukac]hogyanmondjamelneked[pont]hu email címre. (forrás: www.hogyanmondjamelneked.reblog.hu)


2017-06-08 21:37:43

Nemrég átjött hozzám egy barátom kávézni, üldögéltünk és az életről beszélgettünk. Egy ponton megjegyeztem: „Megyek és elmosogatok, rögtön jövök”.

Erre úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy űrhajót építek. Csodálattal vegyes csodálkozással tette hozzá: „Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.”

Visszaültem mellé az asztalhoz, és elmagyaráztam, hogy én nem „segítettem” a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem „segítség” az, hogy házimunkát is végzek.

Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.

Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.

Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.

Nem segítek a feleségemnek a gyerekek körüli teendőkben, mert ők az én gyerekeim is, és az a feladatom, hogy az apjuk legyek.

Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én és az én gyerekeim ruhái is.

Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. Ami pedig a dicséretet illeti, megkérdeztem a barátomat, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy a felesége végzett a takarítással, a mosással, az ágynemű felhúzásával, a gyerekek megfürdetésével, a főzéssel, a rendrakással és a többivel, és te annyit mondtál: köszönöm.

De nem csak egyszerű köszönömről van szó, hanem a totális elismerésről: „Nahát! Fantasztikus vagy!!!!”

Ez így most furcsának tűnik? Furán nézel most magad elé? Amikor te egyetlen egyszer életedben felmostál, rögtön elvártad, hogy kitüntetést kapj... de miért is? Gondolkoztál már ezen, drága barátom?

Talán azért, mert macsó kultúránkban azt tanultad, hogy mindez az ő dolga.

Esetleg azt képzeled, hogy mindez pikk-pakk megvan, a kisujját sem kell mozdítania érte?

Akkor hát dicsérd őt úgy, ahogy elvárod, hogy ő dicsérjen téged, ugyanolyan intenzitással. Nyújtsd a kezed, viselkedj igazi társ módjára, ne pedig úgy, mint egy vendég, aki csak enni, aludni, fürdeni és a szexuális szükségleteket kielégíteni érkezik. Érezd magad otthon. Ez a te házad is.

Az igazi változás társadalmunkban otthon kezdődik: tanítsuk meg fiainknak és lányainknak, hogy miről szól az, ha igazi társ vagy! (forrás: www.ujegyensuly.hu)


2017-05-25 14:01:15

Bábszínházból, kirakodóvásárba, játszóházba, Mc'Donaldsból múzeumba, jégpályáról lovardába - a gondos szülők számára gyakran ilyen programokkal telik el az egész hétvége. Nehogy a gyerek otthon "unatkozzon", mert az elviselhetetlen - mármint a szülők számára.
Program mindenáron - hiszen így fejlődik a gyerek egyénisége, ettől lesz okosabb, ügyesebb, sikeresebb. Csakhogy - ahogy mondani szokás -, a jóból is megárt a sok, arról nem beszélve, hogy a szülő nem a gyerek szórakoztatására vállalkozott, amikor családot alapított.
Az óvodás, kisiskolás gyerekek hét közben nagyon keveset vannak együtt zavartalanul a szüleikkel. Különösen igaz ez az apákra, akik manapság ritkán érnek haza a gyerekek lefekvése előtt. Ha csak ezt vesszük figyelembe, különösen értékesek azok a hétvégi órák, amikor nyugodt körülmények között élvezhetik szüleik társaságát a gyerekek.
Felébredés után bebújni a szülők mellé, hancúrozni, kényelmesen együtt reggelizni, beszélgetni, társasozni, megjavítani apuval a leszakadt a szekrényajtót, füvet nyírni, gyomlálni a kertben, segíteni anyunak főzni, vagy akár takarítani, együtt sétáltatni a kutyát stb.
A kisgyerekek nagyon szeretnek "csak úgy" együtt lenni a szüleikkel - feltéve, ha azok valóban figyelnek rájuk, nem csak fizikailag, lélekben is feléjük fordulnak.
Csakhogy a felnőttek hétvégéjére két nagy ellenség leselkedik: a magányos robotként megélt házimunka, a hazahozott munkahelyi feladatok, valamint a "menekülés otthonról" típusú programok. Ez utóbbi nagyon sokféle lehet: bámészkodás a bevásárló központokban, talmi gyerekprogrammal álcázott termékbemutató, de ide tartoznak a "zsebmetsző" kirakodó vásárok és hasonló látványosságok is. Egyszer-egyszer természetesen ezek közül bármelyik hasznos és élményt jelentő program a kisgyermeknek is, de ha rendszeresen ilyesmivel telik el az egész hétvége, az valószínűleg nem helyes.
A zsúfolt programok egyik indoka szokott lenni, hogy "ha otthon vagyunk, csak unatkozik a gyerek". Általában félünk az unalomtól, mégpedig olyannyira, hogy ennek tartalmát, funkcióját sem tisztázzuk. Az esetek többségében azért gondoljuk, hogy gyerekünk unatkozik, mert mi magunk szoktatjuk arra kicsi korától, hogy folyamatosan programokkal látjuk el, szórakoztatjuk.
De sokszor még csak nem is erről van szó, hanem a gyerek látszólag céltalan üldögélését, vagy merengését, esetleg a nekünk szegezett tucatnyi kérdést véljük az "unalom" jelének. Pedig ilyenkor a kisgyerek az egész heti társas foglalkozásokat, az óvodai, iskolai órákat piheni ki - lazít. Élvezi a semmittevést, azt, hogy nem kap feladatokat, nincsenek szabályok, szigorú napirend, órarend, közlekedési stressz. Van ideje csak úgy "gondolkodni". Ezek nagyon értékes órái a hétnek, és kár, ha erre nem jut idő.
Amikor a szülőhöz fordul a gyerek véget nem érő kérdéseivel, akkor egyrészt tényleg kíváncsi, másrészt kapcsolatot keres. Sajnos, sok családban nem ismerik fel az ilyen odafordulás jelentőségét. Ha a tucatnyi miért nyugodt megválaszolása helyett türelmetlenül betuszkoljuk a gyereket a kocsiba, és minden hétvégén elvisszük valahova "szórakozni": akkor túlbecsültük a szabadidő-iparág jelentőségét és lebecsültük saját fontosságunkat.
A legtöbb esetben a szülőnek van problémája az unalommal, amikor gyermekén véli felfedezni ennek jeleit. A semmittevést a gyerekek általában lelkiismeret furdalás nélkül elviselik, a szülőknek van olyan képzetük, hogy feltétlenül hasznosabb valamit, bármit csinálni, mint csak éppen hasalni az ágyon vagy kinézni az ablakon.
Egyébként magát a fogalmat is a szülőktől tanulja meg a gyerek, a valódi unalom átéléséhez olyan ingerszegény környezetben kellene lennie, ami szinte elképzelhetetlen. A gyerekek életében és személyiségük fejlődésében a fantáziáknak és az álmodozásnak óriási szerepe van. Az ehhez szükséges időt többnyire akkor teremti meg magának, amikor mi kívülről csak annyit látunk, hogy unatkozik, sőt "nem tud mit kezdeni magával". dr. Pusztai Éva tanulásmódszertan tréner (forrás: www.tanulasmodszertan.hu)


2017-04-21 20:01:59

A különbségeink sokszor éket vernek a társunk és közénk – azonban nem mindegy, hogy egymást és magunkat is előrevivő vagy hátráltató módon küzdünk meg velük. Olykor messze többet viselünk el egy kapcsolatban, mint amennyit egészségesen el lehetne, máskor meg elzárkózunk olyan dolgok elől is, amelyeken igenis képesek lennénk változtatni. Hogyan találhatjuk meg a helyes középutat ebben? (forrás: family.hu)


2017-03-06 13:07:20

Az a nap tökéletes volt. Persze gyakran mond ilyet az ember, ha jól jönnek ki a dolgok és nem kell sokat várakozni egy ügyintézésnél, vagy nem túl hosszú a sor a pénztárnál. De egy szülésnapra általában nem ezt a kifejezést szokta használni az ember lánya.
Johanna hajnali ötkor jelzett nekem, hogy eljött az ő ideje. Arra ébredtem, hogy erősen sajog a bal felem, gondoltam, biztosan elfeküdtem, és csak lassan tudatosult bennem, hogy órák óta a jobb oldalamon fekszem. Már nyúltam is az óráért, hogy belőjem, hány percenként érkeznek a fájások. Reggeli közben anyuval diskuráltam, aki persze azonnal küldött volna a klinikára, de én már sok olyan esetről hallottam, amikor valaki jó pár napig is kihúzta jóslófájásokkal, és az orvosok sem kedvelik annyira, ha az ember feleslegesen kongatja a vészharangokat. Császármetszésre készültem, már meg is volt az időpontom szerda reggelre, Johanna ugyanis nem volt hajlandó befordulni a szülőcsatornába. Nagyon csalódott voltam emiatt, nem is írtam alá a beleegyező nyilatkozatot, hiszen még csak vasárnap volt. Azért amikor egy órán belül szabályos, tízperces méhösszehúzódásokat kezdtem észlelni, azonnal felébresztettem Lacit, hogy indulás van. Az utakon alig volt forgalom, csendesen permetezett valami szürke kis eső. Inkább csodálkozást éreztem, mint izgalmat. Meglepődtem, hogy ennyire kihalt a város. Még nem jutott el a tudatomig, hogy nemsokára fel fogják metszeni a hasamat. Természetesen egy medika fogadott. Hát igen! Az orvosom névjegyére rá is volt írva, hogy hétköznap, munkaidőben várja a hívásokat. Nem pedig vasárnap reggel fél kilenckor. A medika - titulusához méltón, nyilvánvalóan tévesen – egyből meg is állapította, hogy leányom immáron célegyenesben van, ő bizony érzi a buksiját. A 39. hét végén. Nem hittem neki. Két napja voltam ultrahangon, és akkor még nagyban haránt fekvésben pihengetett a kis rosszcsont. Amikor viszont megérkezett az igazi orvos, aki szintén megerősítette az orvostanhallgató álláspontját, a csodálkozás még inkább úrrá lett rajtam. Nehezen jutott el a tudatomig, hogy valóra válik az álmom, és a természet útján kerülhet sor az utódommal való nagy találkozásra. Földöntúli adrenalinbomba áradt szét minden porcikámban, és meg sem állt 11 óra 35 percig, amikor is valósággal becsapódott a szülőszobára a Johanna névvel fémjelzett pirinyó kis csomag, aki hiába volt több, mint három kiló és hosszabb, mint 50 cm, mégis az volt az első gondolatom, amikor megláttam, hogy miképpen tudott eddig ilyen kicsike helyen elférni. A szülés után egy órát sem tudtam pihenni, „rohantam” a csecsemőosztályra, meg akartam róla győződni, hogy valóban életet adtam valakinek, aki mostantól kezdve mindig velem lesz és szeretni fogjuk egymást az idők végezetéig. Nem is vittem őt vissza fürdetésig, csak néztem a miniatűr szempilláit, az apró, törékeny ujjacskákat, hallgattam az óriási hangerejét, és alig mertem tisztába tenni, pedig tucatnyi szakirodalmat olvastam róla a várandósság alatt. A valódi, kézzel fogható jelenség azonban semmihez sem hasonlított, amit eddig jótanács, praktika vagy tudomány formájában vettem magamhoz. Kiszolgáltatott, ismeretlen lényt tartottam a karomban, és minden félelmem előbújt, amit addig a szakirodalom magabiztossága elfedett. Rettegtem, hogy valamit el fogok rontani, vagy csak szimplán rosszul csinálom, nem fogom tudni megfejteni, mikor mit akar, mi a jó neki, hogy jó neki, mért jó neki.
Sokszor jut eszembe az a nap, és olyankor átható büszkeséggel nézek az én nagy babámra. Precíz és gyors volt az orvos, jó instrukciókat adott a szülésznő, és a férjem sem ájult el. Épp egy év telt el azóta. Johanna megtanult ülni, állni, beszélni és járni, és a D-vitamin cseppet is csak egyszer felejtettem el neki beadni a 365 nap alatt. Majomszeretettel csüngünk egymáson. Lehet, hogy én sem csinálok mindent rosszul? Isten éltessen sokáig, kislányom! (forrás: www.facebook.com/markusjudithivatalos


2017-02-28 08:51:33

Amikor az osztályommal megyünk valahová, érnek meglepetések. Akiket mindenhová autóval visznek, nem tudják, hogyan kell viselkedni, mire kell figyelni.
Tömegközlekedni jó dolog. Kicsit néha érdekesen szagos, meg sokan vannak, és nem annyira kényelmes, mint bepattanni az autóba, de igenis fontos része a közlekedésnek, amit mindenkinek meg kell tanulni (kulturáltan) használni. Nagy kérdés azonban, hogy ha mindig autóval járunk, és persze mindig rohanunk, akkor hogyan és mikor vegyük igénybe a BKK szolgáltatásait?
Én a gyerekeimmel „szociális célzattal” utazom a BKK járatain. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy utálok a belvárosban parkolni.) Ezekre az utazásokra általában hétvégén, és lehetőleg jó időben kerül sor. Így megfelelő alkalom ez arra is, hogy a város nevezetességeit megcsodáljuk. Ekkor ugyanis nem a volán mögül magyarázok, hanem a villamos ablakánál összebújva mutogatom a szépségeket. Szívesen megyünk a Margit-szigetre vagy a belvárosba busszal, metróval, villamossal, és néha trolival is. (a teljes cikk: csalad.mandiner.hu


Oldal : 123456789101112131415
1617181920212223


A J Á N L Ó
S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

A háromföld kincse
 kézműves szappanok
www.facebook.com
14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL
Új esküvői ruhaszalon Debrecenben!
 Külsővásártér 3.sz.
Bejelentkezés: 30 412 96 33
Vadonatúj ruhák, mérsékelt árak,
 kedves kiszolgálás!
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/BelleLelle.magic
uz_v__lgy.png
www.uzvolgye.info

   talitabanner_1.jpg 

www.talita.hu

fr_120_120.gif

www.folkradio.hu


kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu


kulturpartlogo.jpg