Viharfelhőkkel búcsúzott a táborozóktól Szár 2023. augusztus 18-án, pénteken délután. Nekem is potyogtak a könnyeim, mert ez a négy nap ajándék volt számomra. Az Élni jó házban Edit és János olyan hangulatot teremtett 18 gyerek és hat felnőtt számára, ami ritka manapság.

Békés, barátságos, szeretetteljes légkörben teltek napjaink. Mintha valami puha fészekbe csöppentünk volna. Edit, ez a parányi asszony határozottan, hittel teli lélekkel irányította a csapatot. Nem parancsolt, nem követelt, nem kiabált, de minden gyermek hallgatott a szavára. Mindenki tegezte és mégis tiszteletteljesen viselkedtek vele.
A felnőttek - Edit barátai, ill. ismeretlen, vadidegen önkéntesek - szó nélkül kapcsolódtak be a tábor életébe. Kati és Zsuzsi, akik hétfőn, a kezdetektől ott voltak. Ágota és én kedden érkeztünk. Vera, aki minden nap ott volt pár órát. És Krisztina, aki szerdán csatakozott a csapathoz. A táborról Edit így adott hírt:
"Öröm van a szívemben, mert hála nektek, a sok-sok adományotoknak, ma elkezdődhet a Kárpátaljai és Egyszülős és Nagycsaládos gyerektáborunk! A mai ige: Szeressétek ti is a jövevényeket, mert egykor ti is azok voltatok Egyiptom földjén! (5.Móz. 10) És egy másik: Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban, akiket jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef. 2:10) Ez megerősít abban, hogy Isten szándéka volt ez a tábor, és persze továbbra is szükség van imaháttérre, és persze, egy-egy tálca finom süti, vagy édes gyümölcs is mindig jól jön a mindig éhes gyerek szájnak.
Isten áldja meg bőkezűségeteket!"

És elkezdődött! Első napon egy fazekas segítségével pillanthattak be ezen ősi mesterség rejtelmeibe a táborlakók. Másnap a batikolást próbálhattuk ki. Először csomókat kötöttünk az általunk hozott pólókra, majd színt választottunk. Ki milyenre szeretné festeni azokat. Aztán beledobtuk a forró festékes vízbe és addig főztük, míg az összes festéket fel nem szívta az anyag. A végeredmény magáért beszél.

Délután az Élni jó ház kertjében lévő medencében frissülhettek fel a gyerekek. A vacsorát a település szélén lévő Kálvária dombon fogyasztottuk el.

Szerda délelőtt megérkezett Kata, aki Kovács Kata Milla szinésznő szinhaz.online/interju-kovacs-kata-millaval/és drámajátékokat játszott a gyerekekkel.

Este megint a Kálvárián terítettünk asztalt magunknak, majd a Tőkés testvérek anyukája jött el énekelni, dalt tanítani a tábortűz mellett. Ő Tőkés Veron, akinek van egy saját zenekara is, a Veron és András. www.youtube.com/@veronandras1573 

Csütörtökön Tatára utaztunk, ahol bebarangoltuk a Fényes tanösvényt. Finom lángost ebédeltünk és voltak, akik fürödtek is a tóban.

E napon Edittel még szappant is főztek az ezután érdeklődők. Este Verával és Virginnel együtt újra énekeltünk, s mivel hoztak több csörgő, zörgő zeneszerszámot mi is be tudtunk kapcsolódni, és mintegy valódi zenekar működtünk.

Pénteken, az utolsó nap miután össze csomagoltuk bőröndjeniket, hátizsákjainkat jött a nap fénypontja. Ebédre pizza készült. Ehhez a kemencét János befűtötte. A tésztát a gyerekek gyúrták, dagasztották felváltva a fateknőben. A nagyobb fiúk segítettek a fahasábokat behordani.

A pizzából természetesen egy morzsa sem maradt. Búcsúzóul pedig mindenki kapott kalácsot, haza vihette a kiválasztott szappanját és az általa készített és kiégetett kerámiáját.

Hálatelt szívvel, új barátokkal, élményekkel gazdagon tértünk haza az Élni jó házból www.facebook.com/elnijohaz. Köszönet Konkoly Editnek és férjének, Jánosnak, valamint a sok támogatónak, akik adományaikkal, jelenlétükkel lehetővé tették e tábor létrejöttét, megvalósulását. S végül: Istennek legyen hála!  (Írta és fényképezte: Csontos Gabriella)