2021. Július 25. Vasárnap Kristóf, Jakab napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy A hét képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki KicsodaEmlékek, történetek... Fotoalbum

BabaMama Nap
2021-07-20 14:25:07

...az Anyatejes táplálás Világnapja alkalmából Nádudvaron 2021. augusztus 6-án, pénteken 9 órától
az Önkormányzat és az Anya- és Gyermekvédelmi Tanácsadóval közös szervezésben.

« Vissza a hírekhez
Nagyon messze, nagyon melegben

2021-07-06 08:49:49

A pandémia miatt három év után, végre újra a tengerhez mehettünk nyaralni barátainkkal. Még 2020 januárjában foglaltuk a szállást, s az év szeptember elsején szerettünk volna indulni. Aztán ettől a naptól kezdve lezárták a magyar határt a koronavírus járvány miatt. Szerencsénkre a befizetett pénzünk nem veszett el, mert a szállásadónál át lehetett ütemezni az időpontot. Így lett, hogy 2021 június 20-tól 30-ig kértük a foglalást. Végre eljött és igaz, hogy már nagyon vártuk, de annyi minden közbejött, hogy azt hittem már sosem érzem a nagy sós víz halszagú illatát. Munkanélküliség, szüleink biztonságba helyezése, vakbél műtét, védettségi igazolás, mind-mind, váratlan és megoldásra váró feladat volt az utazás előtt. Aztán az elbizonytalanodás, hogy nem lesz e valami baj. Az elhatalmasodó depresszióm egyre jobban beborított. Az indulás előtti nap már sehova sem akartam menni. Az uram határozottsága, Bence fiam komoly aggodalma billentett ki a mély érzelmi hullámvölgyből.

Menni kell, eltávolodni a mindennapok egyhangúságától. Elkezdtem ugyan a pakolást, de egy idő után abbahagytam és csak bámultam magam elé és ok nélkül sírtam. Az uram mindent szépen berakott a bőröndbe, a táskákba. Június 19-én, szombaton indultunk el. Először a Balatonig mentünk. Én szinte végig aludtam. Az úton csak két kisebb torlódás volt. A forróság miatt azonnal a partra mentünk, a víz zavaros volt, de kellemesen hűsített.

Az EB 2020-as magyar-francia meccset sokan a parti étterem teraszán nézték, így azonnal megtudtuk mi is, hogy egy nullra vezetünk. Barátaink szíves vendéglátása után, vasárnap reggel indultunk el a határ felé. A több bizonytalan és sokféle civil információ miatt kicsit aggódtam, hogy mi lesz, de teljesen simán, a személyigazolványunk bemutatása után mehettünk át Horvátországba. Kétszer álltunk meg útközben (Karlovacnál és Zadarnál), majd Splitbe érve volt egy órányi időnk sétálni a kompolás előtt.

Eddig 1000 km van mögöttünk. Zadar után szinte csak egyedül száguldtunk az autópályán. A spliti kikötőben már megcsapott bennünket a jellegzetes döglötthaltenger illat keveréke. A kompon a felső szintre navigálták autónkat, én az ülés alá bukva éltem túl e kockázatos manővert.

Két órás kompon való ringatózás után megérkeztünk Stari Gradba, ahonnan még 9 km volt Jelsa. A végső úticélunk aztán feladta a leckét a gps-nek és nekünk is. 50 percnyi keresgélés, telefonálgatás után találtuk meg a még 2020 januárjában lefoglalt apartmant. A szállásadónk mesélte, hogy az önkormányzatban annak idején nem tudtak megegyezni az utca nevekben a képviselők, ezért vannak számok a nevek helyett. Mi a 803-ast kerestük, és végül valahogy rátaláltunk. Este aztán belevetettük magunkat a jelsai éjszakai életbe, ami igen élénk volt, majd vacsora után álomra hajtottuk fejünket.
Másnap reggelre elromlott a klíma az apartmanban, az autó kipufogó tartó lemeze leszakadt, de az égszín kék, tiszta tenger, a napfény, a virágzó leanderek, növények kárpótoltak bennünket.

  

Teljes a csend, még a kabócák sem ciripelnek. Előszezon van, a járvány miatt is kevés még a vendég. Az utca egyik oldala közvetlen a tengerre néz, kristály tiszta vízben lubickolhatunk, mondhatni az utcán napozunk, mellettünk jönnek-mennek a járókelők. Az uram észreveszi, hogy az egyik ház garázsában, mintha egy autószerelő dolgozna. Megkérdezi, hogy meg tudná e csinálni a mi autónkat is? A mester a villamossági bajok tudója, de ad egy közeli címet, ahol segíteni tudnak nekünk. A partról hazafelé mentünkben aztán meg is találjuk a fiatalembert, aki másnap reggel tízre várja a beteg járművet, amit 2 perc alatt meg is javít és nem kér érte pénzt. Egy hideg Ozujsko-t azért elfogad tőlünk. Jelsától pár kilométerre van egy pici falu, Pitve a neve. Egyik nap elautóztunk oda. Sajnos a pandémia miatt olyan, mintha egy kihalt település lenne. A virágos konoba teljesen üres.

  

Vrboska már zajosabb, ott ebédeltünk, a kert helyiségben szinte csak mi voltunk. Kedves kiszolgálás, hatalmas adag és finom ételek. Este nagy sétát tettünk Jelsában. A nap végére majd' 14 ezer lépés volt a lábunkban.

Ezen az estén játszottak a horvátok a skótokkal. Szinte minden vendéglátó egységben a Tv-t nézték az emberek. 3:1-re győztek a horvátok. Nagy volt az öröm. A klímát is megjavították, úgyhogy most már minden jó. Olvasunk, rejtvényt fejtünk, fürdünk, napozunk, összedobunk egy gyors ebédet (ma pl. mangold leves pirított bagett darabokkal, kukorica darás túrógombóc narancs és áfonya lekvárral).

   

Este vacsira kagylós rizottó, görög dinnye, majd, foci EB 2020 német-magyar meccs. Egy kávézó teraszán - hátunk mögött egy német házaspárral -, izgultuk végig a mérkőzést. Szép volt, bár döntetlen lett, de igazán derekasan helytálltunk. Megható volt a végén a közös Himnusz éneklés, a kölcsönös köszönet.
Bojanic Bad, no ez aztán megríkatott. Nyugodtan megreggeliztünk, majd autóba ülve elindultunk a sziget egyik útján, Pitve-n túlra. Addig nem is volt semmi bajom, mert már ismertük azt az utat. Viszont a sziget legrégebbi kis faluja után valami horrorisztikus út következett, mint ahogyan az egyik közösségi oldal I love Horvátország csoportban olvastam "fonott kalács" lett az uram karja vezetés közben olyan kanyargós hegyi úton mentünk. És még ezután jött a fekete leves. Egy olyan másfél km-es alagút, amiben csak egy autó fér el, lámpa szabályozza az átkelést. Hát ott elszakadt a cérna. Sajnos az idegeim kicsit tönkrementek az utóbbi időben, így mikor az uram látta, hogy itt több kettőnél a helyzet egy kis falu felé vette az irányt és a parton azonnal kért a vendéglőben nekem egy sligovicát, gyógyszer gyanánt. A Bojanic bad partján viszont kiszellőztettem a fejem. A víz valami fantasztikus kellemes volt és még szivárványt is láttunk.

Visszafelé Zoli videózott, én rettegtem, de túl éltem a pánikot. Este borfesztivál volt a jelsai parkban. Szilvi és Zoli elmentek megnézni, mi lepihentünk. Aztán másnap együtt is lesétáltunk és megkóstoltuk mi is a finom borokat.

Másik kirándulásunk: Gego. Ez volt a neve annak a helynek, ahova "lementünk" fürdeni Hvar felé félúton. Mit mondjak? Nem alföldi embernek való. Én már megint nyüszítettem félelmemben. Azt hittem az alagútnál nem lesz rosszabb, de volt. Az amúgy is félelmetes főútról letérve, egy szűk, egy autónyi, meredek nyiladékon át értünk egy magán parkolóba, ahol már volt vagy 15 autó. Az uram és Szilviék is nyugtatgattak, hogy ezek is csak lejöttek és csak felmennek valahogyan. A szakadékban lévő Gego nevezetű konoba teraszán mi hölgyek azonnal kértünk két pálinkovacot.

   

A vendéglő tulajdonos csodálkozott a rémült arcunkon és azt mondta mosolyogva, hogy ez egy autósztráda.
Hvarban fényesre és csúszósra koptatott utca kövek, ragyogó napsütés, sötét kék tenger és szemtelen verebek fogadtak minket. A szárnyas apróságot Szilvi etette, Zolinak a kezéből vitte el a falatot a szemfüles madárka.

Alig vártam, hogy haza érjünk és még másnap is a túra izgalmait pihentük. Vasárnap este misére mentünk. Sokan vannak a templomban, mindenkin maszk. Az atya a drogokról prédikált, mindenkihez odament a padhoz, úgy áldoztatott.

   

Az utolsó nap délelőtt bejártuk Jelsa zeg-zugos utcáit, felmentünk a városka hegyen álló templomához.
Vettünk az egyik kapu aljban egy kedves úrtól házi készítésű olíva olajat, bort, mandarin lekvárt. Este elsétáltunk az egyik kempinghez, aminek most készült el a fürdő része (homokkal van feltöltve). A helyiek egész nap készültek a horvát-spanyol meccsre, de sajnos csúnyán kikaptak, így olyan csendes volt az esti Jelsa, mint egy temető. De csak egy darabig, mert az óváros kis terén székek sorakoztak, amik hamarost megteltek kíváncsi emberekkel. Ukrajnából jött csodálatos és nagyon tehetséges táncosokat láthattunk és a helyi felnőtt, amatőr táncegyüttest.

Utolsó napon leautóztunk Stari Gradba, ahol megvettük a másnapi komp jegyet, bóklásztunk a szűk kis utcákban. Hangulatos és nagyon eredeti kis ajándék boltok kirakatait néztük végig. Sajnos nem tudtunk beülni sehova sem, mert sehol nem volt kártyás fizetési lehetőség, készpénzünk meg nem volt.
Este a szokásos "utolsó vacsorát" költöttük el a NONO nevű konobában.

Hosszú volt az út hazafelé, de napfénnyel, élményekkel feltöltődve tértünk haza. A Balatonnál újra megálltunk, mert vezetni hosszú 1000 km - t egyvégtében, még annak is, aki szeret a volánnál ülni. Nagyon hiányzott ez a kikapcsolódás már nekünk. Hálát adunk a jó istennek, hogy megadatott.
(Írta: Csontos Gabriella, Fotók: Szilágyi Zoltán, Csontos Gabriella)

Add a Facebook-hoz

Kommentáld a hírt!



A J Á N L Ó


Szentpéteri Tamás gyümölcstermésztési szaktanácsadó, Fruttamas Kft

www.facebook.com/Fruttamas-kft


www.igezo.hu


Mészárosné Gupcsó Tímea pedagógiai szakpszichológus.

www.facebook.com/sulipszichoBSzC


A biharnagybajomi füves asszony gyógynövényes termékei

www.laposiistvanne


www.facebook.com/segitsegdemencia/


FUSZEKLI 

www.facebook.com/Fuszekli


      fenntarthatodivat.hu


Dorinette Műhelye

www.facebook.com/Dorine


talita.hu