Erről nem beszél senkinek. Vagy ha igen, csak félszavakkal annak, aki szintén érintett.(...)
2020-07-29 19:15:38
... Álomzugban. A 2020-as évünk nem kezdődött valami jól családunkban. Perforált vakbél, kórház, műtét, görcsök, vizsgálatok, majd a vírus miatt karantén. Személyesen alig találkozott a család, így nem csoda hát, hogy nagyon vártuk július utolsó hétvégéjét, mikor is a bátyám Álomzugba hívott bennünket.
Szekerezős, piknik-kosaras, szabadtéri programot szerveztek nekünk, de sajnos az idő közbe szólt. A tanya zöld füvét, piros cserepes tetejét, a sógornőm veteményes kertjét sűrű eső áztatta szombat reggelre, így János bátyám a "b" terv mellett döntött. Kocsival indultunk el, és elsőként Létavértesen a pincesor elején található Barna féle pálinkafőző műhelyt látogattuk meg, ahol az én drága jó uram hosszas eszmecserét folytatott a tulajdonossal a cefre állagáról, tulajdonságáról, egyáltalán a pálinkafőzés titkairól.
Ezután hangulatos erdei úton mentünk tovább, néha megálltunk, mert az erdőben hatalmas őzláb gombák integettek felénk.
Majd Álmosdra érve a Kölcsey házban vezetett körbe bennünket egy fiatalember. A falu határában megcsodáltuk Győrfi Lajos szobrászművész barátunk szép alkotását, mely a győztes álmosdi csatára emlékezteti az arra járót.
Ekkor már nagyon éhesek voltunk és hazafelé vettük az irányt, hogy elfogyasszuk a Jutka sógornőm által készített finom ebédet. Áldás kezeire!
Délután meg kellett mozgatni Szikrázót, hogy el ne lustuljon. Menyem, Lídia vállalkozott erre a feladatra.
Este még egy kis játék is belefért. Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni, enni-inni, kicsit kikapcsolódni.
(Írta és fotózta: Csontos Gabriella)