... Álomzugban. A 2020-as évünk nem kezdődött valami jól családunkban. Perforált vakbél, kórház, műtét, görcsök, vizsgálatok, majd a vírus miatt karantén. Személyesen alig találkozott a család, így nem csoda hát, hogy nagyon vártuk július utolsó hétvégéjét, mikor is a bátyám Álomzugba hívott bennünket.

Szekerezős, piknik-kosaras, szabadtéri programot szerveztek nekünk, de sajnos az idő közbe szólt. A tanya zöld füvét, piros cserepes tetejét, a sógornőm veteményes kertjét sűrű eső áztatta szombat reggelre, így János bátyám a "b" terv mellett döntött. Kocsival indultunk el, és elsőként Létavértesen a pincesor elején található Barna féle pálinkafőző műhelyt látogattuk meg, ahol az én drága jó uram hosszas eszmecserét folytatott a tulajdonossal a cefre állagáról, tulajdonságáról, egyáltalán a pálinkafőzés titkairól.

Ezután  hangulatos erdei úton mentünk tovább, néha megálltunk, mert az erdőben hatalmas őzláb gombák integettek felénk.

Majd Álmosdra érve a Kölcsey házban vezetett körbe bennünket egy fiatalember. A falu határában megcsodáltuk Győrfi Lajos szobrászművész barátunk szép alkotását, mely a győztes álmosdi csatára emlékezteti az arra járót.

Ekkor már nagyon éhesek voltunk és hazafelé vettük az irányt, hogy elfogyasszuk a Jutka sógornőm által készített finom ebédet. Áldás kezeire! 

Délután meg kellett mozgatni Szikrázót, hogy el ne lustuljon. Menyem, Lídia vállalkozott erre a feladatra.

Este még egy kis játék is belefért. Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni, enni-inni, kicsit kikapcsolódni. 

(Írta és fotózta: Csontos Gabriella)