A szikrázó napsütésben szívemet marcangolja a fájdalom… Az évek jönnek, mennek és ki emlékszik már rá, hogy milyen volt négy évvel ezelőtt az ősz, vagy éppen 1992-ben… De vannak olyan események, amik örökre emlékezetessé tesznek egy időszakot, egy időpontot… Sokszor felemlegetek egy őszt, főleg akkor, mikor ilyen szép már-már természetellenesen meleg van… Ez az ősz néhány évvel középiskolás éveim befejezését követően volt és ha talán nem is ennyire volt meleg, de meleg volt… Ami miatt nem törlődik ki az emlékezetemből az bizonyára az, hogy egy olyan dologhoz kötődik, ami fájó a mai napig… Egy középiskolás osztálytársam temetése volt ezen az őszön, aki ereje teljében fiatalon hagyott itt minket… Így visszatekintve olyan gyorsan történt minden és talán így utólag időben nem is tudom pontosan elhelyezni ezt az őszt… de az érzés, a gyász, az értetlenség, a kérdés... a mai napig ott motoszkál a fejemben… Sok év telt el azóta, sok minden történt... találkozók, beszélgetések, mások elvesztése… De mikor ilyen szép az ősz és már-már természetellenesen meleg van, mindig visszagondolok arra a sok-sok évvel ezelőtti őszre és a szikrázó napsütésben szívemet marcangolja a fájdalom…(Írta Zagyva Ági)