avagy egy régi fénykép története… 1986 Püspökladány… Mindenki őrzi otthon a régi fényképeit… fotóalbumban a szekrény mélyén, vagy egy cipődobozban a fiókban… én is… Van közöttük egy régi fekete-fehér fénykép, amelyen négy nyolcadikos lány van, köztük én… Azt nem tudom, hogy miért csak Nekem van ebből a fényképből és ki adta, de ezt már örök homály fedi… A négy lány amúgy osztálytárs volt annak idején a Petri-telepi Általános Iskolában és valószínűsíthetően a fotó egy iskolai vetélkedőn készülhetett… mondjuk egy abban az időben hagyományosnak számított „Ki tud többet Püspökladányról?” címűn… De mind ez fikció, mert a négy lány közül egyik sem emlékszik a fénykép elkészültének történetére és a vetélkedőn való helyezésünkre… Mindenesetre a legütőképesebb csapat lett felsorakoztatva az osztályból, bár én személy szerint hiányolom a fiúkat… de a fénykép magában hordozza a kor védjegyeit… a sasson frizurát, az akkor oly divatos nagy lyukú kötött mellényt és az első butikpulcsit…

2018 Budapest… nagyvárosi hangulat, fények, zajok, embertömeg, vásár, séta… majd a meghittség varázsa… egy hely ahol újra négyen voltunk… Eltelt 32 év… kinek így, kinek úgy… van aki sokat utazik, van aki sokat alszik, van aki már kireptetné, van aki otthon fogná, van aki számokkal, van aki emberekkel… és csak mondjuk és mondjuk… Mindenki érzi, hogy ez milyen nagy szó… így újra együtt… egymás szavába vágva mesélődnek a történetek, felidéződnek az emlékek… csapongunk a múltból a jelenbe… minden pillanat tartogat valami újat és egy idő után előkerülnek a féltve hozott ajándékok is … ki a vendéglátást, ki modernt, ki népművészetit, ki egy kis hazait… Adunk, kapunk… együtt vagyunk… mi négyen… Bár nem beszéltünk erről mégis ahogy haladunk előre a napban mindannyian úgy érezzük, hogy úgy lesz kerek a történet, ha megkérve kedves vendéglátónkat azt a régi képet így 32 év után reprodukáljuk… ez az új fénykép története avagy 32 év után találkoztunk…(Írta: Zagyva Ági)