Minden háztartás eljut oda előbb vagy utóbb, hogy lecseréli a konyhaszekrényét… ki előbb, ki utóbb… Na már most a konyhaszekrény ekkor új életet kezd… ki itt, ki ott… van aki a nyári konyhában, van aki a sufniban, van aki a spájzban, van aki a melléképületben… a régi konyhaszekrény új célt kap az élettől, megtisztulva, megszépülve várja új feladatát… A mi konyhaszekrényünk 23 éves, elég szép korban van… még a püspökladányi Mozi épületében működő bútorboltban vettünk anno házasságunk hajnalán… igencsak jó állapotnak örvend, a megsárgult passzport a hátulján pedig arról tanúskodik, hogy a Tisza Bútorgyárban készült… és most eljött az Ő ideje… Új otthona a szépen kifestett spájz lett, a hibáit kijavítottuk, az erényeit kiemeltük… fontos feladat lett rábízva, hisz Ő a felel a nasikért, a kenyérért, a gyógyszerekért és a ritkábban használt konyhai eszközökért… Már teljesen belakta a spájzot, látszik, hogy boldog és cseppet sem irigykedik az új konyhaszekrényre… mert új életet kezdett… Ő a régi konyhaszekrény…

S most egy másik történet!

Papa csinálta… bár szeretteink egy része már régen nincs mellettünk, mégis vannak történések amik életben tartják emléküket… Amikor belekezdtünk a lakásfelújításba, ahogy kell mindent lepakoltunk az alsóépületbe… volt is káosz, keresgélés, pakolás oda-vissza… vissza-oda… épp itt volt az ideje, hogy itt is rendet rakjunk… Ekkor találtam rá, a kisasztalra… a kisasztalra, ami még első közös lakhelyünkön, a szolgálati lakásban a mosogató mellett volt… méretre készült és vittük magunkkal a lakótelepre majd ide át Karcagra… Sajnos Ő nem volt olyan szerencsés helyzetben, mint a régi konyhaszekrény, nem kapott új életet, mert funkcióját tekintve ott volt értelme az életének a szolgálalati lakásban a mosogató mellett… hisz kicsi a pakoló felülete, magas és már az idő is hagyott rajta nyomott… de mégis felidézte az emlékeket miközben leporoltam, mert közben csak arra gondoltam, hogy Papa csinálta…(Írta: Zagyva Ági)