Zagyva nagyapámat nem ismertem, mire én megszülettem Ő már nem élt... Alacsony kis ember volt, a vasútnál dolgozott, ami abban az időben biztos megélhetést jelentett a családnak... Az ötvenes években ha dalolhatnékja támadt az öregnek, odaszólt apukámnak, hogy: "Pakolj Fiam! Megyünk bérmakeresztapádék Ceglédre!"... ahol is rokonlátogatás gyanánt eltöltöttek egy éjszakát... A gyerekek játszottak, a felnőttek pedig átbeszélték, majd átdalolták az éjszakát és közben finom házi bort iszogattak... Nagyapám halála után éveken át nem látogatták meg a ceglédi rokonokat, de mikor Édesapám 1970-ben házasságra adta a fejét, tudta, hogy a bort csakis egy helyről fogja beszerezni... Ceglédről a rokonoktól... Úgyhogy a nyakába vett egy 40 literes demizsont és megjelent a ceglédi rokonoknál, és csak ennyit mondott: "Keresztapám! Házasodnék, jöttem borért!" Bérmakeresztapja már idős volt, de szívesen látta, majd nem is a saját borával, hanem a legfinomabb ceglédi borral töltötte tele a demizsont... Ez került a szüleim esküvőjén az asztalra... ez a finom ceglédi bor története... Zagyva módra...(Írta:Zagyva Ági)